A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 16. szám
Szépségápolás terhesség alatt A bőr a terhesség alatt vagy zsírosabb lesz vagy éppen szárazabb. Ez szükségessé teszi az addigi testápolás módosítását. Akik a terhesség előtt száraz bőrűek voltak, esetleg javul a bőrük minősége, és most úgy kell ápolniuk, mint a normális bőrűek szokták, akiknek viszont zsíros a bőrük, most gyakrabban használhatnak gyengén alkoholos arcvizet. Ha a bőr a kilenc hónap alatt szárazabbá vált, enyhe zsirtartalmú és hidratáló készítmények alkalmazhatók. A bőrnek egész felülete rendszeresen igényli most a zsírt, ez biztosítja, hogy rugalmas maradjon. Terhesség alatt elsősorban a hasat, a csípőt és a mellet kell ápolni olajjal vagy emulzióval. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vizet, ezt a természetes általános gyógyeszközt. Különösen jó a víz borogatás formájában. Élénkíti a bőrt, gondoskodik a jobb vérellátásáról. Az is elegendő, ha a mosdókesztyűt meleg vízbe mártjuk és ismételten az arcra helyezzük! Utána befejezésképpen, néhány másodpercre hideg borogatás következik. A terhesség alatt a haj zsírtartalma olykor megnő, ezért mossuk gyakrabban enyhe mosószerekkel. Óvatos kefélés és fésülés megtartja a haj ragyogását. Igen hasznos valamilyen élénkítő hajvíz, amely elősegíti a jobb vérellátást, s ezáltal a hajhagymák jobb táplálását is. , A súlygyarapodás következtében az eddiginél nagyobb terhet viselünk, ezért sokkal inkább mint bármikor célszerű lábbelire van szükség. Kerüljünk mindent, ami a vérkeringést gátolja, legyen az térdharisnya, szoros cipő stb. Konyhai fortélyok • A rizsmaradékot legjobb, ha gőzön melegítjük meg. Tegyük szűrőkanálba, s a szűrőkanalat tegyük forrásban levő víz fölé. • A sütni való kolbász kevésbé zsíros, ha sütés előtt erősen lobogó vízben főzzük néhány percig, s csak azután sütjük. • Ha zöldpetrezselymet fagyasztunk mélyhűtőben nem kell előre összevágni. Fagyasszuk le csokorban, s amikor használjuk, még fagyottan morzsoljuk apróra. • A máj porhanyós lesz és minden mellékízét elveszíti, ha felhasználás előtt egy-két órára nyers tejben áztatjuk. • Kitűnő burgonyasalátát kapunk, ha a még meleg főtt burgonyát sóval, borssal, olajjal, és savanykás fehér borral fűszerezzük. Messze innen, túl a Héthegyen volt egy hatalmas birodalom. Volt pedig a birodalomnak egy bölcs és hatalmas királya, a királynak pedig két rakoncátlan, ámde. derék gyermeke. Fiú az egyik: Jancsika, a másik meg kislány: Juliska. Történt pedig egy szép madárcsattogós reggelen, hogy arra ébredt a királyi palota, s benne a király, meg az udvari nép, hogy Juliskának elveszett a hangja. Jöttek a tudós doktorok, felcserek, bölcsek, meg a válogatott cigálylegények, ki ezt ajánlott, ki azt, segíteni azonban nem tudott egyikük sem. így ment ez néhány napig, szegény király, bánatában tán világnak is ment volna, ha vissza nem tartja a birodalom gondja-baja, amikor megjelent a királyi udvarban egy ősz apóka. Hetedhét országon túl van egy kerek domb, beszél- _ te az ősz apóka, a dombon van egy fa, a fa alatt elásva egy láda, a ládában egy szelence, abban van elrejtve a királykisasszony hangja. De legény legyen a talpán, aki vállalkozik rá. A ládát egy óriási kígyó őrzi. Jancsika cseppet sem tétovázott, nyomban elhatározta, ő bizony visszaszerzi Juliska elveszett hangját. Útnak is indult tüstént, nem vitt magával mást, mint kedvenc furulyáját meg egy kis ásót. Ment három nap, három éjjel, ezernyi veszély közepette, mig megérkezett a kerek dombra a nagy fa alá. Úgy volt minden, ahogy az apóka megjósolta. A nagy fa alatt ott volt a láda, és bizony, ahogy a ládát felnyitotta, bent tekergőzött az óriási kígyó. Sziszegve vágott Jancsika felé, szegény alig tudta a láda fedelét lecsapni. Mitér vő legyen ? Ahol nagy az ínség, közel a segítség, gondolta Jancsika, és elővette kedvenc furulyáját, játszani kezdett rajta. Olyan gyönyörűséges-szépen játszott, hogy a fa lombjában mind elnémultak a daloló