A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
492 11 Víziember házába Ipolyi Arnold Magyar mythologia c. művében olvashatjuk: „A csallóközi néphit szerint is a nagy Duna alatt, hol mondhatatlan fény és gyönyörűség uralg lakaikban, időznek a tündérek, arany, gyémánt, gyöngyből ragyog ottan minden, ezen víz alatti tartományaik meszsze terjednek, egész a tengerig nyúlnak el úgymond." Nem sokkal tovább igy folytatja: .. a víztündérek, mint bájos nők ... a vízből kilépve zöld réteken sütkéreznek, arany hajszálaikat fésülik, a bőséget jelentő délibáb, a csallóközi réven járó boldog tündérek, és talán a sellök is ily szelídebb lények, hasonlóan a német hitrege e nemű nixei, és a szláv russalkákhoz. — Ellenben a vízi emberek mint kis törpe, torz alakúak, öreg, szakálosak, halfogakkal stb. jönek elő..." A víziember fogalma a Mátyusföldön sem ismeretlen. Táltoson (Tomásikovo) például a vízben élő, képzeletbeli embert értenek alatta. A kisgyermekeket ijesztgetik vele, hogy ne menjenek közel a folyóhoz. (— Ne menj közel a vízhez, mert behúz a víziember! Aztán ám magad oda ne menj a Dunához, mert elvisz a víziember!) Az ősi hitvilág víziembere a mátyusföldi gyermekjátékokban is megjelenik. A Víziember nevű játékot többnyire üt menti árkokban, illetve árkok partján játsszák. Választanak egy „víziembert". A víziember bemegy az árokba, a többiek az árok két partján helyezkednek el. A víziember célja az, hogy az árkon átugráló gyerekek közül valakit elkapjon. A gyerekek a kővetkező dalocskával csúfolják öt: Víziember házába. Sir a gyerek álmába. (Feketenyék — Cierna Voda) Máshol ekképpen: Víziember házába. Béka ül az ágyába. (Taksony — Matuskovo) Máshol a játéknak, illetve ez árokban álló fogónak „vízike" a neve, s a gyerekek a következő dalocskával bosszantják öt: Tojok, tojok vízikének Egy tál pogácsát. (Sókszelőce — Selice) Hasonlóan játsszák a „Víziember, szabad fürödni?" nevű játékot is. A víziember bemegy az árokba, mellette ott úszkálnak a képzeletbeli „kácsák". Az árok partjára megérkeznek a gyerekek, fürödni szeretnének, ezért megkérdezik: Víziember, szabad fürödni? A válasz mindig ugyanaz: Szabad, csak a kácsáimot ki ne hajtsátok. A gyerekek örömmel ugrálnak be a „vízbe", ám mindamellett óvatosan, nehogy a kacsákat elriasszák. Ha már mindnyájan bent vannak, valamelyikük odaszól a víziembernek: Jaj, de jó meleg a viz. Adjon szappant! A viziember lehajol, felvesz egy kisebb követ vagy fadarabot, és szappan gyanánt átnyújtja nekik: Tessék, szépen mosakodjatok meg. A gyerekek megjátsszék a mosakodást, majd hirtelen abbahagyják, és elkezdik kiabálni: Hess ki, kacsák, hess, hess, hess! Erre a víziember kergetni kezdi őket, mérgelődve kiabálja feléjük: Megálljától még jöttök! A gyerekek az árokban jobbról, balról csalogatják a víziembert: Víziember, fogjál meg, itt vagyok! Akit a víziember megfog, azzal szerepet cserél. (Nemeskosút — Kosúty) Hasonló a „Víziember, milyen színt adsz?" nevű játék is. A gyerekek az árok egyik partján állnak. Igy szólnak az árokban álló víziemberhez: Viziember, viziember, milyen színt adsz nekünk? A víziember erre mond egy tetszés szerinti színt, például: pirosat. Akinek ilyen színű a ruhája, vagy akinek az öltözékén előfordul ez a szin, annak át kell futnia az árok túlsó oldalára. Akinek az öltözékén nem lelhető fel a megnevezett szín, szintén megkísérelheti a szökést, de ha a víziember elcsípi, ő lesz az új víziember, az eddigi víziember pedig kimegy a többiek közé az árokpartra. Ha már mindenki átkerült az árok túlsó oldalára, a víziember megfordul, s a játék a másik oldalról ismétlődik. (Tallós) Máshol a játék „Vízibuka" név alatt ismert, s az árokban álló fogót a következő dalocskával csúfolják: Vízibuka keveri a kását. Süti a pogácsát. (Vágkiráiyfa — K rá tóvá nad Váhom) A játéknak a Galánta környéki falvakban még számos további változatával is találkozunk. Például: Vízibika (Tallós). Víziló (Pered — Tesedíkovo). Árokcica (Vágfarkasd — Vlcany), Árkos kuli (Deáki — Diakovce). Árkot ugrik a csikó (Nagymácséd — Vel'ká Maca), Halász és a halak (Vizkelet — Cierny Brod) Stb. így él az ősi hitvilág — a tudatunk alatti rétegekben — napjainkban is. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György »
