A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
HÉTKÖZNAPI CSODÁK í V w w w ' JEGYZETEK A PRÁGÁI INTERKAMERA KIÁLLÍTÁSRÓL A prágai Interkamera bö két évtizednyi történetének egyik jellemző vonása, hogy a kezdeti időszakban elsősorban fényképészeti, optikai kiállításként ismerte meg a közönség, majd a későbbiek folyamán fokozatosan előtérbe kerültek az elektronika legújabb termékei, a különböző audiovizuális berendezések: amatőrök és félprofik számára készült tévékamerák, kisebb stúdiók, másológépek és a számítógépvezérlésü színházi világítástechnika termékei. Évtizedünk közepén már egyértelmű optoeletronikai bemutatóként tartották számon a szakemberek és a laikusok hazánk egyik legrangosabb nemzetközi kiállítását. Ez idő tájt úgy tűnt, hogy az elektronika további térhódításának e rendezvényen semmi sem állhatja útját. Egészen a mostani kiállítás megnyitásáig. Az idei Interkamerára vetődő látogató meglehetősen zavarban érezhette magát: elsőként az fordult meg a fejében, hogy talán a két évvel ezelőtti bemutató reprizét látja. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a bejárattal szemben ugyanannak a három gyárnak (Hanimex, Rand Strand, Panasonic) termékeit láthatta, mint a legutóbb, de a kiállított tárgyak is kísértetiesen hasonlítottak az akkoriakra. Továbbmenve viszont az is felsejlett benne, hogy a kiállítók valamilyen okból azt gondolták, hogy érdemes visszatérni a kezdeti célkitűzésekhez, azaz elsősorban optikát bemutatni és inkább a legszélesebb közönség számára kiállítani mint engedni a szakemberek legkorszerűbb elektrooptikai berendezések bemutatását sürgető igényeinek. Ennek megfelelően elsősorban fényképezőgépeket, objikt ivókat, vakukat, képmagnókat illetve vetítőket, másolóberendezéseket és fotolaboratóriumi eszközöket láthatott. A kiállításlátogató emberfia azt is nyugtázhatta, hogy a szakemberek számára rendezett, többé-kevésbé zártkörű bemutatókon olykor érdekesebb, korszerűbb berendezésekkel találkozhat, mint amilyeneket ezúttal mutattak be a Julius Fucík Park Kongresszusi Palotájában. Erre a legjobb példa a Matsushita koncern Panasonic gyára, amely mind a stúdió célokra használható M II tévérendszert, mind a napjainkban szenzációszámba menő Super VHS berendezéseket bemutatta az utóbbi fél évben, míg e kiállításra elsősorban kis kamerákat és egyéb berendezéseket hozott el. Kitett viszont magáért a JVC, amely mindkét típusú berendezéséből hozott magával, így aligha csodálkozhatunk azon, hogy a legnagyobb tumultus épp az ö standjuk körül alakult ki. Nem panaszkodhatott az érdeklődés hiányára az ázsiai szigetország egyik legnagyobb elektronikai óriása, a Sony sem. Neve egyaránt jól cseng a legszélesebb közönség és a szakemberek körében, hiszen a házi tévékészüléktől és a képmagnótól kezdve a legigényesebb stúdióberendezésig mindent gyárt. Mint ezidáig mindig, a jelenlegi Interkamerára is elsősorban félprofik és amatőrök érdeklődésére számitó berendezéseket hozott. Hogy milyen kiélezett küzdelem folyik a Matsushita és a Sony között a szórakoztató elektronika területén, arról nem volt nehéz meggyőződni a vitrinek láttán: S-VHS berendezést ugyanúgy bemutattak, mint 3 CCD áramkörrel felszerelt kamerákat és színes Video 8 kamkordereket. A Panasonic ceruzavastagságú színes tévékamerája láttán elállt a látogató lélegzete, míg a Sony Stand monitorjain mozgóképeken láthatta önmagát. Tüzetesebb szemlélődés után derült csak ki a turpisság, hogy a szobányi méretű terepasztalon zakatoló parányi villamosvasúttal van mindez kapcsolatban: a kis mozdony ablakába szerelt pici kamera továbbítja a környező tárgyak és a szemlélődök — a látogatók — képét a monitorokba. Kétségkívül ez a