madárkák, s a fa alsó ágairól hallgatták a szerteáradó dallamokat. Felcsapódott a láda fedele is, s a veszedelmes kígyó imbolyogva-hajlongva bújt elő, a szemét is lehunyta, úgy élvezte Jancsika játékát. Mert hogy szavamat össze ne tévesszem, nem szeretett ez a kígyó semmit úgy széles e világon, mint a furulyaszót. Addig forgott, hajlongott, addig tekergőzött a kígyó, míg úgy összetekerte, csomózta magát, hogy többé mozdulni sem tudott. Erre várt csak Jancsika. Gyorsan kikapta a ládából a szelencét, s már sietett is kishúga, Juliska hangjával hazafelé. Szaladtak a szelencével Juliskához, itt a hangja, tennék vissza a torkába. Igenám! Csakhogy most van baj. Nem lehet a hangot megragadni, ki tudná Juliska torkába visszahelyezni?! Előkerült ismét az ősz apóka, s elárulta, hogy a hangot az Óperenciás tenger közepén, a tenger mélyén fakadó forrás vizében kell feloldani, úgy kell Juliskának kiinnia. Hej, gyászbaborult ismét a királyi udvar. Ki szálljon le a tenger mélyébe? Szerencsére Jancsikának ismét helyén volt az esze. Nem sokat töprengett, fogta magát, elment az Óperenciás tenger partjára, leült a víz mellé, elővette a furulyáját és játszani kezdett. Úgy áradt a dallam ujjai alól, hogy a hullámok is megdermedtek és hallgatták a muzsikát, amely szebb volt mint a tenger mormolása. Meghallotta a zenét a halak királya is, felúszott a tenger színére. Mikor Jancsika befejezte a játékot, a halak királya hozzá úszott és bevallotta, hogy ilyen zenét még bizony nem hallott, szívesen teljesíti érte Jancsika bármilyen kívánságát. Hiszen nem is kért Jancsika mást, minthogy töltse meg a bűvös forrás vizével kulacsát, mert erre vár otthon epedve kishúga, meg az egész királyi udvar, s a birodalom. Nem telt belé szemvillanásnyi idő sem, jött a halkirály vissza, hozta a teli kulacsot. Jancsika megköszönte szépen, azzal sietett viszsza a palotába. Kinyitotta a szelencét, belécsúsztatta az elveszett hangot a kulacsba, jól felrázta, s máris vitte beteg kishúgához. Juliska felhörpintette az italt s abban a pillanatban visszatért a hangja, s szebb volt mint valaha. Tán még ma is vigadnak, ha el nem unták azóta. MOHR GEDEON A LEGEK VILÁGÁBÓL A statisztika szerint Földünkön minden negyedik ember tud kínaiul. Ez azt jelenti, hogy egy négytagú családból valakinek beszélnie kell a kínai nyelvet. Természetesen ezt az adatot nem szabad szó szerint venni. A valóság az, hogy nálunk csak ritkán hallunk kínai nyelven beszélni. Van aki egész életében nem is találkozott kínai emberrel. A távoli ázsiai országba nem olyan gyakran utaznak hazánkból a turisták és a kínai diákok is csak nagyobb egyetemi városokban találhatók nálunk. Földünkön nagyon sok nyelven beszélnek. A tudósok még ma sem tudták pontosan összeszámolni, csak feltételezik, hogy körülbelül 5 600 élő nyelv létezik. A kínai fölényesen vezeti a mezőnyt : több mint egymilliárd ember beszéli ezt a nyelvet, tehát bolygónk lakosságának egynegyede! Miért éppen a kínai nyelv került az első helyre? Mert ők élnek a világon a legtöbben. Hatalmas országukban kevés a más nemzetiségű és a sokmillió kínai, aki kivándorolt, pl. Amerikába, ma is kínai negyedben lakik és őrzi az anyanyelvét. Aki szeretne megtanulni kínaiul, hogy barátainak ezzel dicsekedjen, bizony nehéz fába vágja a fejszéjét, mert a kínai írásjelek többezer változatát kellene elsajátítania. A kínai nyelv rendkívül bonyolult írásjelekből áll a mi ábécénkhez képest. Több év eltelik, amíg valaki tökéletesen megtanul beszélni és írni kínaiul, a nyelvjárásokról nem is szólva. A kínai nyelv vezető helyét eddig semmi sem veszélyezteti. A második helyen az angol nyelv áll; mintegy félmilliárd ember beszél angolul. L S. N. KÁKAROV SZILVIA Fehér szirmú tulipán, miért vagy oly halovány? Tuli-tuli-tulipán, hercegnő vagy te talán? Fehér szirmú tulipán, kedvesed a csalogány. Azért vagy oly halovány, mert nem nőhetsz fenn a fán? Fehér szirmú tulipán, árnyékod nő ház falán, tuli-tuli-tulipán, virulj anyám udvarán! 21
