A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 11. szám
MA A HOLNAPÉRT kézműipar, a rizstermesztés, és a halászat mesterségének hiteles művészi megfogalmazása. A „vietnami művek" már emberi magatartásról, szemléletről, világlátásról vallanak, céltudatosan és meghatározott irányultsággal. Vagyis a fotók magukon hordják az alkotói személyiség, a sajátságos alkotói módszer határozott jegyeit. Eme alkotásaival Miskolcon mutatkozott be először 1976-ban. A szakma jól fogadta. Ezzel mintegy be is fejeződött alkotói fotográfusságának önnön világát tágító szellemi és fizikai utazásainak korszaka, amelynek letisztult hozadékaként: a világ nem csupán kitágult, hanem teljesebb is lett a számára. E kiteljesedett világ fotográfusi feldolgozásában kezdte megtalálni a kontinuitást mostani önmagához. Ezt kővetően az újítás belső kényszerhatására rövid — útkereső — csönd következik, amely egy egyéni formanyelv és eszköztár rendszerének kialakulásához vezet: megjelenik a táj, majd tájban az akt. Fekete-fehér alapon fotokémiai szinező eljárást is alkalmaz. Tavaly a Mosonmagyaróvári Galériában egy „új" Kuchta Nándor mutatkozott be, aki elsősorban a kiragadott táj szépségéhez a női test leegyszerűsített — beleülő —• formáját kapcsolja. így a női szépség nem az aktnaptárakban megszokott formációkban jelenik meg, hanem mint a természet része. A Budapesti Fotóklubban kiállított fekete-fehér fotókon a figurákat itt is vegyi eljárással színezte. Ez a megjelenítési forma az aktfotográfiában újdonság: meseszerűvé teszi a képeket. Kuchta Nándor alkatilag kísérletező művész is, hiszen kedveli a modem eszközöket, újszerű törekvéseket. — A világ negatívra került egy darabját a laborban lehet végleges képformába önteni. A laboratóriumi átalakításban is sok jó kép készül, amelyekben az is megtalálható, ami túl van a kereső határolta képmezőn ... Magányos farkas voltam sokáig a pályán. Az elmúlt években számos elismerésben — díjazásban részesült a magyarországi és nemzetközi kiállításokon. A Magyar Fotóművész Szövetség Nívódíját kétszer is elnyerte. A párizsi Világfotó Archívum eddig három képét sorolta be gyűjteményébe. Nemrégen szülővárosában és Lúcskán (Lucka) mutatkozott be. Az Éva Klub meghívásának eleget téve diaelőadással kedveskedett egykori bölcsőhelyének embert tisztelő világot szerető, szépséget, tisztaságot kereső közönsége előtt. A közeljövőben a Rozsnyói Bányászmúzeum időszakos kiállító termében tárlaton mutathatja be eddigi munkásságának reprezentatív alkotásait. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Fotó: Kuchta Nándor dón, egymás közt. Persze ma már jóval ismertebb a kézen-közön határozószónak egy másik jelentése, mégpedig ez: több kézen átmenve, ismeretlen módon — például: kézen-közön eltűnik, elvész, elsikkad. Talán a hoci-nesze mondatszó értelme áll legközelebb a z rúcky do rúcky értelméhez. Ezt az értelmező szótár így határozza meg: hoci-nesze, azaz: add ide az árut vagy a cseretárgyat, és rögtön megkapod az ellenértékét. Hogy melyik magyar megfelelőt választjuk, az mindig az adott szövegkörnyezettől az adott helyzettől függ. De hacsak lehet, ne használjuk a kézből kézbe ad kifejezést — még ha szótáraink egy része szentesíti is —, mert végül még odatolakszik a kézről kézre határozó helyére is, pedig annak az értelméhez valójában semmi köze. MAYER JUDIT Napisajtónk tavaly