A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 16. szám
Benedek László (jobbról) Barcelonában, a kongresszusi palota előtt A Peskö-barlang felmérése A barlangok és a fényképezés szerelmese Benedek László keménykötésü ifjú férfi; akár „legény"-nek is mondhatnám, ha nem tudnám, hogy nős, két gyermek apja. Alaptermészetét tekintve csendes és nyugodt. Szemben ül velem vastag pulóverben, vízhatlan zekében, s arcán, tartásán látszik, hogy még nem pihente ki teljesen a tegnapi fáradalmakat. Éjszaka érkezett haza Rimaszombatba (Rimavská Sobota) a Medvesaljáról, ahol többedmagával késő estig a Pogányvár barlangjait, sziklaüregeit járta. Ködben, rossz időben kellett felmenniök a fennsíkra, néhol nagy kőtömbökre kapaszkodva. A Cserhát barlangászati kutatása s ezen belül a Medves-Ajnácskői-hegység felderítése és vizsgálata már régóta folyik, magyarországi kollégákkal közösen. Ennek a vállalkozásnak egyik — immár befejezőnek számító — munkaakciójában vett részt tegnap, a Szlovák Szpeleológiai Társaság rimaszombati területi amatör csoportjának tagjaként. A fennsíkon 22 kisebb méretű (8—10 méteres) és egy nagyobb, mintegy 100 méteres barlangüreg található, ezek nyilvántartásba vételéhez tartozott a mostani feladat. Fényképeket és rajzokat készítettek, biológiai mintákat gyűjtöttek, s evégett mindegyik barlangba külön-külön be kellett hatolni. Az ilyen terepmunka a legnehezebb erőpróbák egyike; az eredményeket már itthon rendszerezik majd és rögzítik írásba, s a fontos térképeket is elkészítik. Az összegezés után a területi csoport egy másik tagja, dr. Gaál Lajos geológus, Benedek régi barátja, hoszszabb tanulmányt tesz közzé egy szaklapban a Pogányvár barlangjairól. A kutatás a Medves térségében azért is lényeges, mert 1990-re tervezik a hegység túlnyomó részének tájvédelmi körzetté való nyilvánítását, s ehhez elengedhetetlenül szükséges a már jelenleg is természeti rezervátumként védett Pogányvár és Ragács üregeinek dokumentálása, tudományos vizsgálata. László elmondja, hogy a Gaál József vezetésével szorgoskodó csoport a Kerületi Műemlék- és Természetvédelmi Intézettel is szorosan együttműködik. Jelentős feladatuk volt a Beretke (Brietka) melletti Peskő-barlang sokoldalú vizsgálata, s a munka eredményeinek elemzése. Hetvenezer év üledékeit ásták ott fel, melyek igen értékes gerinces-maradványokat és csigákat takartak. Ez a barlang történelmi szempontból is érdekes, mivel elnevezése honfoglalás kori bolgár eredetre utal. A Benedekék csoportjának fö tevékenysége az ún. Derencsényi Karszt, elsősorban is a Szilistye (Slizké) falu közelében, a Balog patak völgyében levő barlangrész feltárása, búvárlása. Másfél évtizede munkálkodnak ebben a barlangrendszerben, amely egészen Jolsváig (Jelsava) nyúlik. A barlang bejárata vadregényes helyen, mély erdei vízmosásban rejtőzik. Minthogy az ottani tennivalókat sok évre kell tervezni, a bejárat közelében, az erdőszélen ők maguk lakályos kutatóházat építettek. Elkészültéig a munkavégzések idején mindig egy valahogyan „odavarázsolt" kiselejtezett lkarusz-autóbuszban laktak. E „saját" barlangjukat mostanáig 360 méternyi hosszúságban sikerült járhatóvá tenni a barlangászok számára. A járat további hosszabbítása érdekében bonyolult, fárasztó iszapkihordási műveletekhez kell majd hozzáfogniok .. . Emellett nagy igyekezettel munkálkodnak egy töbörben, hogy bejussanak egy teljesen „új" barlangrendszerbe, ahová