A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-01 / 14. szám
492 11 perce alatti kidudorodásai közé szorítja. A fűszál a két hüvelykujj közti résben kifeszítve tulajdonképpen a hangsíp szerepét tölti be. Ezután a gyermek száját a hüvelykujjára tapasztva fújni kezd a füvet, ami éles, messze hangzó, sípszerü hangot ad. (Tallós — Tomáiikovoj Az előbbi két játékkal rokon a falevéllel történő durrogatás. A gyermek bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával kört zár be. A körre egy nagyobb méretű falevelet helyez, majd jobb kezének tenyerével erősen ráüt a falevélre. A közbeszoruló levegő nyomására a falevél erős „durranás" kíséretében beszakad. (Tallós) Májusban és júniusban a gyerekek pipacsból papot szoktak csinálni. A hosszabb szárral leszakított pipacsbimbó tojásdad alakú zöld burkát kétoldalt felhasítják, kihúzzák belőle a göngyölegben levő hosszú sziromleveleket, majd kb. fél cm-t meghagyva, a szárat leszakítják. A bimbó így olyan, mint egy kis pap, hosszú piros ruhában, zöld palásttal a vállán. Ezután egy kinyílt vagy elvirágzott pipacs magházát a szártól mélyen a tőben körömmel elvágják, s az így kicsippentett részbe enyhén belenyomják az előbbi pipacsbimbó megmaradt szárát. A zöld bibetermék a pap feje, a sötétebb, rovátkázott bibekorona pedig a pap sapkája. fTallós) Növényekkel játszották a következő játékokat is. Tarlón, libaörzés közben leszakítottak egy darab szúlángot, szárát körbehajlitották, és a karikáját bedugták a szájukba, hogy a nyálból hártya képződjön rajta. Ezután a hártyát „beoltották" kutyatejjel, vagyis a kutyatej nevű növény nedvéből rácsöppentettek. Ettől a hártya „szivárványszínűvé" vált, s ök merően figyelték, hogy milyen kép alakul ki benne. Közben énekelték: Kele-kele, fűzfa A gyermekek játékszerül szívesen felhasználják a környező növényvilágot is. Az egyes növényekből hangkeltö, személyekre hasonlító, a képzeletet mesék világába csalogató játékszereket varázsolnak elő. Tavasszal, mihelyt a fákban megindul a nedvkeringés, a gyerekek a fűzfa, ritkábban az orgonabokor ágából sípot készítenek. Levágnak egy vessződarabkát, s zsebkésük nyelével vagy a késpenge lapjával az alábbi versike ütemére veregetik, hogy lejöjjön a héja: Kele-kele, fűzfa. Szépen szóló fűzfa. Egy kisfiú sípot kér, Addig szólj, míg szépen kér. Mert ha nem szólsz, megharagszom. Jobban, mint a sógorasszony. Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek. Kerék alá teszlek, Onnan is kiveszlek. Fára húzom bőrödet. Ki bököm a szemedet, Szólj, sípom, szólj, Szólj, sípom, szólj! (Galánta) A „forró vízbe teszlek", „kerék alá teszlek" kifejezések a héj puhítására utalnak. Miután a vesszőről lehúzták a héjat, a cső aljába visszadugják a héj nélkül maradt ágat („Fára húzom bőrödet"), a felső részébe pedig — ugyanebből az ágból — dugót tesznek; a dugón a befúvandó levegő útjának kis nyílást metszenek („Kibököm a szemedet"). A cső dugó alatti részén kis éket vágnak, s már fújhatják is a sípot. Persze sípolni mással is lehet, például fűvel. A gyermek két kezét lazán ökölbe zárja, majd egymás mellé teszi oly módon, hogy a hüvelykujjak egymással párhuzamos helyzetbe kerüljenek, körömmel fölfelé. Ezután egy leszakított fűszálnak az egyik végét hüvelykujjainak felső ujjperecéi közé veszi, másik végét pedig hüvelykujjainak alsó Szűz lány, gyere ki. Piros keszkenőbe, (Vagy: Kékbe, zöldbe) Rongyos lepedőbe. (Felsőszeli — Horné Satiby) A hályogon kirajzolódó ábrából ki-ki fantáziája szerint tetszés szerinti képet olvasott ki. Máskor pedig a gyermekláncfű szárából zsebkéssel kb. 5—6 cm hosszú darabokat vagdaltak, s ezeket mindkét oldalukon keresztben vagy akár sűrűbben is 1— 1,5cm-re behasogatták, majd beledobálták a vízbe, és ismételgetve énekelték: Pimpimpáré, Zsugorodj össze! (Felsőszeli) Közben figyelték, hogy a behasogatott részek hogyan göngyölödnek fel, hogyan zsugorodnak össze. A szebb formájúak közül a lányok egyet-egyet függőnek a fülükbe akasztottak. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
