A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 20. szám
------------------------/-------------Ez igen . HA MEGSZŰNNÉNEK AZ ELŐÍTÉLETEK... A faji megkülönböztetés terhét új társadalmunk levetette ugyan, de az előítéletek. az anyagi, kulturális elmaradottságból származó hátrányok ma is nyomják a cigányok vállait. A cigányság jelenlegi helyzetéről, kilátásairól, egyéni és közösségi céljairól Ravasz József cigány származású költővel beszélgettem: — Tudom, nehéz sors a cigánysors. Felvállalni a származást, küzdeni a szellemi felemelkedésért, aktuális problémája a cigányságnak. — A sovinizmus a társadalom olyan be tegsége, amelyet máig nem tudtak kiirtani. A cigányokkal szembeni előítéletek ennek jellegzetes példái. Megtalálhatók mindenütt, államhatárra való tekintet nélkül. A kultúrállamok mindig is nemkívánatos rosszként értelmezték a cigányügyet. Olyan problémaként kezelték, amelyet sürgősen le kell zárni. Csakhogy nem számoltak azokkal az etnikai sajátosságokkal, amelyek létünk meghatározói voltak. Vegyük csak azt az időszakot, amikor a cigányok letelepítése volt a cél. Déry Gyula nagyon pontosan felvázolta a századelő helyzetét, mikor ezeket írta: „a cigányügy politikai igazgatásának kritikai felfogását még eddig senki sem kísérelte meg. Az eddigi összes intézkedéseken vörös fonalként húzódik végig az ötletszerűség, és történetírói biztonsággal ki lehet mutatni, hogy egyik kormány a másik kezdeményezéséről mit sem tudott. Minden kormányférfi elölről kezdte a dolgot, kudarcot halmozott, és végre kialakult az a gyámoltalan vélemény, hogy a cigány fajt nem lehet letelepíteni." Az idő aztán rácáfolt erre az állításra, hiszen a cigányságot — igaz erőszakos módon — rávettek, hogy otthont teremtsen magának. De a megváltozott életstílus újabb problémákat hozott. Az új társadalmak pedig kitűzték az új feladatot, a beolvasztást. Természetesen a társadalom asszimilációs törekvését megértem, de nem fogadom el, mert könnyen meglehet, hogy egy ősi kultúra enyészetét okozhatja. — Tudnivaló, hogy a cigány folklór nagyon gazdag. Azonban mintha napjainkban hanyatlóban lenne a régi hagyományok gyakorlása. A cigány szokások csak menyegzőkön, temetéseken élednek fel, hogy aztán a rokonság szétszéledtével ismét álomba merüljenek — Helyes. Bár a hagyományőrzés — főleg a táncházak révén — divatját éli, nálunk más a helyzet. Ennek az az oka, hogy sorainkból hiányoznak a néprajzkutatók, a népművelők, akiknek a cigány értelmiségből kellene kikerülni. Ehelyett azonban mi van? Többségük elhárítja a közreműködést. Nem értik meg, hogy saját örökségüket hagyják veszni, ha nem ápolják hagyományaikat. Pedig ezeket a törekvéseinket a felsőbb szervek is támogatják. Tavaly első ízben rendeztük meg a Csallóközi Cimbalomversenyt és a Bihari Napok keretén belül a Prímástalalkozót. Egyikre sem kerülhetett volna sor, ha a Nagymagyari (Zlaté Klasy) Hnb nem előlegezett volna nekünk bizalmat, és nem támogatott volna bennünket. — Az idén a cigány kulturális napokra is sor kerül. Mi üjat hoz, miben nyújt majd többet, mint az első két rendezvény ? — A cimbalomversenynek, valamint a primástalálkozónak az volt a célja, hogy a két ősi cigány hangszernek — a cimbalomnak és a hegedűnek — hagyományait felélessze es táplálja. A cigány kulturális napok, melyek máj. 17-töl 19-ig tartanak jóval széleseb körűek. Helyet kap itt minden művészeti ág a néptánctól kezdve a színjátszásig. Autodidakta