A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-10 / 11. szám

FOGYÓKÚRA OLASZ MÓDRA 9. Túró és dinnye diéta 8 és 16 óra­kor: 250g dinnye, 13 és 20 órakor: 250 g dinnye és 120 g túró. Napi súly­­csökkenés: 800—1 000 g. Az orvos véleménye: ez a diéta meg­fosztja a szervezetet a szükséges fehér­jéktől, másik oldalon gazdag vízben. Ezért szükséges, hogy a diétázó veséje egészséges legyen. 20. Fagylalt di­éta — 8 órakor: keserű kávé tej­színnel, 10 és 16 órakor: 100g eperfagylalt, 13 és 30 órakor: tej­színes fagyasz­tott krém és 250 g tej. Napi súlycsökkenés 800-1 000 g. Az orvos véleménye: ez a diéta nem ajánlatos epebajosoknak. KEDVES OLVASÓK! Szerkesztőségünk öt számon keresztül közölt fogyasztó diétát. Hangsúlyoznunk kell, hogy a di­éta kiválasztásánál fontos figyelembe venni az orvos véleményét. Kérjük Önöket, közöljék velünk, ha valamelyik ajánlatunkat elfogadták és sikerrel járt és azt is írják meg, ha valamilyen más diétát kipróbáltak és jól bevált. Mihez — milyen fűszer ? Bableveshez — majoránna, pirospaprika, vöröshagyma, fokhagyma. Aprólékleveshez — feketebors, petrezse­lyemzöld és gyökér, pirospaprika, vöröshagy­ma, fokhagyma. Gulyásleveshez — vöröshagyma, kömény­mag, pirospaprika, feketebors, zöldpaprika. Gyümölcsleveshez — fahéj, szegfűszeg, citrom, narancshéj, vanília. Korhelyleveshez — vöröshagyma, fokhagy­ma, kapor, pirospaprika, feketebors, kö­ménymag, babérlevél, majoránna. Babfőzelékhez — babérlevél, fokhagyma, kapor. Burgonyafőzelékhez — majoránna, fok­hagyma, babérlevél, pirospaprika. Tökfőzelékhez — kapor, pirospaprika. Disznóhúshoz — fokhagyma, köménymag, babérlevél, majoránna, pirospaprika, fekete­bors, rozmaring, vöröshagyma. Marhahúshoz — kapor, fokhagyma, kö­ménymag, babérlevél, majoránna, pirospap­rika, bors, rozmaring, vöröshagyma. Szárnyashoz — tárkony, köménymag, majo­ránna. paprika, feketebors, zeller, rozmaring, vöröshagyma. Vadashoz — babérlevél, feketebors, szegfű­szeg, szegfübors, rozmaring, kakukkfű. Karolinka kis dobozt szorongatott a ke­zében, néha belekukucskált, aztán gon­dosan visszacsukta. — Mi van benne? — érdeklődött Gyuszi. — Titok. — Biztos üres. — Nem igaz: titok van benne! — Mutasd meg! — Nem lehet, titok! — Karolinka markába szorította a dobozt. — Nem szabad elvenni! — Eszem ágában sincs elvenni — vont vállat Gyuszi, és tovább kalapált egy szöget a földbe; ezzel szórakozott ugyanis, mikor Karolinka megjelent. De a kíváncsiság ördöge folyton azt sut­togta vigyorogva a fülébe: „Titok ... titok..." — Mutasd már meg, vagy... meg­verlek! — vágta végre földhöz a szöget, mert igazán méregbe gurult. Különben nem is mondott volna ilyet. Karolinka azonban nem ijedt meg. Ő is mérges lett. — Akkor is titok, azért is titok, ha megpukkadsz, akkor is! Piciny ország nagy kastélyában kis cse­lédlány ült egy alacsony kövön és sírdo­­gált: a kastély asszonya meghagyta, hogy végezze el a nagymosást. Mellette volt két kosár: az egyik nagyobb, a másik kisebb. A nagyobban voltak a fehérneműk: lepedők, meg hasonlók, a kisebben a blúzok, ingek, szoknyák. Szóval, bár nagymosás napja volt, a kastély úrnője felült egy szitakötő hátá­ra és elszállt a nagyvárosba bevásárol­ni. A kis cselédlány meg csak pityer­­gett. Ekkor odaszállt hozzá a dongó, darázs, poszméh. Vigasztalni kezdték, és szívesen felajánlották segítségüket. — Sírok, mert itt a nagymosás, és közeleg az eső. Érzem. És ha közben esik, nem