A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 2. szám
HÉTVÉGE FOGD A PÉNZT, ÉS . . . Goethéről köztudott, hogy mint mindenben, pénzügyeiben is nagy rendet tartott: bevételeit és kiadásait pontosan vezette háztartáskönyvében. Ennek köszönhetjük, hogy ma pontosan tudjuk, hogy a nagy költő például mikor mennyit költött göttingai kolbászra, s azt is, hogy szolgáját mindennap elszámoltatta, s naponta adott neki újabb pénzt a következő nap várható költségeire. Immanuel Kant vagyontalan szíjgyártó fia volt, s maga sem keresett sokat sem a professzorsággal, sem filozófiai könyveivel, s hogy öreg napjaira mégis viszonylagos jólétre emelkedett, azt egész élete során jól beosztott pénzének köszönhette. Arthur Schopenhauer ugyan gazdag kereskedő fiaként született, mégis megnézte, hova gurul a garas. Élete vége felé büszkén állapíthatta meg, hogy a pontos napi elszámolás eredményeként utána több pénz marad majd, mint amennyi az öröksége volt. Wilhelm Busch, Max és Móric széllé-ÚJ MŰSOR A LATHATÁRON Folytatás a 16. oldalról töl kezdve a Nap ultraibolya sugárzásáig rendkívül sok időjárási behatás ér. A korom, a szél ugyancsak a jó vétel ellensége. Megtörténhet — különösen télen —, hogy három-négy hónapon belül az antennaveszteségek megtízszereződnek. Ezért tanácsos az antennaszerkezetet rendszeresen ellenőrizni. A kábel és a dipólus érintkezését sima, felfekvő felületekkel állandóan kell biztosítani. A szabadvezetékek öt-hat év alatt annyira tönkremennek az időjárási viszontagságok következtében, hogy ennyi idő elmúltával ajánlatos ezeket kicserélni. Ha a kábel a környező tárgyakhoz dörzsölödve megsérül, azonnal cseréljük ki a hibás szakaszt. A habszivacs szigetelésű ovális kábelre ez akkor is vonatkozik, ha csupán a külső fekete burok szakadt át és látszik az alatta levő fehér habszivacs. Ez ugyanis képes a levegő nedvességtartalmának a felszívására, ami hamarosan rendkívüli mértékben lerontja a vételi lehetőségeket. Ha magunk szereljük fel az antennát, feltétlenül tartsuk be az egyes antennatípusok közötti minimális távolságot, amelyet a mellékelt táblázatból lehet meghatározni. Amennyiben ezt nem vesszük figyelembe, az antennák egymást leárnyékolják, „ellopják" a másik jelét. Amennyiben nagyméretű antennával sem sikerül jóminöségű vételt elérni, vonalerősítöt kell vásárolnunk. Ilyen a szaküzletekben általában kapható. Házilag csak megfelelő hozzáértéssel és műszerekkel készíthető el, ezért bízzuk a szakemberre. Általános szabály, hogy az erősítő legyen a lehető legközelebb a dipólushoz, mivel a mi apja nagyon komolyan vette anyagi kötelezettségeit: házában mindent azonnal ki kellett fizetni, de még jobban szerette, ha előre rendezhette a számláit. Knut Hamsun ifjúkorában ínséges időket is megélt, gyermekeit éppen ezért nagy takarékosságra nevelte, arra, hogy kicsiségekben se legyenek pazarlóak, mert ott kezdődik a takarékosság. Bár nem intette őket kuporgatásra, de azt például nem állta meg szó nélkül, ha festő fiánál a még félig tele tubusokba beszáradt a festék. Az idős William Somerset Maugham egy ízben, életére visszatekintve, csak ennyit mondott: „Én úgy kezeltem a pénzt, mint egy hatodik érzéket, aminek hiányában a többi öttel is csak keveset lehet kezdeni." Sok híres ember tudja, hogy miért osztja be olyan gonddal a pénzét, miért elégszik meg akár szerényebb életkörülményekkel: meg akarták őrizni függetlenségüket, el akarták kerülni, hogy bárkitől bármilyen formában is kérniük kelljen, s hogy egy napon esetleg bárki számára is terhet jelentsenek. Ezt nemcsak a büszkeségük kívánta meg, ezt diktálta az életbölcsessógük is. Tanuljunk hát tőlük... csatlakozónál még tovább csillapítja az amúgy is gyenge villamos