A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
OLVASÓNAPLÓ A tudománynak kezdetiről Apáczai Csere János indítja e szavakkal Magyar Encyklopédiáját, s most anélkül, hogy körmönfont gondolatmenetéhez csatlakoznánk, annyit elfogadhatunk, hogy a tudomány (értsd: a tudás) kezdetei a gyermekkorig, az elemi iskolai oktatásig, ill. jobban kitágítva a kört: a gyermekeknek szánt tudományos ismeretterjesztésig nyúlnak vissza. A műfaj régtől fogva érdekel, elméletimódszertani síkon és gyakorlati szempontból egyaránt. Gyerekeknek és felnőtteknek szánt száznál több ismeretterjesztő írásom azonban általában a legcsekélyebb visszajelzések nélkül marad. Úgy Írom hát e cikkeket, hogy sejtelmem sincs, vajon üzeneteim elérkeztek-e a címzetthez? Hogy túlzott optimizmusra nincs ok, ahhoz csak egy apró adalék: A múltkoriban egy néprajzi vetélkedőn szakközépiskolások mérték össze tudásukat egy frissen megjelent néprajzi könyv nyomán föltett kérdések alapján. A válaszokból, amellett, hogy fény derült rá, olvasták-e egyáltalán az érintett könyvet, sok más is kiderült Az például, hogy a mai középiskolásaink élőszóban történő kifejezési készsége csapnivaló, vagy az, hogy — mondjuk — „általános néprajzi műveltségük" a nullával egyenlő! És ha belegondolok, hogy éppen arról a korosztályról van szó, amelynek néhány esztendeje (négy éven keresztül!) a Tábortűz lapjain havonta írtam egész oldalas, színes képekkel illusztrált, tehát nem éppen „eldugott" néprajzi ismeretterjesztő írásaimat, majd ezek később könyv alakban is megjelentek, akkor bizony túlzott derűlátásra nincs okom. Pedig — igaz, nagyon kis példányszámú , — könyvemet szinte napok alatt elkapkodták. Sokat tapasztalt szerkesztőm elképedésemen persze csak bölcsen mosolyog hatalmas bajusza alatt — és lehet, hogy igaza van. Nem várhatunk azonnali, kézzelfogható eredményeket (főleg akkor nem, ha pedagógusok. szülök nem segítenek be!), hiszen olyan ez, mint a szél szárnyára bocsátott pollenszemcsék esete. Milliószámra vesznek belőlük kárba, s csupán néhányuk ér célba ... Eddig — leszámítva gyermekkoromat, amikor aktiv fogyasztója voltam mindennemű tudományos ismeretterjesztésnek — inkább csak az alkotás, a kibocsátás oldaláról találtam magam szembe ezzel a problémával. Most viszont, fiaim növekedésével, a a távolság. Isten veletek jó emberek, sosem felejtem el az irántam tanúsított kedvességeteket. Nem búcsúzom örökre, nálatok hagytam a szivem egy darabkáját, egyszer az életben talán még sikerülni fog visszajönnöm érte. Eseménytelen utazás után érkeztünk meg Bumburba. A népi ellenőr házigazdánk nem volt otthon, éppen elöljárói vizsgálták felül az ö tevékenységét. Nem tudom, hogy rá volt-e utalva unokabátyja segítségére, de a hír befogadó oldaláról is mind gyakrabban kísértenek meg ezek a kérdések. A téli ajándékdömping után Szabolcs fiam könyvtára csaknem féltucatnyi ismeretterjesztő kiadvánnyal bővült. Ezek közül nagyon gyorsan, „éles szemmel" kiválasztottam azt, amelyik — szerintem — majd a legsikeresebb lehet egy kilenc esztendős fiú számára. Mint mindig, amikor a felnőttek a maguk igényeit, álmait (esetleg be nem teljesült gyermekkori álmait) vetítik vissza gyermekeikre, kiderült, hogy nagyot tévedtem. Miről is van szó konkrétan ? A Búvár-zsebkönyvek újabb három darabját, amely sorozat véleményem szerint (és nemcsak az én, de a gyermekek véleménye szerint is) a legjobban eltalált, a legszélesebb rétegeket megcélzó ismeretterjesztői vállalkozás (hisz érdeklődéssel lapozza az