A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
\ Y több mint nyolcvan településen közel 47 ezer magyar nemzetiségű állampolgár él, akkor nem nehéz elképzelni a nemzetiségi iskolaügy „szórtságát". A teljességhez hozzátartozik persze az is, hogy ebben a járásban a teljes szervezettségű iskolák mellett 28 alsó tagozatos kisiskola is működik még. Ám ezzel együtt a magyar lakosságú településeknek több mint a felében már nincs iskola. De térjünk vissza a gömöralmágyi iskola helyzetére, amely létesítményeit tekintve lényegesen kedvezőbb helyzetben van, mint általában a többi hasonló intézményünk. Fentebb már említettem, hogy éppen tíz évvel ezelőtt indult meg ebben az új épületben a tanítás. Amiként Molnár Ist-A gömöralmágyi (Gemersky Jablonec) iskola a mai szervezettségében viszonylag „fiatal" intézménynek tekinthető, hiszen krónikáját 1979-töl kezdték élni és írni. Korábban is volt a településen iskola, természetesen, s ahogy Agócs Géza bácsi, a falu élő krónikája és krónikása elmondta, a század elején katolikus felekezeti iskolába jártak a gyerekek. A húszas években az egyetlen tanteremben mintegy nyolcvan gyerek tanulta a betűvetést. Ebben az időben az iskola kántortanítója — igazgatója — Soltész Károly volt. Mellette tanítóskodott Pásztor Mária, majd később Pollák Lajos. 1932-ben Soltész Károly helyét Czakó István foglalta el. Lényegében 1945-ig az iskola az előbb leírt keretek között működött. Érdekességként — ha ugyan érdekességnek mondható e tény —, vagy sajátosságként említhető, hogy a nagyobb mezőgazdasági munkák idején a szülök a gyermekeiket — főleg a nagyobbakat — kikérték az iskolából „kisegítő munkára." A háborús évek végén — tehát 1944—45-ben — már nem volt tanítás Gömöralmágyon. 1945 telén pedig szlovák tanítási nyelvű iskolát nyitottak a faluban, s ennek Karol Janotík volt az igazgatója. A magyar tanítási nyelvű iskolát 1949-ben nyitották meg ismét Gö möralmágyon. Ennek első igazgatója Reisz Gyula lett, aki a tanítás mellett íolnjr István ván, az iskola igazgatója elmondta, e létesítmény felépítése harmincmillió koronába került, s a létesítmény mellé még öt hektárnyi terület is tartozik. A tantermek száma tizennyolc; van két klubhelyiség, s két további napközis osztály is benne. A szaktantermek száma négy, de ezek felszereltsége még mindig hiányos. Van tornatermük is, de egyelőre nincs felszerelve, mert annak tetőszerkezetét rosszul építették meg, s a szakemberek véleménye szerint a teherbírása nem megfelelő. Van továbbá az iskolának jól berendezett konyhája és tágas étterme. Amióta felépült Gömöralmágyon az iskola, kilenc településről járnak ide a tanulók. Tajtiból, Hidegkútról, Vecseklőről, Újbástról, Óbástról, Dobfenékről, Csevicéről, Ajnácskőről, Bakóházáról, s természetesen tizedikként a helybéliek. Az iskola megnyitásának évében a tanulók létszáma megközelítette a 350-et. Azóta ez a szám fokozatosan háromszáz alá süllyedt. A legalacsonyabb létszám az 1985/86-os iskolaévben volt, mégpedig 239. Azóta ismét emelkedő tendencia tapasztalható olyannyira, hogy a jelenlegi iskolaévben a diákok létszáma már 276. A tantestület állománya 23 fő, s ez A falu krónikása, Agócs Géza még a kántori teendőket is ellátta. Ót nemsokára a Balogfalváról származó Lőrincz Károly váltotta fel. Ekkor már kéttanerös iskola volt, s benne a tanítás váltott „műszakban", tehát délelőtt és délután zajlott. Az újonnan megnyílt magyar iskolában a tanulók létszáma általában hatvan-hetven között mozgott. A későbbiek során a Fibi-házaspár került Gömöralmágyra, de tanított itt Fazekas Dezső és Agócs Erzsébet is. A teljes szervezettségű általános iskola létrehozásának feltételei az új iskolaépület felépítésével teremtődtek meg. A Rimaszombati járásban ez lett — vagy maradt — a tizedik ilyen intézmény, de azt is hozzá kell tenni mindehhez, hogy a tíz teljes szervezettségű magyar iskola közül ebben a járásban négy közös igazgatóság alá tartozik. Ha mindezen túl azt is tudjuk, hogy a Rimaszombati járásban Hetedikesek az elmúlt tíz évben lényegesebb változást nem mutat. Közülük jelenleg a férfiak száma hét, a nőké pedig tizenhat, ami valamivel kedvezőbb az egyebütt található aránynál. Az viszont — miként máshelyütt is tapasztalható — itt is figyelmeztető jelenségként mutatkozik, hogy harminc éven aluli pedagógus nincs már a tantestületben. Harminc és negyven között is mindössze hat található; ötvenéves korig nyolc, ötven és hatvan között pedig négy. Közülük tizenhármán, tehát a tantestületnek több, mint a fele, helyben lakik. Ezt az iskola mellett felépült tizenkét pedagóguslakás teszi lehetővé. Ám még így is tízen „ingáznak" naponta lakóhelyük és az iskola között. Az összképhez — mintegy kiegészítésként — azt is el kell mondani, hogy már tanítanak képesítés nélküli erők is — a folyó iskolaévben hárman —, de kettő már huzamosabb idő óta. Ezzel együtt nem kis gond, hogy különböző szakokon — például a munkára való nevelés, zenei nevelés, természetrajz — nincs megfelelő szakos pedagógus. Az utolsó öt évben végzett diákok továbbtanulási átlaga ötven százalék körüli. Az 1983/84-es évben végzett 53 diák közül tízen jelentkeztek gimnáziumba, tizenöten pedig egyéb szakközépiskolákba. Az ezt követő iskolaévben negyvenhat végzősből húszán tanultak tovább, közülük nyolcán gimnáziumban. A következő két évben mintha megcsappant volna a gimnáziumban való tanulás iránt az érdeklődés. Ezt bizonyítja, hogy az 1985/86-os iskolaévben a 47 végzős diák közül csupán négyen választották a gimnáziumot, s huszonketten mentek különböző szakközépiskolákba. A következő év szinte hajszálra azonos képet mutat, s csupán az elmúlt iskolaévben javult ez az arány, amikoris a 36 végzős közül már heten választották a gimnáziumot, s szakközépiskolába tizenhármán jelentkeztek, s nyertek felvételt.’ GÁL SÁNDOR A szerző felvételei 1 12