jelet. Ha ezek után sem tudjuk megfelelő minőségben venni a műsort, már csak a specialista segíthet: különleges, összetett antennaszerkezetekkel, beméréssel, speciális erősítöegységekkel komoly eredmény érhető el. Az antennakészítés, a televíziós hullámok terjedésének kérdései külön tudományág, az elektromágneses térelmélet tárgya. Komoly szakemberek és lelkes, nagytudású amatőrök már ezerkilométeres távolságból sugárzó adótorony műsorát is fogták. Ennek egyáltalán nem mond ellent az a tény — a kozmikus és ipari jellegű elektromágneses sugárzások miatt —, hogy néha gondot okoz az ötvenszáz kilométernyire fekvő torony műsorának a vétele. Megfelelő műszaki megoldásokkal viszont ezek az akadályok legyözhetők. Emiatt is szép és izgalmas feladat az antennaépítés. OZOGÁNY ERNŐ Közös árbocon levő antennák minimális távolsága centiméterekben TV 1 (1—2 csatorna) TVB (3—5 csatorna) TV Hl |6—12 csatorna) TVIV-V (21-60 csatorna! TV 1 250 230 150 80 TV H 230 200 130 80 TV Hl ISO 130 80 80 TV IV—V 80 80 80 80 EMBERI SORSOK LEGFELJEBB ELVÁLUNK?! Hazánkban 1987-ben a bíróságok 54 ezer válópert fejeztek be. Ebből 37 800 házasságot felbontottak (70 %); a többi bontóper pedig ítélethozatal nélkül ért véget. Véget ért, mert a fennmaradó 16 200 házaspár a békítő tárgyaláson, esetleg azt követően úgy határozott: mégis megpróbálnak együtt élni. E számok láttán az ember két dologra gondolhat. Az egyik: a bíróságok komoly békítő tevékenységet fejtenek ki! A másik: a házasfelek egy része elhamarkodottan, meggondolatlanul mondja ki. hogy nem kínlódik tovább a másikkal!... Valószínű, hogy a fent említett. 16 ezernél is több házaspár közül jó néhány újra felkeresi majd az ügyvédet De legalább ugyanennyien sikerrel állítják helyre a tönkrementnek látszó házasságot. Mert sok esetben bizony nem is a házastársunkkal — hanem a házassággal van bajunk. Az együttélésnek ezt a formáját sehol sem tanítják, kinek-kinek magának kell megtanulnia, s közben akadnak kudarcok bőven. Riportom szereplői a viszszalépők csoportjába tartoznak, és ma már nevetnek az egészen. §§§ A húszéves T. Józsefné, lánynevén Szalay Edit, öt hónappal az esküvő után kereste fel a válóperes ügyvédet Az esetet így beszéli el: — Á férjemmel két évig jártunk együtt. Kezdettől tudtam, hogy bizonyos dolgokban megbízhatatlan. Jeggyel a kezemben nem is egyszer hiába vártam rá a mozi előtt, olykor a randevúinkra is késéssel érkezett és ehhez hasonló. Ilyet az ember még elnéz annak, akivel együtt jár, de a házasságban már idegesítő az ilyesmi. A fene érti, miért olyan feledékeny. Öthónapos házasok voltunk, amikor megkértem, hogy ö vegyen vacsora - ravalót, mert nekünk szakszervezeti évzárónk lesz, nem tudom, mikorra érek haza. Este nyolcra értem haza, ő pedig azzal fogadott, hogy nagyon éhes, mi lesz vacsorára ? Hogyhogy mi lesz, mondtam én, hiszen öt kértem meg a vásárlásra. Szó szót követett, ráadásul éhesen hamarabb elkapja az embert az indulat. Ő ordítozott, én bőgtem, azután én is kiabáltam. így ment ez hajnalig, és én sírástól dagadt szemmel mentem dolgozni. A kolléganőim azonnal kifaggattak, és arra bíztattak, hogy ne tegyem tönkre az életem egy ilyen megbízhatatlan fráterrel. Szinte egymást túllicitálva győzködtek, különösen az elváltak. Egyikük munkaidő után azonnal ügyvédhez is kísért, és én úgy mentem haza, hogy elindítottam a válásunkat. A férjem pedig ? Otthon virággal és vörös borral várt, meg halat rántott, mert tudja, hogy imádom a halat vörös borral. Ránéztem, és ... másnap megmondtam az ügyvédnek, hogy meggondoltam, nem válók. Azóta már egy háromhónapos fiunk is van. — A férje változatlanul feledékeny? — Persze. De kifogtam rajta! Mindent cédulára írok, lehetőleg két példányban. Ez