A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
492 11 Az itt bemutatott játékokat általában ketten, esetleg többen egyformán játszszák, illetve ketten egy harmadikkal. Több változata is ismert az így járják a cigánytáncot nevű játéknak. Többnyire óvodás korú, vagy az általános iskola alsó osztályaiba járó leánykák szokták játszani. A párok egyenes vonalba vagy körbe állnak. Testük előtt keresztezve megfogják egymás kezét, s az alábbi dalocskát énekelve annak negyed értékeire lépkednek előre. így járják a cigánytáncot, Istiglinc! (Nemeskosút — Kosúty) A játékot tetszés szerinti ideig ismételgetik. Tulajdonképpen az előző játék változata, amikor a gyermekek párosával sorba állnak, hátul kereszt alakban jobb kezükkel megfogják társuk jobb, bal kezükkel pedig társuk bal kezét, s ekképpen szökdécselve az alábbi dalocskát éneklik: Pesten jártam iskolába, Térdig érő ibolyába, Láttam a Böskét, Szedte a ribiszkét, Istiglinc! (Tallós — Tomááikovo) A befejező szónál hirtelen megfordulnak, de úgy, hogy kezüket nem engedik el, csak átfordulnak alatta. Az utolsó szónál hirtelen átfordulnak a kezük alatt. Régebbi játék a Kocsit, kocsit nevű. Iskolás lányok játszották a 30-as években. Egymástól pár lépésnyire párosával szétálltak, majd a párban levő játékosok egymással szemközt állva megfogták egymás kezét oly módon, hogy ujjaikat horogszerüen kapcsolták. Ezután kezüket megfeszítve, kissé hátra dőlve szökdécselő léptekkel körbeforogtak, s közben énekelték: Kocsit, kocsit, komámasszony. Lovat, lovat, sógorasszony. Fúj szél, kap szoknyát. (Tallós) Az ének végére érve gyors mozdulattal megkísérelték felkapni egymás szoknyáját. Ez minél jobban sikerült, annál nagyobb volt a derültség. A Kokasokra nevű játékot ketten játsszák. Fél lábra állnak, kezüket mellükön keresztbe teszik, s testükkel egymásra támadnak. A lábat letenni tilos, cserélni azonban szabad. A játékban az a győztes, akinek ellenfelét sikerül testével úgy meglöknie, hogy az a továbbugráskor a másik lábát is kénytelen letenni a földre. (Tallós) A játék egy másik változata, amikor a párok leguggolnak, s tenyerüket összeütögetve igyekeznek egymást feldönteni. Néha tenyerüket elkapják az ellenfél ütése elöl, illetve támadásra való mozdulatot tesznek, esetleg szándékosan melléütnek, hogy társuk — egyensúlyát veszítve — kénytelen legyen kezét a földre tenni. Amelyik játékos a kezére támaszkodik, letérdel vagy leesik, az a vesztes. (Nemeskosút) Közismert játék a Piros pecsenye. Ketten egymással szembeállnak, s kezüket vízszintesen elörenyújtva tenyerüket egymásra helyezik. Akinek a keze alul van, az kezdi a játékot. Gyors mozdulattal megpróbál tenyerével rácsapni játszótársa kézfejére. Fia sikerül neki, újra alulra teszi a kezét, s újra ő üt. Ha nem sikerül, kezét felülre teszi, és a másik üt. (Tallós) A következő játékban a párok az alábbi dalocska negyed értékeire — keresztezett kézfogással — ide-oda huzigálják a kezüket: Fűrészeljük el a fát. Lepjük meg az anyukát! A dalocska néhányszori ismétlése után elengedik egymás kezét, és a fa hasogatását utánozva hangosan mondják: Bumm! Bumm! Bumm! (Alsószeli — Dőlné Saliby) Egy másik játékban a gyermekek társukat kezénél-lábánál fogva lóbálják, közben az alábbi dalocskát éneklik: Zsipp-zsupp, kenderzsup, Ha megázik, kidobjuk. Az ének végén társukat elengedik, aki így a „mezőbe" (fűbe), szénába, szalmába vagy homokba esik. (Diószeg — Sládkovicovo) A játék a hajdani kendermunkák emlékét idézi. A kendert, miután learatták, zsuppoknak nevezett kötegekbe kötötték, majd vízben áztatták. Ha a kenderzsupp már eleget ázott, kidobálták a vízből. Mikor a Dudvágban kiapadt a víz, s a folyómeder alja megrepedezett, a gyerekek nekifogtak „túrót gyúrni”. Egymástól egy-két méterre szétálltak, s egyénenként körbe-körbe forogva gyúrták a sarat; a kalap karimájához hasonló gyúrás egyre mélyült, a középen kidomborodó, kalaphoz hasonló mintegy 20 cm átmérőjű rész pedig egyre magasabbra emelkedett. Közben tetszés szerinti népdalokat énekeltek. (Felsöszeli — Hómé Saliby) A játék és a dal édestestvérek, a béke gyermekei. A játékra is érvényes, amit Juhász Ferenc Az éjszaka képei c. oratóriumában így fogalmazott meg: „Itt maradunk! Az embernek élni kell tovább, és élni kell a dalnak, mert a Világegyetem szíve szakad meg, ha a dal abbamarad .. GÁGYOR JÓZSEF Gyökeres György felvétele i