megoldás a kiállítás egyik szenzációját jelentette, hiszen a mozdony méreteiből könnyű volt kikövetkeztetni a kamera apró mivoltát, miközben a szakemberek is csettínthettek arra gondolva, milyen egyszerűen sikerült megoldani a mozgó szerelvény energiaellátását, a kamera táplálását és a színes tévékép torzításmentes átvitelét mindenfajta kábelezés nélkül. Aligha jelentett bárkinek is meglepetést, hogy ezen a kiállításon is a japánok domináltak: az említett gyárakon kívül fényképezőgépekkel, különféle optikai eszközökkel képviseltette magát a Canon, a Mamiya, Yashica, Chinon, Ricoh és a Minolta. Aránylag sok másoló, nagyító, reprodukciós berendezést is bemutattak, az eddigi kiállítások szelleméhez hűen. Ezen a téren a már jól ismert gyárak álltak a figyelem középpontjában, mint a Durst, a Kodak, Polaroid, Agfa és a BASF. Évek óta sok szó esik a vetítettképes televíziózásról. Szinte alig van elektronikai vállalat, amelyik már ne gyártana házi használatra valamilyen típust ezekből a masinákból. Ezúttal ilyen berendezéssel nem találkozhatott a látogató, viszont videomozik, színházak, stúdiók számára készülttel igen. A Barcovision mindig a nagyfokú műszaki felkészültséget, igényes technológiát jelentette a hozzáértők számára. Reklámfotókról, prospektusokból ezúttal viszont a saját szemével láthatta a nagyérdemű. Tudott dolog, hogy a tévékép sorokból tevődik össze, ennek megfelelően a nagyítás következtében radikálisan csökken a képélesség, valamint a kontraszt is. Akik látták a legújabb Barcovisiont, bizonyosan nem kételkednek a tévémozi jövőjében : a tamáskodókat is meggyőzte a mozifilmmel vetekedő képélesség, színgazdagság és az elsőrendű kontraszt. Természetesen ez a berendezés tartozékaként futhat be karriert, képmérete és ára is erre predesztinálja-A bemutató kétségtelenül kellemesebb meglepetései közé tartozik a hazai elektronikai vállalatok; rég nem lepték meg ennyi újdonsággal a közönséget, mint ezidén. Annál is örvendetesebb ez a tény, mivel elsősorban a legszélesebb közönség igényeit kielégítő fogyasztói elektronikával rukkoltak elő. Elsősorban a Philips vállalat tarsolyából származtak a meglepetések, amely tudvalevőleg a Teslával tart fenn vegyesvállalatot. MC 911 jelzéssel új típusú digitális lemezjátszót és kétfajta képmagnót is bemutattak. Talán ez utóbbiak ragadták meg leginkább az új termékek iránt fogékonyak figyelmét, tekintve, hogy hazánkban is kezd tömegméreteket ölteni a videózás. A VM 6570 távirányítású videomagnó már a képrészleteket is nagy élességgel adja vissza, ennek megfelelően a HQ (High Quality) kategóriába tartozik. Programozó egysége lehetővé teszi a müsorfelvétel betáplálását akár egy hónapra előre. A programozás két csatorna műsorának felvételét teszi lehetővé, összesen harmincöt- adás esetében. Komfortosabb változata a VM 6671 jelzést viseli, amely ugyancsak HQ kép felvételére képes. Az Avex kiállítását megtekintve egyértelmű a gyártó szándéka elsősorban a tömegigények kielégítésére törekszik, egyelőre nem kíván a speciális igények elébe menni. így nincs hír arról hogy mikor kezdik meg gyártani a programkiválasztós VPS (Video Program Selector) képmagnókat, amelyek kétségkívül nagy előrelépést jelentenek a műsorok felvétele területén, hiszen ezek nem a beépített óra szerint, hanem az adott műsor előtt sugárzott startolójelzésre indítják a felvételt, így a videós csak az általa kiválasztott műsort látja utólag még akkor is, ha a valódi sugárzási időpont és időtartam jelentősen eltér az előzetesen beprogramozottól, továbbá egyelőre a digitális trükklehetőségekkel rendelkező képmagnó is a jövő zenéje tájainkon. Ez a típus látható volt viszont a Panasonic standján, ahol éppen