A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 11. szám
A mecset bejárata A földrengés emlékműve A teázóban ••• Taskent nevét régen, 1966-ban jegyeztem meg magamnak. Ma is bennem él a borzalom, amellyel hallgattuk, néztük a nagy, 7,5 fokos erősségű földrengés híreit, tudósításait. Talán akkor figyeltem fel először a földrengés pusztítására, s ezért volt bennem az együttérzés. Azóta is, ha a városról hallottam, első képként, érzésként ez idéződött fel bennem. Most, hogy szembesültem az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosával, oszlik bennem a borzadály, s erősödik a tisztelet a nép iránt, amely új várost épített a romokon. Új várost minden hagyomány tiszteletben tartásával, minden menthető öreg épület helyreállításával. Nem tudom, milyen volt 1966 áprilisában, a földrengés előtt a város, de most gyönyörű. Színes, korszerű, hangulatos és izgalmas. Vendégmarasztaló, s bizony fáj az ember szíve, hogy a turisták szűkre szabott ideje miatt nem tud elmerülni pompás épületeinek, műemlékeinek, parkjainak, szobrainak megtekintésében. Talán legközelebb, biztatjuk magunkat mindenütt, amikor az idegenvezető harsány hangja továbbindulásra szólít. Mint a földrengés emlékművénél, amely gyönyörű sötétszürke gránitból készült, s óra, perc pontossággal mutatja a szörnyű pusztítás időpontját. Miközben sűrűn kattintgatjuk fényképezőgépünket, esküvői pár érkezik a térre, s orosz szokás szerint elhelyezik virágaikat a talapzaton. Nem tudhatjuk, miért csillog könnycsepp az ifjú aszszony szemében — a meghatottságtól, vagy talán éppen az ő családjában is volt áldozata a földrengésnek?! Felszabadultabb a hangulat a teázóban, ahol mindig vidám társaság gyűlik össze. Egyedülálló élmény itt körülnézni, megfigyelni a jellegzetes üzbég arcokat, a csodálatos belső kiképzést meg az üdezöld külső környezetet. A benti nagyterem ugyancsak forgalmas, itt főleg külföldi turisták kortyolják a zamatos zöldteát, majszolják a túlédes süteményeket. Kint, kis ketrecszerü építményekben teáznak a helybeliek. Két asszonyság még a hazulról hozott elemózsiát is kirakta az apró, alacsony asztalkára, s jó szívvel kínálgatnak ben-Az újjáépült város TASKENT nünket. Egy másik helyen törökülésben körülülve a sakktáblát tubetejkás atyafiak sakkoznak. Mindenki, mielőtt letelepedne a szőnyeggel borított padlóra, leveti a cipőjét. Követjük mi is a példájukat, s hamisítatlan keleti hangulatban fogyasztjuk a teánkat. Az utolsó kortyokat ugyancsak „futva" nyeljük le, mert megint sürget az idegenvezetőnk. Utólag nem is csodálkozom, hiszen rengeteg a látnivaló ebben a közel kétmilliós városban. S ahol ugyancsak sajnáltuk, hogy nem tölthettünk több időt, az a város iszlám negyede volt. A Vili. században ugyanis arabok hódították meg a már akkor is nagy jelentőséggel bíró települést, ők terjesztették el az iszlám vallást. A város jelentősége pedig abban állt, hogy itt haladtak keresztül a főbb karavánutak, a piac, az árucsere szempontjából tehát fontos állomáshely volt, ahol rendszeresen megfordultak a Közép- Ázsiából, Szibériából, Uraiból és Európából érkezett kereskedők. Az iszlám negyed a mai napig őrzi eredeti jegyeit, itt van a közép-ázsiai és kazahsztáni mohamedánok vallási központja, itt székel a mufti is. A medresz, a mohamedán teológia udvarán kötél jelzi, meddig léphetnek a turisták, azon túl már csak az igazhitüek számára van belépés. Vele szemben ragyogó tengerkék-arany színekben pompázik a mecset, amelyet ugyancsak mindössze kívülről szemlélhettünk meg. Mintha egy más világba tértünk volna vissza, pedig csak néhány kilométert autóbuszoztunk innen a város központjába, ahol korszerű épületek, igazi világváros látványa fogad. Az Üzbég Történelmi Múzeum, a Kormánypalota, a Művészetek Palotája, a Taskent Hotel, a Lenin Emlékmúzeum építésénél felhasználták a régi üzbég népművészeti elemeket is, ezért olyan tetszetősek, egyediek. S építőik meg a város tervezői hagytak helyet a zöldnek, a parkoknak is. Mindenhol árnyas fasorok, parkok, virágágyások teszik kellemessé a városképet. Kellemes része a városnak az Anhor-csatorna, amelynek partja a taskentiek kedvenc sétálóhelye. BENYÁK MÁRIA A szerző felvételei 17
