A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
A PEZSGŐBONTÁS SZABÁLYAI Sajnos, a helytelenül tárolt és felnyitott palack nagyon sokszor okozott már súlyos balesetet, ezért szeretnénk az alábbiakban néhány tanácsot adni: 1. Á pezsgőt fogyasztás előtt hűtőbe helyezzük, mert a hűtés nélküli, felmelegedett pezsgő nyitáskor kilövi a dugót (6—8 C-fok az ideális hőmérséklet). 2. Könnyebb a pezsgősüveg drótkosarának vagy kengyelének lebontása és a dugó sem repül ki váratlanul, ha az üveget 4 fokos szögben oldalra döntjük. 3. Csavarjuk vissza a kosarat rögzítő huzal sodrott meneteit és lazítsuk meg a kosár vagy kengyel lábait. 4. Ha a dugó kimozdult, tenyerünkkel szorítsuk le a kupakot, a kosarat és a dugót, majd mindhármat egyszerre, lehetőleg lassan távolítsuk el. 5. Amennyiben rendben van a palackban a dugó, akkor gyorsan vegyük le egyszerre a kosarat és a borítókupakját. Fogjuk meg egyik kezünkkel a palackot, a másikkal a dugót úgy, hogy a hüvelykujjunk a dugó fölé kerüljön, a többi ujjunk pedig az üveg nyakát szorítsa körül. Fordítsuk el, döntsük meg az üveget, hogy zaj nélkül távolíthassuk el a dugót. 6. A pezsgőspohár teljesen száraz legyen és többnyire kétharmadáig töltsük meg-A BABA ELSŐ NYARALÁSA Újszülöttel ne induljunk hosszabb utazásra és szabadságra, s a baba négyhónapos kora előtt semmiképp se határozzuk el magunkat ilyen lépésre. Ha mindenképpen utazni kényszerülünk, illetve akarunk, válasszunk olyan helyet, amelynek éghajlata hasonlít állandó tartózkodási helyünk éghajlatához. Semmiképp se utazzunk júliusban-augusztusban. A kisgyereket, aki először van a tengeren, óvatosan és fokozatosan ■ szoktassuk a vízhez. Nedvesítsünk be egy frottírtörülközőt, s azzal dörzsöljük le a kicsit, méghozzá a keze fejétől haladva, majd a mellét, a hátát, s így fokozatosan az egész testét. A babának tökéletesen elegendő, ha a viszszaverődő napsugarak érik őt a hősben, mert ha hirtelen kipirosodik, a kicsi belázasodik és étvágytalan lesz. Ilyenkor azonnal orvoshoz fordulunk. Az orvosok javaslata szerint tengerre azokat a gyerekeket kell vinni, akik sűrűn szenvednek a légutak megbetegedésében, reumatikusak. A hosszú betegség után lábadozó gyerekeknek enyhe éghajlatú tavak mellett nyújthatunk igazi felépülést, míg a vérszegény, gyenge étvágyúaknak 700 méter fölötti magaslaton. A falusi élet viszont igazi élmény a mozgékony gyerekek számára. HÉTVÉGE Francia népmese Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket. Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó. A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek se juthatott be. Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon: — Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak másik kunyhót! Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek, mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra értek. Nekiláttak tüstént a kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az ablakon: — Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak! A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes-egyedül, nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére. Egyszer csak csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte. Olyan szép, oly kedves volt, hogy aki csak rátekintett, tüstént elfelejtette min- . den búját-baját. A kis fehér csibe elmosolyodott, és valami köszöntésfélét pityegett a maga csibenyelvén. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis jószágot és igy szólt hozzá: — Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el bátran, és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős lesz, mint egy vár. S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A fehér csibe pedig csak ámult-bámult egy darabig, aztán továbbtipegett az úton. Nem kellett messze mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről, megbámulta belülről, aztán beköltözött és vacsorát főzött magának. Alig telt el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, mig a vörös csibe házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki az ajtót. Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház egyik falához, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két ostoba jószág. Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk száját nyalogatva, nagyokat cuppogatva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete — hess! — beröppent. — Nyissátok ki, de tüstént! — morogta vészjóslóan a róka. — Hát csak gyere, ha tudsz! — ingerkedett a fehér csibe. A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A kiscsibe meg annál bátrabban kiabált: — No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e velünk! A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, és összezúzta rajta a fejét. A három pelyhes, a fekete, a vörös meg a fehér csibe azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak. Legyetek ti is a vendégeik! A LEGEK VILÁGÁBÓL A legendás háromárbocos vitorlás hajók kora a múlt század elején lassan lehanyatlott. Felváltották őket a gyorsabb, de biztonságosabb gőzhajók, melyeket nem zavart a változó széljárás. Amikor a századfordulón egyre többen vándoroltak ki Európából Amerikába, a gőzhajók térfogata is megnövekedett. A legnagyobb tengeri személyszállító hajót hat évig építették és 1938-ban fejezték be. Queen Elisabeth (Erzsébet királynő) nevet kapta, hossza 314 méter, magassága pedig egy kisebb felhőkarcolónak is beillett: 71 méter. Luxushajónak készült, három úszómedencéje, teniszpályája, színház- és moziterme, csillogó kávéházai, télikertje minden kényelmet megadott az utasoknak. Saját péküzemében naponta friss kenyeret és kiflit sütöttek. Mosoda és ruhatisztító is működött a hajón, ugyanis az első osztályú utasok kabinjában minden nap ágyneműt cseréltek. A hajón egyszerre 2 300 utas talált kényelmes szállásra. A háború kitörésekor már csak katonákat szállított, egyik hadszíntérről a másikra. Szerencséje volt, mert a háború végéig egyetlen torpedó se találta el. A háború után korszerűsítették és Afrikába, Ausztráliába, a távolkeletre szállította az utasokat. De már egyre kevesebbet, a hosszú úton, a kabinoknak több mint a fele üres volt. A „tengeri CSONTOS VILMOS Pitypalatty, pitypa/atty. Ott szalad a fű alatt, Nincsen nála boldogabb: Pitypa/attyol, hogy szabad! Amíg szabad, víg marad. Zöldülő vetés alatt A tavasznak hangot ad: Pitypalatty, pitypalatty... óriást" a még korszerűbb és sokkal gyorsabb repülőgép szószerint a partra vetette. Egy észak-amerikai kikötőben lehorgonyozva elsöosztályú szállodát csináltak belőle. 1972-ben tűz ütött ki a hajón és a legnagyobb gőzös pár óra alatt siralmas ronccsá vált. L. S. 21
