A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 20. szám
szeme riadt fényekkel telt meg, amikor a katona megfordult s az arcába nézett, csak a karcsú dereka állt még éppoly egyenesen, mint leánykorában. — Ülj le! — mondta a katona ügyefogyottan. Olyan csend volt a szobában, hogy a Váci útról behallatszott a villamosok csengetése. — Ülj le! Munkából jössz? — Igen — mondta az asszony. A katona bólintott. — Ne félj, nem bántalak — dünynyögte —, csak beszélni akarok veled, aztán elengedlek. A gyerek? — Meghalt — mondta az asszony. — Mikor? — Ostrom alatt, 44-ben. — Tudom, hogy az ostrom negyvennégyben volt — mondta a katona —, a lágerben bemondták. Azért álltái össze ezzel a bajuszossal, mert a gyerek meghalt? Az asszony nem felelt. — Az anyám? — kérdezte a katona egy idő múlva. — Az is — mondta az asszony. — Az enyéim közül pedig csak a ceglédi húgom él. mert a bátyám is elesett Ukrajnában. Mindketten hallgattak. — Értem — mondta a katona kisvártatva. — De azért azt a képet nem kellett volna leakasztanod a falról... Az akarta? Az asszony szótlanul bólintott. — Féltékeny volt ? — kérdezte a katona s a hangja alig észrevehetően kiöblösödött. — Milyen ember? — Jó ember — mondta az asszony. — Nem szólhatok rá semmit. A katona bólintott. Nemigen változott ez meg, gondolta, csak mintha lassabban beszélne. De a foga még épp oly fehér! — Hol dolgozol? — kérdezte. — Textilgyárban? Melyikben? A Kispestiben? Ott ismerted meg ? — Nem — mondta az asszony. — Az adószámvevőségen hivatalnokoskodik, az ötödik kerületben. Kibombázták a lakásából, a felesége meghalt s kiadtam neki a szobát, én meg a konyhába mentem. — Mióta vagytok együtt? — kérdezte a katona. Az asszony elgondolkozott. — Két éve — mondta. — Azóta, hogy nem írtam neked. Ez is rendjén volt. akkor lett volna csalás, ha ír. Az asszony beszéde olyan áttekinthető s nyugalmas volt, mint egy nyári rét, nem lehetett eltévedni benne. A katona csendesen nézte az arcát, már nem vette észre a póklábakat sem a szeme aljában. — Nem bírtál egyedül megmaradni? — kérdezte. — Igaz, nehéz sorsod volt! — Az asszony vállat vont. — Nem volt nehezebb, mint neked — felelte lassan, s elpirult — csak nem bírtam. De arra vigyáztam — tette hozzá halkan és elpirult —, hogy gyerekem ne legyen tőle. A katona megfordult s az ablakhoz lépett, ott törülte meg a szemét. — A Posnanszkygyár megmaradt? — kérdezte. — Meg. — Dolgozik? - Igen. — Akkor visszamehetek — mondta a katona. — Tizennégy évig dolgoztam náluk. Mondanivalójuk nem volt már, csak egy: ha az elmondatik. akkor majd beszélgethetnek tovább. — Visszajössz hozzám ? — kérdezte a katona s a széles háta a flanelingben úgy nézett az asszonyra, mintha az arca volna. — Igen — felelte ez egyszerűen. Megint csend lett. temetés és teremtés kettős csendje. A katona megfordult, megfogta az idegen barna kofferét, kiment a szobából. — Ne jöjjön ide többé — mondta a folyosón várakozó embernek — fölösleges! Ha maradt még itt holmija, holnap beviszem a hivatalába. Mariskának már nincs szüksége magára. Bezárta az ajtót és visszament a szobába. Az asszony a hátizsákja fölé hajolva, a holmiját rakosgatta. Egy ideig szótlanul elnézte, aztán leült melléje a régi székre. — Milyen világ van itt?— kérdezte. A magyar újságolvasó igazán nem panaszkodhat azért, hogy kevés a választéka újságokban. Régebben is válogathatott a legkülönbözőbb lapok sokaságában a napi bulvár-termékektől kezdve a különböző színvonalú heti- és havilapokon át a legszínvonalasabb folyóiratokig. Manapság meg különösen megszaporodott magyarországi lapok száma, mi most mégis egy régebbi, már-már matuzsálemi korú réteg-lappal, a Könywilággal szeretnénk közelebbről megismerkedni. A mai. könyvekkel zsúfolt világban egy könyvbarát számára nélkülözhetetlen az információ. A csehszlovák könyvpiac a hetente megjelenő Nővé Knihy nevű kiadvánnyal tájékoztatja az olvasót a könyvújdonságokról, a franciák a kéthetente megjelenő Quinzaine litteraire hasábjain tájékozódhatnak ugyanerről, s vannak országok, ahol negyedévente jelenik meg könyvtájékoztató lap. A Könyvvilág havonta jelenik meg harminckét oldalon, s a sok évi tapasztalat azt látszik bizonyítani, hogy ez a legmegfelelőbb időköz a hatékony információra. Lássuk hát. mi minden található a Könyvvilág lapjain? ,„A hónap könyvei" c. rovat egy-egy hónap teljes bibliográfiáját közli a már megjelent könyvek listájával. Ez nagyon hasznos rovat, egyedüli szépséghibája, hogy túl későn jut el az olvasóhoz a lista (a márciusi szám például a januárban megjelent könyveket tartalmazza), hozzánk meg különösen későn. Ezután