A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 21. szám
— Nabeulban minden érdekes, de a legérdekesebbek mégis a cserepek, a zománcedények, a kerámiák — ezzel bocsátott utunkra állandó tunéziai tartózkodási helyünkről, Hammametböl Mohamed, a hotelfőnök. Tunézia egyik legkedvesebb tengerparti városkája Nabeul. S a látogató, aki legalább egy napot eltölt itt, napfényes egét, pazar tengerparti strandját, pálmafás sétányait, nyüzsgő, hamisítatlan keleti vásárát, hófehér házakkal teli utcáit nézegetve, élvezve, vissza vágyik ide még évekkel később is. Az embereket figyelve pedig külön gyönyörűség sétálni a városka utcáin, terein. A mi turistacsoportunknak nagy szerencséje volt, hogy olyan idegenvezetőnk akadt, aki „tűzbe ment volna" értünk, mindenre képes volt, csak minél többet megismerjünk, tapasztaljunk az észak-afrikai ország életéből, s persze e városka különös világából. Nabeult elsősorban a legtöbben a csodálatos tengerparti strandjáért keresik fel. Érdekességeinek, látványosságainak azonban egész hosszú sora van. Maga a város központja egyedülálló látványosság hófehér épületeivel, jellegzetes, még a római korból megmaradt és felújított emlékeivel. Különös élmény részt venni hetivásárán, amelyet mindig pénteken tartanak. S persze ugyanilyen a fazekasság, az apró fazekasműhelyek, a millió cseréppel, kerámiával, köcsöggel, tállal hívogató bazárok sora, amely kedves színfoltja a városnak. Az elbeszélések szerint ősidők óta készítenek itt kerámiát, s ahogy Karthágó ma már a romjairól, Kairouan szőnyegeiről, úgy Nabeul fazekasságáról lett híres. Minden második épületen ott lóg a címer apró köcsög formájában. A legtöbb esetben az egész család, amely errefelé ugyancsak kiterjedt, népes, ebben a szakmában keresi kenyerét. Az üzletek mögött ott a fazekasműhely a kemencékkel, a festőrészlegekkel, a raktárakkal együtt. Benézni ide, végigvonulni a helyiségeken, érdeklődni a munka iránt, itt nem számít tolakodásnak, sőtaz őszinte érdeklődés máris alkalmát teremt arra, hogy a „főnök", a legtöbb esetben persze a családapa, beszédbe elegyedjen a látogatóval. Mi az ötvenkét éves Chaker papa műhelyébe kukkantottunk be. Az erőteljes férfi elődei is valamennyien ezzel keresték a kenyerüket, s valószínű, hogy az ő gyerekei mind az öten ezt a mesterséget folytatják. A három fiú már itt dolgozik a mester mellett, forgatják a korongot, festik a régi-régi arab mintákat a hagyományos kék, sárga, fehér, rozsdabarna festékkel. A két legidősebb, Karim és Habib már nős, ezért nekik a tunéziai szokás szerint a jobb fülük mellett virít egy égövörös szegfű, a nőtlen férfiaknak a bal fülük mellett van a virág. Persze, ezt a szokást is, mint annyi mást, már csak a hagyományokhoz erősen ragaszkodók tartják, hiszen az ősi szokások mellé itt is lassan, de biztosan, természetesen és szükségszerűen felsorakoznak a modern kor vívmányai. Leginkább a nők körülményeit figyelve szembetűnő ez. Az idősebbek még ugyan hordják a tetőtől talpig érő fehér leplet, a fiatalok azonban már inkább a farmert meg a könynyü vászonöltözéket részesítik előnyben. S természetesen a korszerű szemlélet életmódjukban is érvényesül. Bár elsősorban anyák és feleségek, de egyre több munkahelyen egyenrangú társaik férfikollégáiknak. Láttuk őket idegenvezetőként, banktisztviselőként, gyári munkásként, s őszinte csodálattal emlegetik az első tunéziai nőt, aki pilóta lett! Nabeul jellegzetessége kétségkívül a rengeteg apró fazekasműhely, s két műhely egyforma tárgyat mégcsak véletlenül sem készít. Pici kávéscsészéktől a hatalmas virágtálakig, a csempékig száz és száz fajtáját láttuk itt a portékának. S az sem véletlen, hogy péntekenként megkétszereződik, de inkább megháromszorozódik a Nabeul utcáit járó emberek száma. Nem csoda, mert ekkor tartják a hetivásárt, amelynek hangulata egyedülálló. Árusítanak itt mindent. A messziről jött idegen azonban elsősorban a különlegességekre figyel, a vízipipára, a tevebör pénztárcára, az óriási réztálakra, a spirituszban eltett kígyóra, az apró teknősbékára, a szaharai kőrózsára. Érdekes, hogy a kopár, forró homoksivatag, a Szahara „termi" ezeket a semmihez sem hasonlítható, kikristályosodott homokképzödményeket. Külön részen zajlik az állatvásár. Számomra ez egy kicsit torokszorító volt, mert fájdalmasan bégettek a kisbárányok, s az eladott tevék is csak erőszakos nógatás után hagyták el régi gazdáikat. De hát a vásár ilyen... S persze mindehhez hozzátartozik a kötelező alkudozás, amelynek ceremóniája az európai ember számára legalább olyan érdekes, mint maga a hetivásár. Alkudozni azonban nemcsak illő, hanem érdemes is, mert az áru rendszerint az eredeti ár feléért cserél végül is gazdát. Eladó itt minden Az idősebb asszonyok meg hordjak a teher leplet Mire végére értünk a látványosságoknak, alaposan elfáradtunk. S bár sem gyapjas kisbárányt, sem díszdobozba csomagolt skorpiót, sem olajfából faragott gyertyatartót nem vásároltunk, mégis úgy éreztük, érdemes volt megtapasztalni az észak-afrikai ország kisvárosának hangulatát, életét. Kár, hogy gyakrabban nem részesülhetünk ilyen élményekben! BENYÁK MÁRIA Hajdú Endre felvételei 17