még nem tette be ember a lábát. Kitűzött céljuk az is, hogy a barlangok „feldolgozása" révén minél magasabb védettségi fokozatot vívjanak ki a területeiknek. Nekik köszönhető például, hogy egy völgy teljes egészében védelem alá került, nem csupán az ott honos növények. A csoporton belül pontosan körülhatárolták a feladatokat és munkaköröket. Benedek Lászlónak a fényképezés és a térképrajzolás az elsőrendű feladata, de persze sok egyebet is csinál a feltárások, felmérések folyamatában. A kőzetminták és a jellegzetes üregrészletek fényképezése nem gyerekjáték. S temérdek a teendő az itthoni „szobai" „utómunkálatok során is, egy-egy újonnan feltárt rész feldolgozásának hiánytalan befejezéséig-Lászlótól megtudom, hogy a Barlangkutatók Nemzetközi Szövetsége háromévenként rendez kongresszust. A legutóbbi 1986-ban zajlott le Barcelonában, a legközelebbi pedig az idén lesz Budapesten. A barcelonai tanácskozáson ő is jelen volt egyik csoportbéli társával, B. Kovács Istvánnal. A két főre szóló meghívást annak köszönhették, hogy Szlová-kiában az ő csoportjuk talált elsőként barlangot magnezitbányában, ami európai viszonylatban is újdonságnak minősült. A csoport tagjai — igen becsületesen — sorsolással döntötték el, ki legyen a két kiutazó, s az egyik kihúzott név a Benedeké volt. A kongresszus alkalmából meghirdetett, ily témájú — fotóversenyen egyik felvételével 1. dijat nyert. A díj egy barlangászt ábrázoló szobor, melynek alsó részén spanyol szöveg olvasható. Jogos büszkeséggel őrzi szobája polcán. A budapesti tanácskozáskor rendezendő versenybe is benevez fényképekkel, diafilmekkel. Benedek László még akkor megszerette a barlangászkodást, amikor a rimaszombati gimnázium magyar tagozatának diákja volt. Az erről „messze földön híres" Gaál-fiúk vonták be a tevékenységbe. Most a Gömöri Múzeum dolgozója. Harmadikos kislánya máris gyakran jár el vele a táborokba, sőt a föld alatti felmérésekbe is belekóstolt néhányszor (egyelőre mint néző). Kisfia még csak 4 éves, de ö is volt már lent barlangüregekben, s nagy izgalommal figyeli papája serénykedését. Fokozatosan második nagy szenvedélye lett Benedek Lászlónak a barlangoktól függetlenül is a fényképezés. Legjobb felvételei rendre megjelennek szlovák és hazai magyar lapokban; „Gömöri barangolás" címmel egy tájfelvétel-sorozata is napvilágot látott. Az utóbbi években több pályázaton vett részt fotókkal, s rangos helyezéseket ért el, különdíjakat is kapott. Benedek László ötlete volt, hogy a hajdani Rimaszombatot képek, régi levelezőlapok, rajzok alapján be kell mutatni a város közönségének. A kiállítás megvalósult, s nagy érdeklődés övezte. Az anyagot ő fotózta-nagyította és állította össze, múzeumi kollégaFelfedező úton nője technikai segédletével. A sikeres kulturális eseménynek fontos várostörténeti, hagyományismertető szerepe volt, hiszen a régi Rimaszombatot — városrendezés és modernizálás okán — már csaknem teljesen lerombolták, s a mai gyerekek már jellegtelen, uniformizált panelrengetegben nőnek fel. A barlangkutatás és fényképezés nemes szenvedélyének hódoló Benedek László a jövőben tovább akar lépni az ilyesfajta ismeretterjesztésben is; mint a Tompa Mihály Klub egyik stúdiójának nemrég megválasztott vezetője, honismereti albumok szerkesztését tervezi, s ezzel összefüggően mostanában főként régi falusi házakat, objektumokat fényképez. VERES JÁNOS Benedek László felvételei 16
