A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-17 / 12. szám

Magyar irodalom a cseh irodalmi sajtóban Az elmúlt években a cseh Irodalmi és kultu­rális lapok nem kényeztették el túlságosan az olvasókat a magyar irodalommal, a ma­gyar irodalmi élettel — beleértve hazai ma­gyar irodalmunkat is — kapcsolatos informá­ciókkal. Úgy tűnik azonban, hogy pozitív változás következett be az elmúlt évben e téren, vagy legalábbis e pozitív változás irányába mutat az a tény, hogy az 1988-as esztendő folyamán az előzőeknél jóval gyak­rabban találkozhatott már a cseh olvasó az irodalmi és kulturális lapok hasábjain a ma­gyar irodalommal, a magyar irodalmi élettel kapcsolatos tájékoztató, elemző írásokkal, összeállításokkal. Persze az előbbi megfo­galmazás nem teljesen helytálló, mert e rövid áttekintés tárgyát nem a teljes cseh irodalmi és kulturális (és az irodalommal is foglalkozó) sajtó képezi, hanem annak há­rom markáns orgánumában, a Tvorbában, a Kmenben és_a Literárni mésícníkben való tallózás szolgál alapjául. A Tvorba 26-os száma „magyar" szám­ként került az olvasók kezébe, ami annyit jelent, hogy az e számban közzétett anyag döntő többsége Magyarországgal foglalko­zik, Magyarországról próbál meg minél rész­letesebb tájékoztatást nyújtani a cseh olva­sónak. így a társadalmi és gazdasági élet legkülönbözőbb területeit érintő írások mel­lett helyet kaptak természetesen a lapnak ebben a számában a magyar kulturális és művészeti élettel, ezenbelül pedig a magyar irodalommal kapcsolatos írások, értékelések, elemzések is. Egy egész oldal jutott például a kortárs magyar költészet egyik vezéregyé­niségének, Veress Miklósnak a bemutatásá­ra. Szintén egy teljes oldalt szentel Veress Miklós bemutatására a Kmen 40-es száma is, ahol a Szántó György által készített inter­júban rajzolódik meg Veress költői és emberi arculata, s betekinthet a cseh érdeklődő ezen keresztül a kortárs magyar lírába is. De térjünk vissza ismét a Tvorbához. Viktorie Hradská a kortárs magyar drámáról tesz közzé egy rövid elemzést, vagy inkább egy összefoglalót. Tárgyalva többek között Schwajda György, Spiró György, Csurka Ist­ván, Görgey Gábor, Sütő András, Bereményi Géza, Komiss László, Nádas Péter, Örkény István és Szabó Magda ez irányú ténykedé­sét, utalva magyar drámák csehországi, illet­ve cseh drámák magyarországi bemutatásá­ra is. Egy további írás ugyanebből a számból az Odeon Kiadó által az utóbbi időszakban csehül kiadott szerzőkről, illetve művekről tájékoztat. Megtudhatjuk, hogy a nyolcvanas években Kosztolányi, Babits. Móricz, Karin­thy Frigyes, Füst Milán, Krúdy, Déry, Galgó­­czy Erzsébet, valamint a Nyugat nemzedéké­nek költői jelentek meg csehül a kiadó gon­dozásában, s hogy a közeljövőben ugyan­csak itt jelenik meg Bródy Sándor és Maróti Lajos is, s nagyszabású vállalkozása lesz a kiadónak a költő és képzőművész Kassák Lajos megjelentetése. S bár inkább képző­művészeti, mint irodalmi jellegű egy követ­kező írás, éppen Kassák kapcsán szóljunk róla; a magyar avantgárd öt kiválóságát, Bortnyikot, Moholy-Nagyot, Uitzot, Weinin­­gert és Kassákot mutatja be a cseh művé­szetkedvelőknek. S még mindig Kassáknál maradva; majdnem egész oldalt szentel neki is a Kmen 36-os száma, néhány képzőművé­szeti alkotását, s Henri Rousseau című ver­sét (Milan Navrátil tolmácsolásában) bemu­tatva. A «mennek ugyanebben a számában olvasható E. Fehér Pálnak, eredetileg az Élet és Irodalomban közzétett, Vlagyimir Ognyev szovjet irodalmárhoz intézett levele is, mely­ben egy új, a szocialista országok irodaimá­inak közös fórumaként létrehozandó. Hori­zont című almanachnak a megalapításával kapcsolatos nézeteit fejti ki. A téma már csak azért is népszerű a cseh irodalmi ber­kekben, mert hasonló, akkor sajnos sikerte­len kezdeményezés már történt a hatvanas években cseh irodalmárok részéről is. A