olvasni még nem tudó kisgyerektől kezdve a gimnazistával, sőt még olykor a felnőttekkel bezárólag mindenki), szóval a karácsonyfa alá került Búvár-zsebkönyveket nem „neveztem be" ebbe a magamhirdette versengésbe. Maradt két kjadvány, amelyeket aztán „gyermekszemmel" igyekeztem rangsorolni. Az első helyre tettem, helyes ítéletem tudatában a belga Casterman Kiadó gyermekkönyvsorozatának, a Móra Könyvkiadó által nemrégiben magyarul is megjelentetett, Regélő kövek c. kötetét, amely — szerintem — nagyon szellemesen, röviden és látványosan, no meg, ami a fö: játékosan vezeti be kis olvasóit a régészettudomány rejtelmeibe. Gyönyörű, színes fényképek, jópofa és tanulságos rajzokkal kombinálva, rejtvények, kivágósjáték — kell-e több a gyereknek? Aligha. Vagy tán mégis? Mindenesetre a könyvből kivágható és elkészíthető piramist, fiam azonnal fölfedezvén. meg is csinálta. így a lap másik oldalán található kérdéseknek már csak töredékei mentödtek meg ... Eredeti küldetésüknek természetesen már nem tudván megfelelni! És ezzel a könyv, a maga jópofa rajzaival, oldalankénti 3—4 sorával, olvasatlanul elsüllyesztődött. A Bérczessy Lajos irta Ezermester molnármester viszont — amihez, köztünk legyen mondva, nem sok reményt fűztem — váratlanul nagy sikert aratott. Nem akarom bántani, hiszen szép, okos könyv, sokminden megtudható belőle (magam is tanultam tőle!) a malomipar fejlődéséről, a molnáréletről, de valahogy mégsem találtam „felnőtt gyermekszemmel" oly csábosnak, mint az előzőt. Vajon mivel magyarázható ez a számomra váratlan eredmény? vétele után Mogo menten felöltötte az uniformisát és elsietett a tanácsházára. Esetleg csak vállapjainak mutogatására. Mert az egyenruhások szerény véleményem szerint hiú emberek, s ez alól Mogo sem képez kivételt. Engem a jurtában hagytak, szomorkodni, orromat lógatni, gondolkodni, a történteken elmélkedni. Nem tudok másra gondolni, megint és újra az argali jár az eszemben. Tán az egész világ legkülönb csülkösvadja! De sajnálom, hogy pont ennek nem sikerült a vadászata. Sajnálom, hogy túlbecsültem Mogo szervezési Talán azzal, hogy Szabolcs fiam a tallósi vízimalomban már többször is megfordult, tehát volt mihez kapcsolnia a könyvben olvasottakat, látottakat ? Nyilván nyomós érv ez, ám nagyban meggyengíti, hogy régészeti ásatáson sokkal többször járt. Igaz. a mi feltárásaink nem olyan szépek, „iskolásak", mint amilyeneket a belga kiadó könyvében látni. Hol hát a titok? Talán Bérczessy Lajos közvetlen, élményszerű mesélőstílusában! Aztán meg abban, hogy adatait olyan apró megjegyzésekkel, mintegy véletlenül elejtett félmondatokkal köríti, amelyek könnyen megindítják a gyermek fantáziáját. Például, hogy a molnármestemek nemcsak jó szakembernek kellett lennie, hanem alkalomadtán, a furfangtól nem visszariadva, az arra orozkodó törököt is el kellett tudnia űzni. Csak ennyi. No, de innen nekirugaszkodva milyen messzire nyargalhat már a fantáziátlansággal egyáltalán nem vádolható gyermeki elme ... Szóval ? A Regélő kövek készen tálal, nagyon gusztusosán mindent, s a végén — mintegy a leckét kikérdezve, tehát: iskolásanl — kérdéseket tesz fel. Az Ezermester molnármester a témáról nem közöl mindent, inkább csak tájékozódási pontokat, ám ezeket úgy szövi át meseelemekböl fonott mézesmadzagjával. hogy a kis lurkók óhatatlanul ráragadnak. Ez a módszer sikerének titka, ez teszi a maga műfajában jobbá — még ha nem is közöl annyi adatot, olyan szép képekkel — a fentemlített kötetnél. És ez teszi számomra