az eset még a statisztikában sem szerepel, hiszen Edit és Jóska még a békítő tárgyalás előtt összebékűlt. $ i § A Zguros-házaspár egy lépéssel tovább jutott. — Utolsó évesek voltunk az egyetemen, amikor négy és fél évi egyúttjárás után öszszeházasodtunk. Egyszeriben túl sok gond szakadt a nyakunkba, túl nehéz lett minden. Munkahely, munka, beilleszkedés, önállóság, fizetés, háztartás, albérlet a fővárosban és mindez több száz kilométernyire a szülőktől ... Legrosszabbul a pénzzel bántunk. Nem tudtuk, mit tegyünk, hogy kitartson. Élni is akartunk, de takarékoskodni is. Sorozatba ment hogy a fizetés előtti napokon az üzemi koszton kívül semmit sem ettünk. Emlékszem, március derekán bejött a jó idő. pénzünk alig néhány fillér, és még négy teljes nap a fizetésig, beleértve egy hétvégét! Útban hazafelé egy másnap ruhabörzét hirdető plakátra lettem figyelmes. Reggel fogtam hát a férjem télikabátját, és kiálltam vele a placcra. Akadt is rá vevő, én pedig a kapott pénzen bevásárolni mentem. Igen ám, csakhogy vasárnap reggelre visszajött a hideg. A férjem keresi a kabátot. Mondom, ne keresd, az este megettük ... Aznap is. másnap is zakóban ment el. Természetesen megfázott, ágynak esett, napokig nem beszélt hozzám. Amikor fölépült, nekem állt: hogy éppen olyan vagyok mint az anyám, aki... Egyszóval szidni kezdte anyut. Nekem se kellett több. Hirtelen elöntött a harag, és lekentem neki egy pofont. Úgy felbőszült, hogy vissza akarta adni. Én hátrálni kezdtem és nekiestem közben az asztal sarkának. Három bordám megrepedt. Iszonyú fájdalmaim voltak, a kórházból kikerülve pedig egyenesen hazautaztam a szüléimhez és beadtam a válókeresetet. Csak hetekkel később, a bíróságon találkoztunk. Sápadt volt, sovány és komor. A tárgyalás előtt rámmosolygott és én viszszamosoíyogtam. Amikor megkérdezték tőlünk, hogy akarunk-e békülni. egyszerre mondtuk, hogy igen. — És azóta a pénz már kitart fizetésig? — Dehogy tart ki! Ilyenkor azonban kölcsön kérek, mert ruhabörzére invitáló plakátot már látni sem akarok!... SIS — Tizennyolc voltam, amikor megesküdtünk, ő tizenkilenc. Katonaság előtt nem akartunk megesküdni, csak ha leszerel, de jött a gyerek ... Megesküdtünk, és amikor leszerelt, hozzájuk költöztem a lányunkkal. Eleinte nem volt semmi baj, de azután jött a szokásos anyós—meny viszály. Nem részletezem, de egy napon gyerekestől, cuccostul visszamentem anyuékhoz. Utánunk jött, könyörgött, menjek vissza. Mondtam, soha! Erre ö azt ajánlotta, hogy ö költözik hozzánk, de ebbe viszont az én apám nem egyezett bele. így kínlódtunk még egy darabig, mígnem elváltunk. A lányáért kéthetenként jött, de mi alig váltottunk szót. Aztán férjhez mentem, született egy fiam. Apám a második férjemet jószívvel fogadta a háznál, mert megérezte benne a szesztestvért... A fiam egyéves volt, amikor anyuval kiraktuk a férjem szűrét... Huszonnégy évesen kétszeresen elvált asszony lettem. Az első férjem továbbra is járt hozzánk a kislányunkért. Aztán már a fiam is elkérte, mondván, miért ne legyen együtt a két gyerek? Még akkor is vitte őket ide-oda, amikor már megnősült és újabb gyereke született... Egy alkalommal panaszkodni kezdett, hogy rosszul élnek. Ettől kezdve panaszkodtunk egymásnak, hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk. Egyik nap megvárt a munkahelyemen, és elmondta: beadta a válópert. Megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem másnap moziba menni. Volt kedvem. Amikor kimondták a válását, fölajánlotta, hogy próbáljuk meg újra, elvégre nem vagyunk már gyerekek. így aztán másodszor is szólt nekünk a nászinduló. Ennek most már tizenkét éve. — A lakásgondjuk hogy oldódott meg? — Kilenc éve, hogy fölépült a házunk. (M-) 19