száradnak meg a ruhák. — Jaj neked —, szólt a dongó — de rnég nem esik. Mosd ki a ruhát, s ha szárításkor is esne, csak szólj, majd segítünk. Es Gyuszi valóban elvette a dobozt. Erővel. Karolinka pedig pityeregve hátat fordított neki. Gyuszi csillogó szemmel turkált a dobozban: egy kék szalagda­rabka, egy ezüstgomb, egy kis darab kréta meg egy üres orvosságosüveg volt benne. Kirakta, berakta: kirakta, berak­ta: aztán elégedetten és megkönnyeb­bülve Karolinkához szaladt. — Tessék — nyújtotta neki vissza. Karolinka azonban lebiggyesztette a száját. — Nem kell! — Na, vedd el! Most már lehet újra titok. — Nem kell. Vacak ... Gyuszi érezte, hogy neki sem telik már öröme a dobozban. Még pár perccel ezelőtt Karolinka azt hitte, titkos kincse van. Gyuszi is azt hitte, hogy Karolinkának kincses titka van, de most már mind­ketten tudják, hogy itt nincs semmi titok. Semmi, de semmi. — Látod, milyen vagy?! — mondta Karolinka szemrehányóan. És Gyuszi lehorgasztotta a fejét. A lány könnyes szemmel nekifogott a mosásnak, mosott, mosogatott. De amikor már vége lett a mosásnak, újabb gond keletkezett: megeredt az eső. Meg se kísérelhette, hogy a ruhákat a szénaszárítóra rakja. Mit tehetett, me­gint sirdogálni kezdett: mit fog szólni a gazdasszony, ha minden ruha nedves. Ekkor odaszállt a dongó, darázs, meg a poszméh és így szólt: — Ne sírj kis cselédlány, mi majd segítünk rajtad! Azzal máris felkapták a kis lepedőket, meg a többit, fel a felhők fölé, ahol napsütés volt. A ruhák gyorsan meg­száradtak, a cselédlány kivasalta és a kosarakba rakta. Este, amikor lefeküdt kis ágyába, eszébe jutottak a dongók, darazsak, poszméhek, s félálmában így szólt: — 'Köszönöm, köszönöm, kis barátaim! Finnből fordította: Szabó Zoltán A három ábrán öt hasonló részlet található. Melyek azok? HÉTVÉGE A LEGEK VILÁGÁBÓL A pingvinek, ezek a szárazföldön olyan imbolyogva és mégis méltóságteljesen, felegyenesedve járkáló állatok, nagyon népszerűek, kedvelt figurájuk a viccla­poknak. Fekete-fehér színű tömött, toll­­pihés ruhájuk az ünnepi frakkot viselő emberekre emlékeztet. Rövid, úszóhár­tyás lábuknak a test egyensúlyozásá­ban és a víz alatti kormányzásban van szerepük. A vízben érzik igazán otthon magukat, szinte torpedóként suhannak a mélybe. Elkorcsosodott szárnyaikkal eveznek. A szárazföldi állatok közül ők tartják a búvárrekordot. A húsz-ötven méteres mélységig szinte minden fiatal pingvin lemerül. Megfigyelték és mű­szerekkel mérték egy császárpingvin merülését. Ez 265 méterre lejutott és 18 percig kibírta a víz alatt. A pingvineknek 17 faja van, ezeknek nagy része a déli féltekén, a hidegebb tengerek partján, környékén él. A legna­gyobb a császárpingvin, 120 cm ma­gas, súlya 40 kg. A bőre alatt vastag zsírréteg védi a hidegtől. Könnyen kiáll­ja a mínusz 20—65 °C közötti hőmér­sékletet. A pingvinek apró halakkal, tin­tahalakkal és tengeri rákokkal táplál­koznak. Egy-egy pingvin 2-3 kg halat is elfogyaszt naponta. A szárazföldön egyszerű fészekben egy vagy két tojást raknak és azt felváltva melengetik négy-öt hétig. Gyakran ellopják egymás fészkéből a tojásokat. Mindkét szülő gondoskodik a fiókák etetéséről, ame­lyek három hónapos korukban válnak önállókká. A pingvinek nagyságban és színben különböznek egymástól. A ké­pen látható sziklaugró pingvint a fején oldalt ülő sárga díszítő tollak jellemzik, csőre narancssárga. L S. 21

Next

/
Thumbnails
Contents