újra átgondolandóvá a néprajzi vetélkedőn tapasztaltakat is ... Hogy látva lássanak... A napokban Galántáról, a Járási Honismereti Múzeumból hozta meg a posta az intézmény Értesítőjének harmadik számát. A karcsú füzetben a múzeum dolgozói munkájuk legfrissebb eredményeiről számolnak be. szakemberek, céhen kívüli érdeklődőnek egyaránt tanulsággal. Hál' Istennek mind rendszeresebbé, mind természetesebbé válik, hogy vidéki múzeumaink, az önfelmutatás igényével, valamilyen saját kiadványsorozat (nevezzék évkönyvnek. közleményeknek, híradónak — képességét. De az is lehet, hogy vendéglátómnak nem is állt érdekében otthagyni a családját és az én kedvemért még további másfélszáz kilométert utazni az argalikat rejtő hegyekbe. Késő bánat, hogy ezt a szándékát nem ismertem fel idejében, és teljesen átengedtem neki a kezdeményezést, a vadászat teljes szervezését. Mert a kezdeti sikerek teljesen elringattak. Másképp kellett volna csinálni, követelni kellett volna, hogy az argalival kezdjük a vadászatot és nem a vadkecskével. De az is lehet, hogy igy volt ez rendjén. Mert az esetben most esetleg a egyre megy) keretein belül számot vetnek és — adnak munkájuk eredményéről. De kihez is szólnak ezek a beszámolók, tanulmányok ? Elsősorban nyilván az adott vidék múltja, természetrajza iránt érdeklődő szakemberekhez és az ún. szélesebb olvasóközönséghez. E kiadványok stílusa, nyelvezete általában a mindkét réteghez való szólás lehetőségét megadja. Annak ellenére, hogy a bennük közzétett írások általában helyi kutató- és szellemi műhelyekben készültek, nem jelenti még mindez azt, hogy csupán helyi érdeklődésre tartanának számot. Nyilvánvaló, hogy — ha nem is tömeges méretekben — távolabbi tájegységek olvasói is érdeklődéssel (és tanulsággal!) lapozhatnák föl. Ha egyáltalán hozzájuthatnának. Mert milyen is a terjesztés módja ? Az általában kis példányszámú, árusításra nem bocsátható (miért?) kiadványokat megjelenésük után az intézmények szétküldik egy bizonyos, eléggé zárt körben, aztán a terjesztés ügye ezzel jószerével lezárult. Jobb helyzetben vannak azok a múzeumi periodikák, amelyeket hivatalosan megszabott áron értékesítenek. [Közbevetőleg megjegyezve: egy rosszul értelmezett kultúrfvagy: szociál?) politikai elv érvényesítésével, hogy tudniillik bizonyos, sokszor nem is éppen olcsó kiadványokat ingyen juttatunk el a „tömegekhez", az adott kiadvány hitelét rontja. Mivel ingyen van. boldog-boldogtalan — „ha kell, ha nem" alapon — hazaviszi, ha hozzájut, ám annál kevesebben olvassák el. Tehát a mondanivaló bajosan jut el azokhoz a bizonyos tömegekhez. Amiért viszont pénzt adtam, ha jelképeset is. abba csak belepillantok .. .1 Szóval a pénzért értékesített múzeumi kiadványokat valamivel rendszeresebben (és nagyobb valószínűséggel) meg lehet vásárolni at illető intézményekben. De — természetesen? — mindegyikben csak a sajátját. Felmerül a kérdés: vajon nem lehetne-e megoldani, hogy egy központi helyen. mondjuk a szlovák főváros egy arra kijelölt könyvesboltjában, vagy a Nemzeti Múzeum kiadványárusító helyén ezeket a vidéki kiadványokat is árusítsák? Vásárló, kiadó egyaránt csak nyerhetne vele ... USZKA JÓZSEF vesztegzárolt területen számolnám a napokat és szívnám a fogam, hogy mikor juthatok majd onnan egyáltalán haza. Vagyis minden rosszban van valami jó is, mint ahogy minden jóban benne van a rossznak is a magva. Ha másnak nem, legalább annak egyértelműen örülhetek, hogy 'időben fog velem felszállni a repülőgép. (Folytatjuk) 15