következik a „Kiadóink jelentik" nevű rovat. Ez, az előbbinél jóval bővebb terjedelemben ismerteti az elkövetkező időszakban várható könyvek adatait s annotációit. Nagyon fontos ismeretterjesztés, ám megint csak szépséghibával. Mert itt meg olyan könyvek ismertetéseit kapjuk garmadával, melyek gyakran egy félévvel később jelennek meg, ha nem többel. Ámde lássuk tovább a Könyvvilág rovatait. „Tiszteletpéldány az olvasónak". Ebben egy-egy újonnan megjelenő kötet szerzőjével beszélget általában az ismert riporter: Nádor Tamás. A januári számban Kun Miklós Buharin-könyvével ismerkedhetünk meg, a februáriban Csaba György biológussal, A modem ember biológiai paradoxonja c. kötet szerkesztőjével. a márciusiban Fekete Sándor „Petőfi evangéliuma" c. tanulmányával. A „Dedikálom" rovatban Lackó Miklós ajánlja „Korszellem és tudomány 1910— 1945" c. tanulmánygyűjteményét a márciusi számban, a „Fordítás közben" c. rovatban pedig Árvay János, Körtvélyessy Klára és Ádám Gizella számol be havonta egy-egy általuk fordított kötetről (Arvay Iszkander: A vérbosszú, Ádám Nooteboom: Dal a látszatról és a valóságról c. müveiről, Körtvélyessi Klára pedig „A harmatban fogant hajadon" című, szlovák fantasztikus meséket tartalmazó fordításgyüjteményéről, amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg magyarul). Könyveskirakat. Kaleidoszkóp, Könyvet keres — könyvet kínál rovat egészíti még ki az állandó témaköröket, s egy újonnan bevezetett kezdeményezés: a Kossuth rádió szombat délutánonként jelentkező. Varga Lajos Márton szerkesztette, rendkívül népszerű műsorának, a „Mindennapi irodalmunknak" legizgalmasabb közleményei nyomtatásban is megjelennek a Könyvvilág hasábjain. E sorozatban kapott helyet a januári számban Dobos László, aki a szlovákiai magyar szellemi életről beszélt, a februári számban Osztovits Levente ismerteti az Európa Könyvkiadó jövőbeli terveit, márciusban pedig Tabajdi Csaba értekezik irodalom és politika viszonyáról. Mindezeken túl pedig szinte valamennyi jelentős könyvújdonságról is beszámol még a Könyvvilág, rovatokon kívül, általában egy-egy lapoldalnyi terjedelemben. így például az idei első három számban részletesen megismerkedhetünk többek között Kányádi Sándor: Sörény és koponya c. új verseskönyvével, Pozsgay Imre: Októberi kérdések c. interjú-kötetével, Iszak Babel kiadatlan naplójával, Dobossy László: Gondban, reményben azonosan c. tanulmánygyűjteményével, amely a „Közös dolgaink" sorozatban jelent még s még számtalan újdonsággal természetesen. A Könyvvilág természetszerűen kiemelt helyet biztosít a Magyarország határain túl megjelenő magyar nyelvű irodalom termékeinek, így a csehszlovákiai magyar irodalomnak is. A Madách könyvkiadó termését általában a tőlünk elszármazott Tóth László ismerteti a Könyvvilág olvasóival. Ő ismertette legutóbb Balta Kálmán — Madách-díjjal jutalmazott — „Életírásjelek" c. kötetét is, emigy méltatva a szerzőt: „Az Betirásjelek egyértelmű bizonyítékát adja annak, hogy szerzője versről, formáról, nyelvről, világról mindent tud, amit rólunk tudni kell, tudni érdemes. S valamivel többet is. olyasmit, amit csak költő, vérbeli költő, egy vérbeli tudós költő tudhat. Ami pedig Bállá Kálmán kötetét minden kétséget kizáróan az utóbbi esztendők legfontosabb magyar verseskönyvei. őt magát pedig nemzedéke legjobbjai — Zalán Tibor, Szőcs Géza, Sziveri János — mellé emeli". Fontos szellemi termék a Könyvvilág, nélkülözhetetlen kalauz a magyar könyvtermelés dzsungelében. Forgatását melegen ajánljuk minden írásszerető olvasónak. (cselényi) HARASZTI MÁRIA BALÁZS F. ATTILA a szerelem f(r)ázisai (két verse) „a visszaszámlálás megkezdődött Sztori — zuhanásig" 1 (IKAROSZ) A szavak kézen fogták az árnyékon egyensúlyozó 3 gyereket mi tenyeredben két csillag Amikor elengedték kő ragyoghattam megszédült horzsoljuk volna csiszoljuk Aztán eltűntek egymást 4 mint nyereg nélküli lovak míg össze nem lángoló mályvák kapaszkodéfrjdesedünk tak a holdba őrült Azóta szamócák énekeltek vibráló a vízbefúlt ég alatt 2 hangok kúsztak az megsebzi őzike-ölemből virágok éghez könyörgőn maradjon minden lehulló falevél fakadhattak volna — miénk ez az iszonyú bimbóba fojtottad csoda sikoltott az éj jaj reggel ragyogó mályváimat azóta lesz reggel lesz újra és jött a nap megái-Csendélet szaladok líthatatlanul szaladok eltaposta a tüzeket a pernye megözvegyült tükör röhögő pipacsok a füst vinnyogva lehullott gyümölcsök trágár liliomok közt megalkudott és nem mert hazugságra rakódott porszemek keresem a rétet többé föllebegni expatriált nap van-e ? költőjét megtagadó vers 15