egy futballmérkőzés felvételén mutatták be, hogy a legérdekesebb jelenetek nemcsak lassítva ismételhetők meg, hanem akár kinagyítva is láthatók az egyes részletek. Régóta gondot okoz a hazai videoműsorkészitök számára a megfelelő vágóasztal hiánya. Az egyes jelenetek összemontirozása — vágása — sziszifuszi munkának számit, ha csupán képmagnók felhasználásával kénytelen megoldani az amatőr, hiszen így csak véletlenül képes beletalálni a félkép szink-' ronjelébe, amikor is a vágás helyén nem keletkezik képzavar („ugrálás"). A prisovicei Baromfifeldolgozó Vállalat AVRO elektronikai üzeme az Avex vegyesvállalattal kooperálva gyártja a VMP 1465 képvágópultot, amely a hazai gyártmányú VM 6465 képmagnókkal működik. E berendezés kifejlesztése kétségkívül előrelépést jelent a hazai félprofesszionális videózás területén, viszont meg kell mondani, ára egyelőre kizárja azt, hogy amatőrök is érdeklődést tanúsítsanak iránta (százezer korona körül lesz), így inkább üzemek, intézmények fogják vásárolni. Az igények kielégítetlenségét jelzi, hogy csupán a kilencvenes évek elejére vesznek fel új rendeléseket, mivel két évi teljes termésüket már előzetesen lekötötték. Vágópultjuk a legfontosabb montirozási — insert editing — műveletekre képes, mindenfajta képzavar kizárásával, a szinkronjelek ideje alatt valósítva meg a vágást. A videós gyakorlatban gyakran adódik olyan helyzet, hogy filmszalagról kell egyes jeleneteket átírni a képmagnóra, ezzel kialakítva az egységes műsort a képkazettán. A professzionális gyakorlatban televíziós filmmásoló segítségével oldják meg ezt a feladatot, így kerül a mozgófilm a nézők képernyőjére. Többfajta műszaki megoldást is alkalmaznak, viszont a félprofi és az amatőr gyakorlatban olyan berendezés számíthat igazán sikerre, amely a lehető legegyszerűbben és legolcsóbban teszi lehetővé az átírást. Erre a filmvetítőhöz megfelelő egységgel kapcsolt televíziós kamera a legalkalmasabb, így csupán az adaptert kell kifejleszteni. A prerovi Meopta vállalat, amely ugyancsak élénk érdeklődést keltett. Az ötletes megoldás egyetlen szépséghibája, hogy az egyik legfontosabb részegységhez, a színes tévékamerához csupán külföldi valutáért lehet hozzájutni. Órákig bolyonghatott a néző az idei Interkamerán is, miközben alkalma volt összehasonlítani a látottakat az emlékezete vetítővásznán lepergő képekkel, összevetni a jelenlegi kiállítást a két, négy, hat évvel ezelőttivel. Nem haszontalan az ilyen összevetés. Annál is inkább mivel bizonyos fokú megtorpanást lehetett belőle kivenni: miközben viharos gyorsasággal hódít teret az elektronika az optikában, ezen a kiállításon erre alig utalt valami is. Egyedül a JVC mutatott be szenzációszámba menő MII és S-VHS rendszereket, viszont ők is füstszínü üveggel zárták el magukat a kíváncsiskodók szeme elől, ahova jó ha egy tucat nézőt beengedtek. A többiek meg kívülről kukucskálhattak, míg a vájtfülűek legyinthettek: ugyan már, a legutóbbi fél évben a Panasonic-bemutatókon mindezt nemcsak látni lehetett, de akár megérinteni is. Mindent összevetve egyre erősebb a szemlélödöben a meggyőződés, hogy az Interkamera megújulásra szorul. Annál is inkább, mivel ezúttal még eddig hihetetlennek tűnő esemény is tarkította: már a nyitónapon szinte lehetetlen volt prospektushoz, szórólapokhoz hozzájutni. Enélkül viszont a szakemberek csak partravetett halként vergődhettek a kiállításon. Bár az is tény, hogy több intézmény képviselői csupán az informálódás szándékával tudtak jönni, komoly vásárlóként aligha léphettek fel. Ez viszont már túlmutat az Interkamera kiállítási gondjain, hiszen egy ilyen seregszemle akkor lehet igazán sikeres, ha üzletek is köttetnek. OZOGÁNY ERNŐ 16
