A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-12 / 20. szám

s V Kozmetikai tanács A nyak ápolása legalább olyan fon­tos, mint az arc rendben tartása. Megakadályozhatja a korai ráncoso­­dást, ha — harmincon túljutva — kétszer hetenként olajos nyakpako­lást csinál, vagyis borogatást meg­­langyosított olajjal és azt éjszakára a nyakán hagyja. Ötlet A szobanövényeket is számos kárte­vő támadhatja meg. Vegyszeres vé­dekezés helyett megpróbálkozhatunk a következő módszerrel: a növényt bő vízzel történő alapos lemosás és öntözés után cserepestől helyezzük fóliazacskóba. A légmentesen lezárt térben két-három nap alatt elpusz­tulnak a nedvességet nem tűrő élős­ködők. Kellemes térelválasztó készülhet megmaradt lécekből, vékonyabb osz­lopokból. Ha kellően tartósítjuk, hosz­­szú évekig megmarad. Hol volt, hol nem volt, Dorogon túl volt. Ürögön innen volt, volt egyszer Iregen egy bíró, annak volt egy kisfia meg egy kis kakasa. Hát ahogy a kis kakas egy­szer a szemétdombon kipérgél-kapir­­gál, talál egy fületben gombot. Nosza, felugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja magát hét határ hallatára: — Kukurikú, Kelemen! Mit leltem a szemeten! Az iregi bíró fia. Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen. — Nézem csak, kis kakas, mid van neked ? — kérdezi tőle. — Nem tudom, micsoda, nem is adom oda — feleselt a kis kakas, s nagy hirtelen beugrott a sövény közé. De Kelemen is utána eredt ám, s az iregi bíró fia úgy megbúbolta az iregi bíró kakasát, hogy biz az szegény feje egy­szeribe eleresztette a fületlen gombot. — Kukurikú, Kelemen, ezt már el nem szenvedem; megbántottad a kis kakast, majd megbánod még te azt! — sivalkodott a kis kakas, s egyszeribe összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait: Hej, iregi kakasok, gyorsan ide szalljatok! Egy kukurintásnyi idő se telt bele, már akkor mind ott voltak az iregi kakasok. Öregbíró kakasa, kisbiró kaka­sa, kántorék kakasa, harangozó kakasa — több kakas nem volt Iregen. Mit tanácskoztak, mit nem, azt csak az a szemfüles cserebogár tudná meg­mondani, amelyik éppen a fejük fölött repült el, ha az iregi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a cserebogarat. Elég az hozzá, hogy egy nagy fejű veréb az eperfaágról odacsiri­pelt a kakasgyűlésnek: — Hej, iregi kakasok, mi újság van nálatok? — Kerek fejű Kelemen, bosszút ál­lunk Iregen! — felelték a kakasok. — Hosszú taraj, rövid ész! — csúfo­­lódott a veréb. — Bizony, a fele se tréfa ennek! — meresztették a tarajukat az iregi kaka­sok. — Nem kel föl többet a nap Iregen, mert nem kukorékolunk neki. — Az iregi kakasok rettenetes oko­sok! — nevetett a veréb, továbbröppen­ve egy házzal. A kakasok pedig nem mentek aludni, hanem keményen meg­rázták egymásnak a taraját. — Kakas tesz fogadást, huncut, ki nem állja! — annyit jelent ez kakasnyel­ven. No pedig még javában húzták a bőrt a fagyon az iregiek, mikor a kánto­rék kakasa már elrikkantotta magát: — Kukurikú, virradóra, éjfél után há­rom óra! Nosza, egyszerre talpon volt az egész Ireg, s mérgében majd lenyelte a fejét az iregi kántor kakasának. — Hát ez a kakasbecsület? — verte össze a sarkantyúját mérgében. — Ki a faluból a kántorék kakasával! Három kis kakas úgy kimarta maga közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig az iregi torony ellát­szott. Hát, uramfia, a fél szeme még csukva volt a harangozó kakasának másnap, mikor már rágyújtott a nótára: — Kukurikú, emberek, hajnallik már, keljetek! Az lett biz ebből, hogy a harangozó kakasát is kiüldözték Iregről mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják meg, ki az igazi kakas, akik otthon maradtak: kisbiró kakasa, öregbíró ka­kasa. Kisbíró kakasa állta is a fogadását másnap hajnalig, hanem már akkor nem bírt magával: — Kukurikú, kelj, kelj, piros hajnal, serkenj! Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az ég alján. — Jaj, mit tettem, jaj, mit tettem! — sipított a kisbíró kakasa, s úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma se állt meg. Nem maradt már egyéb kakas Iregen, csak az öregbíró kakasa. „Jaj neked. Kelemen — gondolta magában —, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj, neked, Ireg, sose látod többet a szép piros hajnalt, nem lesz, aki felköltse!" Néz, néz a sötétségbe az iregi bíró kakasa; hát egyszer csak megpirul az ég alja, s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal. Mosolyog, mosolyog, egyre job­ban mosolyog, szinte csúfolódik is: — Tudom ám én az időt kakasszó nélkül is! — Kukurikú, ilyen szégyen engem többet sose érjen! — rikkantotta el magát az utolsó iregi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy men­ten kitörte a nyakát. Azóta Iregen nincsen kakas, s az iregi gyerekek nem ehetnek kakastejes ke­nyeret. MÓRA FERENC meséje Milyen hibát követett el a rajzoló a képen ? A LEGEK VILÁGÁBÓL Mikor Alaszkában kezdődik a nyár, ak­kor az ott élő egyik legnagyobb barna­­medvefaj a kodjak, elindul a hegyi pata­kokhoz, folyókhoz lazacra halászni. A hímek elérik a három méter hosszúsá­got és súlyuk a 800 kg-t is meghaladja. A medvék a sziklásmedrű, sebes folyá­sú tiszta patakokat kedvelik és innen figyelik a lazacok vonulását. A vízből a fel-felugráló lazacokat vagy a mancsuk­kal dobják a partra, vagy éles fogaikkal elkapják és gerincüket összeroppant­­ják. Nem félnek a hideg víztől és néha órákig mászkálnak a sekély medrü pa­takban, míg csak jól nem laknak. A kitűnő és bő élelem a medvék szaporodását is elősegítette. Például az Admiralitás nevű szigeten, melynek te­rülete 4 140 négyzetkilométer, minden két és fél négyzetkilométerre jut egy medve. Amikor megunják a halkosztot, a parti bozótban borókabogyót és egyéb erdei gyümölcsöt majszolnak. Néha jó messzire elkóborolnak a he­gyek oldalán felfelé, majd újra visszatér­nek a folyókhoz. Vannak olyanok is, amelyek hűségesen kitartanak a folyók mellett, addig amíg a lazacok el nem fogynak. A medvék általában magányosan kó­borolnak a szabad természetben, csu­pán a szaporodási időben, április végé­től június elejéig járnak párosával. A nőstény medve a téli rejtekhelyen hozza világra kicsinyeit, általában kettőt, rit­kábban hármat. Az anyjuk kíséretében téli szállásukat elhagyó bocsok igen kellemes látványt nyújtanak, puha bun­dájú, kedves játékos állatkák, melyek alig múlják felül egy közepes kutya nagyságát. A bocsokat az anya egészen kétéves korukig vezetgeti. 21

Next

/
Thumbnails
Contents