A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 2. szám
r\ . H) H ,H Kis Red naav elhetQíozQSQ SVIDRONY GABOR — HARMADSZOR / A Red/ ezredesben láttam őt először — pedig forgatott már előtte is. Bek Judit Mária-nap című filmjében ő játszotta Kisárpádot, Szendrey Júlia második házasságából született fiát. Nekem mégis „a kis Redl" marad. Kerekarcú, mandulaszemű császári katonanövendék. Amire ma is pontosan emlékszem: a Kubinyi kastélyban családjáról, származásáról faggatják Alfred Redlt. Ő meg hazudik. Szemrebbenés nélkül hazudik. Aztán ott áll szédülten, lángvörös arccal, egyszerre érezve szégyent is, örömet is. Nem sokkal később, a szalonban, kávét akar adni barátja nagyapjának, de csak megnyitni tudja az ezüstkanna csapját, elzárni már nem. Folyik és fröcsköl a fekete lé, végigfut az abroszon, a szőnyegen, a padlón, ő meg csak nézi sápadtan, kétségbeesve, tehetetlenül. És még egy képsor, amely általa volt remek: az ezredes úr kérdez, a kis Redl válaszol. Előbb rejtélyesen, titkolózva, majd őszintén, Őfelsége hű katonájához illően. Amikor rádöbben, hogy árulóként viselkedett, majdnem sír, úgy megveti magát. Svidrony Gábor tizennégy éves volt, amikor Szabó István Redl ezredesében játszott; ma, tizennyolc évesen, egy újabb filmszereppel a háta mögött, elsőéves főiskolás. „Ez az, ami nekem is furcsa. Hogy sehol semmi, egyszercsak felnőtt lettem. Pályát kellett választanom. Hetedikes gyerek voltam, amikor először hívtak filmezni. Jött egy rendező asszisztens az iskolánkba; benézett a mi osztályunkba is. Megállt mellettem és kérdezett valamit. Sosem voltam nagy dumás, akkor is csak egy-két szóval válaszoltam. De úgy látszik, az is elég volt, mert másfél hét múlva kapok egy táviratot: várunk a filmgyárban. Kimentem, próbafelvételt csináltak velem, Elek Judit megkérdezte, akarok-e filmezni, és megkaptam a szerepet a Mária-napban. Ez 1983-ban volt." Egy évvel később már Szabó István előtt áll. „Megint egy távirat és szóról szóra ugyanaz a szöveg. Másnap megyek a filmgyárba és kit látok a buszban? A barátomat. Hát te? — kérdezem. Erre kiderül, hogy egy helyre megyünk, hogy ugyanaz a stáb várja őt is, mint engem. Kamera elé állítanak bennünket, eldöntik, hogy én leszek Redl, a barátom meg Kubinyi és másnap már együtt megyünk lovagolni tanulni. A forgatás? Csupa kellemes élmény. Akármelyik jelenetet vettük is fel, Szabó István mindig elmagyarázta, mit érzett Alfred Redl. Nekem csak el kellett játszanom. A lehető legnagyobb természetességgel. Különben furcsa viszonyban voltam én ezzel a Redllel. Sajnáltam öt, mert távol élt a szüleitől, sajnáltam, mert Kubinyi Kristófon kívül senkit sem tudott szeretni a kadétiskolában. De elítéltem őt, mert szégyellte a származását. Soha, de soha nem vallotta be, hogy egyszerű falusi asszony az anyja és vasúti forgalmista az apja. Őt csak a karrierje érdekelte és ahhoz hazudott előkelő szülőket." Harmadik filmszerepét Gazdag Gyula Túsztörténetében kapta a budapesti fiú, abban a filmben, amely az 1973-as balassagyarmati túszdrámát eleveníti fel. „Két fiútestvér, pénzért és disszidálási lehetőségért egy héten keresztül, fegyverrel a kezében, tizenhárom középiskolás lányt tart fogva egy kollégiumi hálószobában. Nagy port vert fel ez annak idején ... igen, Végh Antal könyve, a Könyörtelenül is erről szól. Én a fiatalabb srác vagyok benne; a bátyámat Berencsi Attila játssza. Ha belegondolok : ezt a szerepet is a szerencsének köszönhetem. Negyedikes voltam már a közgazdasági szakközépiskolában, amikor 1987 novemberében lányokat kerestek az osztályunkban a Túsztörténethez. — Te meg a kis Redl vagy, igaz? — kérdezte valaki a forgatócsoportból. — Akarsz újra filmezni? — De hiába bólogattam, közeledett az érettségi és a mi sulinkban öt napnál amúgy sem lehetett többet hiányozni. Fiúknak még annyit sem ... kevesen voltunk, nem nagyon csíptek bennünket a tanárok. Gazdagék azonban úgy döntöttek: kikönyörögnek az iskolából. Jött is értem a taxi és kinn, a filmgyárban kezembe adták a szöveget — amit nem tudtam elmondani. Ma sem értem, mi történt velem, egyszerűen nem ment. Belesültem. De csak nem adta fel a rendező: elbeszélgettünk és a végén azt mondta, enyém a szerep, ő megbízik bennem. Két hónapot hiányoztam az iskolából... amikor visszamentem, azt sem tudtam, mit tanuljak hamarabb, annyi volt a bepótolnivaló. A két fiú ötletéről csak annyit, hogy ekkora hülyeségbe bele nem mennék, az tuti. István, akit én játszom, a bátyja hatása alatt áll. De nem olyan kemény, mint ő, neki megvannak a maga érzékeny pontjai. Egyébként a főorvost az a Szabó István formálja meg mellettem a filmben, aki a Redl ezredest rendezte. Mulatságos helyzet volt, én nagyon élveztem." Svidrony Gábor szeptembertől elsőéves főiskolai hallgató. De nem színésznek készül — egy másik pálya jobban vonzotta. „Hivatásos katonatiszt az apám. Hidászmémök. Az, hogy a színművészetin tanuljak tovább, számításba se jöhetett. Nem mintha nem engedte volna, dehogyis! Én magam döntöttem a Kossuth Lajos Tiszti Főiskola mellett. Hogy miért? Azt hiszem, katonatisztként biztosabb megélhetés vár rám. A film pedig megmarad kellemes szórakozásnak." SZABÓ G. LÁSZLÓ (Oláh Csaba felvétele) ■
