A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 15. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA LnJ BÁBEL AZ ŰRBEN A műholdas televízióadásra áttérni kívánó tévétársaságok már napjainkban is több pályára állító közül választhatnak. Közülük a legnagyobb az 1964-ben Washingtonban alakult Intelsat (International Telecommunications Satellite Organization) szervezet, amelyben összesen 122 állam képviselteti magát. A rakétákat a NASA (National Aeronautics And Space Administration) bocsátja rendelkezésre. A szervezettől a megrendelők az egyes csatornákat bérlik, míg a földi kódoló, dekódoló és átalakító állomások az egyes postai ill. távközlési szolgáltatóvállalatok tulajdonában vannak. A megalakulástól eltelt negyedszázad alatt összesen nyolc müholdgenerációt fejlesztettek ki, amelyeket római számokkal, továbbá néha betűkóddal jelöltek. Kezdetben műsortovábbitó műholdakból állt a „flotta", csupán a nyolcvanas években jelentek meg a műsorszóró változatok. Jelenleg több mint egytucat Intelsat geostacoinárius műhold „függ" az egyes világrészek fölött. Közép-Európában — amint az ábránkon is látható — az utolsó előtti generáció két adója is fogható, az Intelsat V A F—11 és az Intelsat V A F—12. Ugyancsak a hatvanas években alakult meg a világűr békés kutatását célul kitűző Interkozmosz szervezet, amely elsősorban a szocialista országokat tömöríti. Több nyugat-európai (Franciaország, NSZK, Ausztria), afrikai (Angola, Etiópia), ázsiai (Afganisztán, Jemeni NDK, India, Vietnam stb.) ország kutatóintézetei is bekapcsolódtak ebbe a programba. Azt viszont kevesen tudják, hogy ez a szervezet távközlési műholdak felbocsátásával is foglalkozik. Jelenleg műsorszóró műholdat csupán a Szovjetunó üzemeltet, az esti tévéhíradóba kerülő híreket a szocialista országokból is szovjet műhold továbbítja. A szocialista országok szervezete, az Intervizió földi hírközpontja Prágában található, ide futnak be a testvérországok adásai, majd innen „lövik" fel a jelet a műholdra, továbbítva az egyes országokba, illetve az Eurovizió brüsszeli központjába. Jóval fiatalabb a nyugat-európai távközlési társaságok szervezete, az Eutelsat, amely 1977-ben alakult, 26 állam részvételével. Eddig egy ürtévégenerációt állítottak pályára, az Eutelsat I nevezetűt, amelynek Fl, F2, F4 és F5 jelzésű műholdja közül kettő — az F1 és az F4 — alig eltérve a déli iránytól keleti hosszúság 10. ill. 13. fokán) jól fogható, amint az ábránkból nyilvánvalóan következik. Nem véletlen, hogy a felsorolásból hiányzik az F3 jelzésű: sikertelen pályára állításáról a fentiekben már volt szó, így érthető, hogy a kővetkező műholdnak nem akarták a pórul járt előző nevét kölcsön adni. Az európai integrációs törekvések az űrtévézés területén is kezdik éreztetni hatásukat. Luxemburgi székhellyel működik az „Európai Örtévés Egyesület", a SES (Societé Européenne des Satellites), amely a múlt év decemberében fellőtt Astra nevezetű műholdján összeurópai jellegű műsorokat kíván sugározni. A vállalkozók az utóbbi időben egyre nagyobb üzletet szimatolnak a műholdadásban (bár napjainkban míg ez nem nyereséges vállalkozás, erről az alábbiakban még lesz szó), hiszen már megántársaságok is üzemeltetnek ilyen berendezéseket. Közülük is legnagyobb a PanAm Sat, amely Simon Bolivar nevezetű műholdjával nemcsak az amerikai kontinens müsorellátását kívánja megoldani, de Európa számára is sugároz. A helyzete is ennek megfelelő: a nyugati hoszszúság 45 °-án helyezkedik el az Atlanti óceán fölött, nagyjából Grönland nyugati csücskével egyvonalban, Így mindkét földrészről aránylag jó rálátás nyílik. Az ábrán — amely az egyes műholdak helyzetét mutatja a sziluettkép fölött — meglepődve tapasztaljuk, hogy azok egy félkör mentén helyezkednek el. Ez a Föld görbületéből adódik: mivel Közép-Európa nagyjából az északi szélesség 50. fokán fekszik, az egyenlítő síkjába rajzolt, 36 000 km sugarú kört valójában szivárványszerü körívként látjuk. A képen az is jól megfigyelhető, hogy számunkra a legelőnyösebb helyzetű á keleti hosszúság 13. fokán elhelyezkedő Eutelsat I F1 műhold, amelynek sugárzási tengelye a Malmö-Berlin-Velence-Tripoli vonalra esik. Összesen két nyalábot sugároz. A keleti nyaláb a Balkán és a Fekete-tenger környékén fogható, míg a nyugati nyaláb Közép-Európában is jóminöségü vételt biztosít. Összesen kilenc tévémüsont sugároz, közöttük a már tájainkon is jól ismert Sky Channel és Super Channel, továbbá az angol nyelvű World Net, a német 3Sat, ezen kívül a Teleclub, Sat-1., a RAI UNO, a francia TV 5 valamint a holland Film Net adásait. Az Eutelsat I — F4 ugyancsak nyugat-európai műhold, nyolc adója közül öt már működik, hármat még nem indítottak be. A szomszédságukban elhelyezkedő Astra mindössze három hónapos, róla egyelőre csak olyan hírek érkeztek, hogy összesen tizenhat tévéműsor sugárzására alkalmas. Mivel nagyjából a Stockholm—Budapest hosszúságú köríven helyezkedik el (Kelet 19,2°), minden bizonnyal egész Európában jóminöségü vételt tesz majd lehetővé. Természetesen egy-egy műsort több műhold is sugároz — eltérő frekvencián —, így biztosítható a megfelelő kép- és hangminőség akár földrésznyi területen is. Például a 3Sat nevű német nyelvű műsort az Eutelsat adóján kívül az Intelsat V A — F 12 is sugározza, amely a horizont szélén, délkeleti irányban látható. Sugárzási karakterisztikája elnyújtott vízszintes ellipszis, amely Angliától egészen Bulgáriáig terjed. Tájainkon jól fogható adásai közül a 3Sat-on kívül a WDF, a Tele 5, BFS és ARD műsorai. Délnyugati irányban kering a Földdel szinkronban az Intelsat V A F—11 jelű műholdadó, amelynek nyugati nyalábját Közép-Európában nem lehet fogni, viszont a keleti nyaláb nagy antennával aránylag jó vételt tesz lehetővé. A Canal 10 nevű spanyol nyelvű műsort sugározza, valamint két angol nyelvűt, az Anglovisiont és a CNN-t. Ez utóbbi talán a világ legsajátosabb műsora: napi huszonnégy órán keresztül (!) csak tévéhíradót, híreket, valamint ehhez kapcsolódó stúdióbeszélgetéseket, kommentárokat, tehát csupán publicisztikát sugároz. Az ábrán bejelölt sugárzási karakterisztika azt a területet határolja be, amelyen a vétel kiváló minőségű, vagyis megközelíti a stúdióban megszokottat. Természetszerűleg a terület határain kívül nagy távolságokban is fogható az adás — megfelelő nagyságú antennával — egyre romló minőségben. Ebből következően szinte valamennyi, a láthatár felett álló műhold műsorába belekukkanthatunk, már amelyik adást nem kódolják (egyesekhez ugyanis megfelelő dekóder híján, amit külön meg kell fizetni, nem lehet hozzájutni). A megfelelő minőség egyrészt az újfajta jel feldolgozási eljárásának köszönhető, másrészt pedig annak a ténynek, hogy a jelek amplitúdómodulációja helyett (amit a földi televíziózásban alkalmaznak) áttértek a frekvenciamodulációra. Ezt korábban csak az URH rádiózásban használták, földi körülmények között a televíziózásban műszaki okokból nem lehetett elterjeszteni, tekintve, hogy nagyon nagy sávszélességet igényel. A müholdadásnál a nagyon magas vivőfrekvencia miatt nem merül fel ez a gond, ennek megfelelően egy-egy csatorna sávszélessége eléri a 36 MHz értéket. A tízmilliárd hertzes tartományban ez megengedhető, viszont földi körülmények között — ahol a 800 MHz-es sávba hatvan csatornát kell összezsúfolni — bábeli zűrzavarhoz vezetne. A világűrben egyetlen állandóan működő energiaforrásként