A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 21. szám
________________________________________________HÉTVÉGE A szalmaszál, a parázs meg a babszem ALVÁS, ÁLMATLANSÁG Mostanában sokan panaszkodnak, hogy hiába fáradtak, kimerültek, mégsem tudnak elaludni, kikapcsolódni. Rendszeresen nyugtátokat, altatókat szednek. A felnőtt embernek általában napi 7—8 óra alvásra van szüksége. Az életkor előrehaladtával az alvásigény csökken, s az idős ember napi 5—6 óra alvással is pihentnek érezheti magát. Aki tartósan megfosztja magát a regenerálódáshoz szükséges alvástól, kikapcsolódástól, aki viszszaél a szervezet tűrőképességével — előbb-utóbb idegkimerültségröl, neurózisról fog panaszkodni. A túlfáradás, a túlterhelés, az életmód konfliktusai, az élénkítőszerek, az alkohol túlzott fogyasztása gyakran okoznak alvászavarokat. Átmeneti megoldásként célszerűnek látszik egy-egy tabletta bevétele, de a tartós alvászavar nem gyógyítható altatószerekkel! Sokszor a körülmények, a kényelmetlen fekhely, az álmatlanságtól való félelem, lefekvés után is a napi problémákkal való foglalkozás okozhatja az alvászavart. Néhány bevált, általános érvényű tanács, amely a nyugodt alvást elősegíti. Mindig jól kiszellőztetett szobában aludjunk! Lefekvés előtt tegyünk rövid sétát! Vacsorára ne együnk nehéz ételeket, ne fogyaszszunk sok alkoholt, teát, kávét. Jó hatású az esti langyos fürdő, a meleg lábfürdö. Gondoskodjunk kényelmes fekhelyről. Egy receptet ajánlunk: egy pohár joghurthoz keverjünk egy evőkanálnyi tejport, ízesítsük egy evőkanál mézzel. Érdemes kipróbálni! Élt egyszer egy faluban egy öregaszszony, Szerzett egy tál babot, meg akarta főzni. Tüzet rakott hát a kis kemencéjében és hogy hamarabb föllobbanjon a láng,’ fogott egy marok szalmát, azzal gyújtott be. Ahogy a babot beleöntötte a fazékba, véletlenül kipottyantott egy szemet, nem is vette észre. Odaesett a babszem a földre, egy szalmaszál mellé. Aztán kipattant egy darabka parázs a tűzhelyből, az is melléjük hullott. így hát hárman voltak: a szalmaszál, a parázs meg a babszem. — Jó napot, kedves barátaim, honnét kerültök ide? — kérdezte udvariasan a szalmaszál. — Én szerencsére kiugrottam a tüzböl — felelte a parázs. — Ha ezt erőnek erejével meg nem teszem, halál fia vagyok: hamuvá hamvadok. — Én is ép bőrrel menekültem meg — mondta a babszem —, de ha az öregasszony bedug a fazékba, irgalmatlanul kásává fövök én is, mint a pajtásaim. — Nekem talán jobb sors jutott volna? — szólt a szalmaszál. — Valahány testvérem volt, ez a vénasszony mind a tűzbe vetette, hatvanunkat markolt öszsze egy szuszra, hatvanunkat akart füstté emészteni. De én szerencsére kisiklottam az ujjai közül. — Most aztán mitévők legyünk? — kérdezte a parázs. — Én azt mondom — szólt a bab —, hogy ha már ilyen szerencsésen megmenekültünk a halál torkából, maradjunk is együtt, legyünk jó pajtások. És nehogy még egyszer ilyen halálos veszedelembe kerüljünk itt, nosza, oldjunk kereket, vágjunk neki hármasban a nagyvilágnak. A másik kettőnek tetszett az ajánlat. Tüstént útnak indultak, s mentek, mendegéltek, még egy kis patakhoz nem értek. Hanem a patakon nem volt se híd, se palló; nem tudták, hogyan kelhetnének át a túlsó oldalra. Egy ideig tanakodtak, aztán a szalmaszálnak jó ötlete támadt. — Tudjátok, mit? — mondta. — Én majd keresztbe fekszem a vízen, ti meg átsétáltok rajtam, akár egy hídon. Azzal szolgálatkészen kinyújtózott a két part közt. A parázs világéletében tüzes természetű volt. Most se sokat teketóriázott, hanem nagy kevélyen föltipegett az újdonsült hídra. Éppen a közepére ért, amikor meghallotta odalent a víz zubogását. Akármilyen nagy legény volt, erre azért mégis inába szállt a bátorsága — mert a víz elől tudvalevőleg a legvitézebb parázs is meghátrál —, megtorpant, egy tapodtat sem mert továbbmenni. A szalmaszál érezte ugyan, hogy süti a tűz a hátát, de olyan jól nevelt volt, nemhogy kiabálni restellt volna, de még csak meg sem zizzent. Egyszerre láng lobbant belőle; dereka beroppant, kettévált s elhamvadt. — Szszsz! — mondta a parázs, de többet egy mukkot se tudott szólni; belepottyant a vízbe, és sisteregve kiadta a lelkét. Az óvatos babszem még mindig ott várakozott a parton. Mikor látta, mi történt, elkezdett kacagni. Akkorát kacagott, hogy menten megpukkadt. Épp egy vándorszabó ment arra az úton. Észrevette a babszemet, megesett a szíve rajta, tűt-cérnát kerített, s egykettőre összevarrta. A babszem szépen megköszönte a szabó szíves jóságát, azzal elváltak, az egyik ment jobbra, a másik meg balra. De mert a szabónak nem volt, csak fekete cérnája, máig is ott látni minden babszemen a fekete fércet. Grimm meséje A LEGEK VILÁGÁBÓL 1953 februárjában Hollandia partjait hatalmas tengeri vihar ostromolta és a feltámadt szél a tenger vizét annyira felduzzasztottá hogy ennek a gátak sem tudtak ellenállni. Az ország nagy részét elöntötte a víz, több százan meghaltak és tízezren maradtak hajléktalanok. A kár óriási összegre rúgott. Hollandia felülete jórészt alföld. Területének csaknem a fele 5—7 méterrel mélyebben fekszik a tengerszintnél, a termékeny mélyföldeket és a tengertől elhódított úgynevezett poldereket kb. 50 m magas, 1 —4 km széles parti dűnesor, kő és betongátak védik. A gátak mögött régen szélmalmokkal, ma elektromos berendezésekkel hajtott szivatytyúkkal csapolják le. szárítják ki a mély területeket. Ezzel sok termőföldet szereznek vissza a tengertől. Minden folyó és folyóág csatornázott és zsilipekkel ellátott. Az 1953-as nagy katasztrófa után elhatározták, hogy olyan gátrendszert építenek, amely mindörökre megszünteti az árvízveszélyt. Harminc évig építették holland szorgalommal a több mint 450 km hosszúságú gátat. Ez kb. a Prága — Magas-Tátra közötti távolságnak felel meg. Ezenkívül több kisebb csatornát, gátrendszert és mesterséges szigetet is kialakítottak. Az építkezés hatalmas összegbe került, de Hollandia biztonsága az országnak minden pénzt megér, hiszen a legmagasabb pontja csupán 322 méter! Képünkön a gátrendszer egyik hatalmas toronypillére látható. L S. 21