tudósíthatott először arról, hogy Szlovákia fővárosában 1988. augusztus 1 -jétől Magyar Kulturális Központ működik. Igaz, jelenleg még saját székház nélkül; ami nehezíti, ám semmiképpen sem gátolja a rendszeres munkát. A „fészekrakás" időszakáról és a jövő terveiről az újonnan alakult intézmény igazgatójával; Kiss Lászlóval beszélgettünk, akinek irodája egyelőre a Magyar Népköztársaság bratislavai fökonzulátusának épületében van. — Bevezetésül egy kis visszatekintésre kérném: megítélése szerint milyen eredményeket hozott a gyakorlatban az 1986 őszén aláírt csehszlovák—magyar kulturális egyezmény végrehajtása? — Ennek megválaszolásához időbelileg érdemes még hátrább pillantanunk, hiszen a magyar és a csehszlovák kapcsolatok történetében már a hatvanas évek elején megkötött korábbi egyezmény ösztönzésére is széles körű és minőségileg magas fokú együttműködés alakult ki. Az elért eredmények továbbfejlesztését szorgalmazza az 1986- ban született újabb szerződés. így már hagyomány, hogy a gyakorlatban — például a művelődés — és oktatásügy, vagy a tudomány területén — mindez évente több száz alkotó, előadó és szakember cseréjét, továbbá a sikeres kulturális és irodalmi napok egész sorát, illetve egyéb rendezvények százait jelenti. Kölcsönösen nagy érdeklődés és visszhang kíséri a kiváló színtársulatok, zenekarok fellépéseit, a reprezentatív kiállításokat, népművészeti bemutatókat. Tény, hogy e kapcsolatok bővítésére, rendszeresítésére esztendők óta ösztönzően hat a prágai magyar, illetve a budapesti csehszlovák intézet. Ezért hát különösen jó. hogy a tevékenységüket újrafogalmazó 1977-es kormányközi egyezmény egyúttal fiókintézetek létrehozását is lehetővé teszi, ami mindenképpen időszerű igény, hiszen országaink egyre komolyabb figyelmet fordítanak nemzetközi kulturális kapcsolataik gyarapítására, a külföldön élő nemzetiségek anyanyelvi örökségének ápolására. De fontos ez azért is, mert a nemrég befejeződött bécsi utótalálkozón, illetve a budapesti Kulturális Fórumon szintén egyértelműen kiderült, hogy egyre több ország tartja lényegesnek a külhoni kulturális intézetek létesítését. Természetesen — a kulturális értékek cseréjét szorgalmazó általános törekvések egészén belül —, a szlovák fővárosban tavaly létesült Magyar Kulturális Központnak is megvan, meglesz a maga sajátos szerepe és feladata. Itt-tartózkodásom első hónapjaiban új ismerőseimmel s barátaimmal már sokat beszélgettem például arról, hogy e két nép évszázadokon át mégiscsak együtt élt, ezért számos területen rendkívül szerteágazók az ebből eredő történelmi kapcsolatok, de nemkevésbé kézenfekvő a művészeti ágazatok kölcsönhatása is. Ezért a szlovák és a magyar kultúra kapcsolatának is közvetlenebbé, mindennaposabbá kell válnia. — Milyen gyakorlati célkitűzésekkel indult hát a munka tavaly augusztusban ? — Napi tevékenységünket az a törekvés határozza meg, hogy a barátság és a kölcsönös jólértesültség közvetítői legyünk. KULTURÁLIS KAPCSOLATOK - A JÓSZOMSZÉDSÁG JEGYÉBEN • ÚJ LEHETŐSÉGEKET KERESVE • BESZÉLGETÉS KISS LÁSZLÓVAL A BRATISLAVAI MAGYAR KULTURÁUS KÖZPONT IGAZGATÓJÁVAL Ezen az elkerített „grundon" épül majd a Magyar Kulturális Központ székháza Szeretnénk mindent megtenni annak érdekében, hogy Magyarországról a lehető legteljesebb, legöszintébb kép éljen a szlovákiai közvéleményben. A gyakorlatban — például a társadalmi vagy