Kmen 41 -es számában olvasható Mé­száros János terjedelmes, a kortárs magyar prózát nagy vonalakban felvázoló írása. Fő­leg az annak középnemzedékéhez tartozó, ma már lényegében vezető szerepet betöltő — Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Dobai Péter, Asperján György, Temesi Ferenc, Görgey Gábor és mások által képviselt — vonulatával foglalkozik, de kitér a Moldova György, Hemády Gyula, Galgóczy Erzsébet, Mészöly Miklós, Mándy Iván nevé­vel fémjelzett, egy generációval idősebb vo­nulatnak a méltatására is. Már Mészáros is Esterházy Pétert titulálja a kortárs magyar próza egyik legmarkánsabb képviselőjének, s körülbelül a cseh irodalmi berkekben sincs egyedül ezzel a véleményé­vel, hisz egy hónappal írásának megjelenése után a Tvorba 45-ös számában Michal Cerny is éppen Esterházy munkásságát vázolja fel a cseh olvasónak, egy hetilap profiljának meg­felelő aprólékossággal. Más egyebek mellett ebből az írásból tudhatjuk meg azt is, hogy Esterházy: A szív segédigéi című regénye a közeljövőben csehül is megjelenik. A magyarországi magyar irodalom mellett az elmúlt évben valamivel jelentősebb tér jutott ezekben a lapokban a csehszlovákiai magyar irodalomnak is. Még mindjárt az év elején, a Tvorba 2-es számában „A kor parancsa" címen jelent meg Gál Jenő inter­júja Duba Gyulával. Az aránylag átfogó és terjedelmes anyag mindenképpen jó szolgá­latot tehet hazai magyar irodalmunknak, hisz a gyakorlatból is tudjuk, s az interjúban elmondottak is aláhúzzák, hogy hazai ma­gyar irodalmunk mind a mai napig szinte ismeretlen a cseh irodalmi közvéleményben. A beszélgetésben elmondottakból most a cseh olvasó rövid áttekintést kap a második világháborút követő időszak hazai magyar irodalmáról, tájékozódhat az itt élő magyar etnikum sajátos helyzetéről és szerepéről, a nemzetiségi irodalom helyzetéről és szere­péről a csehszlovákiai irodalmi kontextus­ban. Ugyancsak hazai magyar irodalmunkat prezentálja egy másik anyag, a Kmen 48-as számában. Grendel Lajos vitafelszólalásáról van szó, melyet a Csehszlovák írószövetség vezetőségének a köztársaság megalakulása 70. évfordulója tiszteletére tartott dobrísi ülésén mondott el. Külön súlyt az ad Grendel felszólalásának és a cseh sajtóban való meg­jelenésének (magyarul az Irodalmi Szemle idei 1. számában jelent meg), hogy egyike az ott elhangzott azon felszólalásoknak, me­lyekben nyíltan fogalmazódtak meg a véle­mények a társadalmi, kulturális és irodalmi élet időszerű kulcsfontosságú kérdéseit ille­tően. Bár Grendel felszólalásában szó sincs ugyan szó szerint a csehszlovákiai magyar irodalomról, ám mindaz, amit elmondott a politika és az irodalom viszonyáról, az írástu­dók felelősségéről, az írói etikáról az iroda­lomnak a társadalmi folyamatokban betöl­tött szerepéről nemcsak az ő személyes ázsióját, hanem az általa képviselt közeg rangját is emeli. Hazai magyar irodalmunkat érintő két anyag szerepelt az elmúlt év során a Literárni mésícníkben is. Az 5-ös számban Elena Androvicová a Madách Kiadó tevékenységét vázolja fel néhány sorban a „Csehszlovákiai magyar költők műhelyében" című írásában, majd kicsit részletesebben szól Tőzsér Ár­pád, Bábi Tibor, Cselényi László, Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos költői munkásságá­ról. A másik írás szerzője a már említett Mészáros János, aki írásában Forbáth Imre irodalmi munkásságát, a csehszlovákiai ma­gyar irodalomban és a cseh—magyar irodal­mi kapcsolatokban betöltött szerepét mél­tatja a költő születésének 90. évfordulója alkalmából. NÉMETH GYULA BALÁZS F. ATTILA Amikor nem nő árnyékunk úgy lépni a szerelembe mint a nap: visszafordíthatatlanul úgy simogatni mint a tenger hullámai: újra rohamozva törékeny tested a kétely falat emel szíved szívem közé csak könnyező ég alatt szerethetlek amikor nem nő árnyékunk 15

Next

/
Thumbnails
Contents