a napelemek jöhetnek számításba. Mint ahogy sejthető, ezzel a módszerrel aránylag egyszerűen és olcsón jut az adóberendezés a működéséhez szükséges energiához, viszont nagy teljesítményre ilyen tápforrás mellett aligha lehet számítani Szinte hihetetlen, hogy a többezer négyzetkilométernyi, földrésznyi területeket besugárzó égi adótorony teljesítménye mindöszsze wattokban mérhető. Az Intelsat műholdak csatornánként 10 W teljesítményűek, mig az Eutelsat „adótornyai" kétszer olyan „erősek", azaz 20 W-tal sugároznak. (Ez pontosan annyi, mint egy jobb hifitorony bármelyik lakásban!) Belegondolva, hogy ez csupán százmilliomod része (!) a legnagyobb földi rádióadóknak, alig hihető, hogy egyáltalán kép és hang jelenik meg a házi tévékészülékeken a negyvenezer kilométer távolságra levő adó műsorából. Persze ennek ára van : rendkívül pontos, jóminöségü, precíziós vevörendszerre van szükség a vétel biztosítására. A bonyolult technológiának pedig mindig meg kellett fizetni az árát. A műholdas adás vételéhez lényegében három berendezésre van szükség: antennáikba, dekóderre és esetleg antennaforgató berendezésre. A három közül a legegyszerűbb és legolcsóbb az antenna. Az alumíniumból vagy műanyagból készült parabolák legtöbbször egy öl (180 cm) átméröjűek, de vannak ennél háromszor kisebb miniatűr társaik is. Jóval bonyolultabb a dekóder kérdése. Csak speciális diódákkal lehet leválasztani a képinformációt a nagy rezgésszámú vivőhullámról, ezek előállítása csúcstechnológiát igényel, így sokan kissé csalódottan veszik tudomásul, hogy egy személyautó árát is elkérik érte. Ha megelégszünk azzal a 6—8 adással, amit egy-egy müholdadó sugároz, egy antenna is elegendő. Ellenkező esetben vagy több antennára van szükség (ez az olcsóbb megoldás), vagy antennaforgató berendezést is kell vásárolnunk. Tekintve, hogy a szervomotoros precíziós berendezés automata célkeresővel van felszerelve, amely önműködően megtalálja a kiválasztott műholdat, ára bizony a dekóderéhez közelít. Kérdéses, hogy az említett magas költségeket ellensúlyozza-e az a kéttucatnyi adás, amely ily módon lehetővé válik. Mert az adóállomások számának növelése csak látszólag jelent müsorkinálat-bővitést: ugyanazokat a „szappanoperákat", zenei és filmműsorokat lehet látni csaknem valamennyi tévétársaság műsorán, esetleg a sugárzási időpontban van egy-két hónapos vagy éves eltérés. Hogy ez nemcsak szófia beszéd, az is bizonyítja, hogy a két legismertebb kereskedelmi adó, a Sky Channel és a Super Channel évek óta anyagi nehézségekkel küzd, vagyis meglehetősen veszteséges, így kiléte saik is meglehetősen nehezen elörejelezhetök. Viszont úgy tűnik, megfelelő támogatást élveznek az állami tévéadók, amelyek gombamód szaporodnak az űrben (már most is ezek teszik ki az adások zömét). A szocialista országok közül jelenleg egyedül a Szovjetuniónak van műholdadója, a moszkvai központi műsort a Stacioner nevezetű műhold sugározza. A jövő év folyamán várható az Interkozmosz program keretén belül a többi szocialista ország bekapcsolódása az ürtévézésbe. Az egyenlítő síkjában a nyugati hosszúság 1. fokán elhelyezett műhold a Guineai-öböl felett „parkol" majd csaknem harminchatezer kilométeres magasságban. A horizont felett mintegy 20 fokos szögben lesz látható — megfelelő erősségű távcsövei. Ugyancsak szó van egy nemzetközi műsort sugárzó komolyzenei adó fellövéséről a közeljövőben, előzetes hírek szerint ezt kéttucatnyi európai ország hivatalos televíziós állomásai üzemeltetnék, kezdve az angol BBC-töl a francia Antenne 2, az NSZK-beli ZDF, olasz RAI, osztrák ORF, spanyol PTVE tévéken keresztül a szovjet TCC-ig és a Magyar Televízióig bezárólag. OZOGÁNY ERNŐ 16