festők, szobrászok munkáit szeretnénk kiállítani, lesz vers és prózamondás, sőt előadásokat is rendezünk. Szeretnénk egy kerekasztalbeszélgetést is összehozni, ahol cigány értelmiségiek beszélnének kilátásaikról, problémáikról. Érdekel a véleményük, hiszen éppen ők lehetnének azok, akikre a szervezőmunkában leginkább támaszkodhatnék. — Miért a feltételes mód? — Azért, mert a legnagyobb gondot nem az anyagiak hiánya okozza, hanem a munkatársaké. De ennek az okai megint csak összetettek. Nekem a fejemhez vágták egypárszor, hogy Csehszlovákiában nincs cigány értelmiség. Már hogyne lenne, és nem is kis számú. A baj máshol kezdődik. Ott, hogy legtöbbjük identitászavarral küszködik. Bizonyos életszínvonalat elérve felteszi magának a kérdést, ki vagyok én, honnan jöttem ? Ezt a kérdést jóval korábban kell feltenni és eldönteni. Én mégsem török pálcát felettük, mivel tisztában vagyok az okokkal. A tágabb közösség részéről megnyilvánuló megkülönböztetés gyakorta már a gyermekkorban súlyos frusztrációkat okoz. A vélt vagy valódi háttérbeszorítottság később arra készteti őket, hogy igyekezzenek beolvadni, főleg a gyermekeik érdekében. És mi ennek a vége? Megtagadják a származásukat, de ezzel sajnos önmagukat is. Ezt a problémát sürgősen meg kellene oldani. A gyakorlatban egyfajta fórum létrehozását kellene sürgetni, amely arra lenne hivatott, hogy ne csupán támogassa a szükségleteinket, de ezt elhivatottsággal, szívvel-lélekkel tegye. — Erkölcsileg, anyagilag talán nem támogatják kellőképpen a cigányságot? — A kormányhivatal részéről megvan a jószándék. Ami a pénzbeli segélyeket illeti: szerintem nem annyira az anyagi, mint a szellemi életünk van válságban. Ezért olyan fontos a kulturális igények felélesztése és kielégítése. Ezen a téren már elkezdődött valami... S ami a szociális juttatásokat illeti... A cigány olyan, amilyennek az élet formálta: fifikus, élelmes, ravasz . .. Köztudott, hogy az állami támogatással gyakran visszaél. Sokszor hallottam már olyan elszólalásokat, hogy: „a mi zsebünkből fizetik őket", meg, hogy: „dolgozunk rájuk!" Kell ehhez bővebb kommentár? Azt a pénzt a beilleszkedés megkönnyítésére szánja a társadalom, ezért olyan célokra kellene fordítani, amelyek azt elősegítik, nem pedig hátráltatják. A nagyobbik részét feltétlenül a kultúrára kellene áldozni. Szisztematikusan, országszerte a csallóközihöz hasonló akciókat kibontakoztatni, valóban működő cigányklubokat, táborokat szervezni. Csak lassan, a kultúra csepegtetésével lehet eljutni a kulturáltsághoz, csak így lehet egymáshoz közelíteni a két különböző világot. — Gondolom az idén megjelenő verses köteted is azt segíti elő. hogy a korlátok mielőbb ledőlhessenek. — A művészetben nincs határ, nincs nemzetek közötti ellentet. Mindenkihez szólok a verseimben, aki érti, igényli a művészi önkifejlesztés eszközét. A kötethez megjelenése után kettős célom fűződik. Hogy a cigány olvasónak adjon valamit abból az érzésből, amelyik az egyszerű magyar embert annyira fel tudja fűteni, ha a Nemzeti dalt olvassa. Amikor érzi, hogy amit a kezében tart, az közkincs, igaz, mégis teljesen az övé. Amióta elolvasta a részévé vált, az ö személyes tulajdona lett — örökre. A nem cigányok pedig, akik esetleg szintén kiváncsiak rá, meglehet a művészet segítségével közelebb sodródnak azokhoz, akikről annyit beszélnek, hallanak és mégis oly keveset tudnak. HORVÁTH GABRIELLA Fogas Ferenc felvételei 13
