A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-14 / 16. szám

492 11 fogva kört alkotnak, s körbe járva éne­kelnek: Elvesztettem zsebkendőmet, Szidott anyám érte. Aki nekem megtalálja, Megölelem érte. A kijelölt játékos a többiekkel ellenté­tes irányban kerülgeti a kört; közben leejti a zsebkendőjét, mintha elvesztet­te volna. Az ének utolsó szavának el­hangzása után a zsebkendőhöz legkö­zelebb álló játékos felkapja azt, és ker­getni kezdi a kinti játékost. Ha a mene­külő játékosnak sikerül elfoglalnia a kergető által szabadon hagyott helyet, a játék ismétlésekor a mostani kergető fogja vinni a zsebkendőt. Ha azonban a kergetönek sikerül elkapnia a menekülő játékost, mielőtt az beállna a körbe, a játék szerepcsere nélkül ismétlődik. (Kismácséd — Maié Maca) A dalocska további versszakával is találkozunk: Szabad péntek, szabad szombat. Szabad szappanozni. Szabad az én galambomnak Egy kis csókot adni. (Pered — Teéedikovo) A játék a régi lakodalmak párnatán­cának emlékét őrzi. Kriza János és Kis Géza leírása szerint a múlt század má­sodik felében Így játszották: Körbeáll­tak, a kör közepén álló fiú párnát tart a kezében, kiválaszt egy leányt, a párnát eléje teszi, mindketten rátérdelnek, megcsókolják egymást és helyet cserél­nek. Helyenként párna helyett zsebken­dőt terítenek a földre, a csók helyett pedig páros táncot járnak a kör köze­pén. A második versszak arról árulkodik, hogy az egykori faluközösségek életé­Ne nézz hátra, jön a farkas! a kei idős játékok közül a legismerteb­bek a Ne nézz hátra, jön a farkas és az elvesztettem zsebkendőmet nevű játé­kok. Mindkettőt a szabadban játsszák, zsebkendővel. A Ne nézz hátra, jön a farkas játék szereplői fiúk és lányok vegyesen. A gyermekek valakit megbíznak maguk közül, aki körbe fog járni a hátuk mögött. Ez a „farkas", a többiek pedig a „bárányok". A bárányok kört alkotnak, és guggolva énekelnek: Ne nézz hátra, jön a farkas. Mert megüti a hátadat. Lányok, Kiég a ruhátok. Eközben a farkas körbe jár, s valame­lyik gyermek háta mögé ledobja a zseb­kendőjét. Ha az illető játékos nem veszi észre a háta mögé ejtett kendőt, a farkas — megkerülve a kört — felveszi, és elkiáltja magát: Záptojás! A „zápto­jásnak" be kell ülnie a kör közepébe. A többiek csúfolják őt: Fuj, de büdös! Ha azonban a játékos meglátta a háta mögé ejtett zsebkendőt, gyorsan felkapja, és fut vele a farkas után. Ha sikerül vele a farkast megdobnia, mi­előtt a körbe futva az általa üresen hagyott helyet elfoglalná, akkor a farkas az új záptojás, ö pedig kint marad farkasnak. Ha nem sikerül, akkor ö jár körbe, esetleg a játék elején történt megállapodástól függően ő váltja fel az eddigi záptojást. (Tallós — TomáSikovo) A játék egy másik változatában a „záp­tojások" a kör közepén maradnak, s aki a körből utolsónak marad, az a győztes. (Pozsonyvezekény — Vozokany) A játékdalocskának is álljon itt egy további változata: Jön a farkas, ne nézz hátra Tüzet visz a két markába, Meg ne fordulj, szépen állj. Mert a korbács körbe jár. Ha jönnek, hát mindjárt fuss, Mert hátadon lesz a juss! (Sókszel őce — Selice) Gyanítható, hogy ebben a játékban is az egykori tjjzvivés emléke rejtőzik. Az Elvesztettem zsebkendőmet nevű játékot inkább lányok játsszák, tetszés szerinti számban. Kijelölnek maguk kö­zül egy játékost, aki a zsebkendőt fogja vinni, a többiek pedig egymás kezét ben a hét minden napjának megvolt a maga hagyományos tartalma. Hétfő volt a munkakezdés napja, kedd a mun­káé, szerda a lakodalomé, csütörtök a szerelemé (a házasságkötést követő első nap, amikor a fiatal pár egyedül marad), péntek a tisztálkodásé, szom­bat a mosásé, vasárnap (a vásárok nap­ja) pedig a pihenésé. Gyermekjátékaink néha hűségeseb­ben őrzik porladó őseink emlékét, mint mi. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György

Next

/
Thumbnails
Contents