gazdasági kérdésekben — ehhez informatívnak kell lenni és hírt adni az MNK életének minden friss jeléről. Igényeink a kulturális és a művészeti élet területén sem lehetnek szerényebbek. Tudatosítanunk kell, hogy a sajtó, a rádió meg a tévé manapság már valóban sokrétű tájékozódást tesz lehetővé, így az általunk szervezett műsoroknak lehetőleg a legkiválóbbat, a meghatározó minőségű értéket illenék bemutatnia mindabból, amit a magyarországi művészek s tudósok alkotnak. Persze, minden-öl majd azután beszélhetünk igazán komolyan, a számonkérés igényével, ha elkészül központunk saját székháza. — Valóban: dolgozhat egy intézmény önálló épület, saját otthon nélkül? Ráadásul évekig?!... — Meggyőződésem, hogy munkánkkal a jelenlegi körülmények között is tudunk majd tekintélyt és rangot szerezni. Az ilyesmi szinte mindig mindkét félen, mármint rajtunk és a vendéglátókon múlik. E tekintetben különös hangsúllyal építünk most az emberi, a baráti, az elvtársi kapcsolatokra. De mert az életben mindennek színe és fonákja van, nincs ez másképpen a mi helyzetünkben sem. Amíg ugyanis nincs önálló székházunk, addig aligha vádolhat bennünket bárki azzal, hogy a tevékenységünk fővárosközpontú. Ellenkezőleg: éppen most, az ismerkedés, a felfutás és a bázisteremtés időszakában — az együttműködésre hajlamos intézmények körében — olyan támogatásra és rokonszenvre tehetünk szert, aminek majd később is hasznát vehetjük. — Milyen lesz és mikorra készül el a bratislavai Magyar Kulturális Központ leendő székhaza? — A Dunánál, a Vajansky rakparton, a Szlovák Nemzeti Múzeum tőszomszédságában fog felépülni. A többszintes új épületben kereken 200 férőhelyes színház- és moziterem, könyvtár, olvasó- és kiállítóterem, videoszalon, klubszobák, méreteiben szerény üzletsarok és talán egy kedves kis emeleti presszó is lesz benne hamisítatlan pesti kávéval... Már folyamatban van az építkezéshez szükséges engedélyezési eljárás, és a tavasz folyamán remélhetőleg a kivitelezési terv is elkészül. Ha igen, akkor szeptember végén az első kapavágásra és az alapkőletételre is sor kerülhet. Úgy tervezzük, hogy az építkezési munkálatok másfél-két esztendeig fognak tartani. — A bratislavai magyar intézet versenyhelyzetben tesz-e a prágai Magyar Kulturális Központtal? — Ha igen, akkor is csak jő értelemben! Gyakorlatilag testvérintézmények vagyunk, így inkább azt mondanám, hogy a munkánk most is, a jövőben is kiegészíti egymást. Ennek értelmében egyeztetjük, összehangoljuk terveinket. Nyilvánvaló, hogy a prágai intézet elsősorban Csehországban, mi viszont Szlovákiában törekszünk majd eredményes munkára. Természetesen, számunkra sajátos helyzetet teremt az is, hogy Szlovákiában statisztikailag több mint félmillió magyar nemzetiségű állampolgár él, magát a nyelvet pedig ennél is lényegesen többen bírják és értik. — Milyennek képzeli el az együttműködést a Csemadokkal, a Magyar Területi Színházzal, a nemzetiségi sajtóval, a vegyes lakosságú járások közművelődési intézményeivel? — Csakis a kölcsönösség elvén alapulónak. Remélhetőleg minden érdeklődő mielőbb és minél pontosabban megismeri majd, hogy nekünk itt milyenek a programjaink. a lehetőségeink, az elképzeléseink. És ha a Csemadok, a színház és a többi intézmény megtisztel azzal, hogy elmondja: mit tervez, esetleg milyen rendezvényhez minő formában kér részünkről hozzájárulást, akkor ami lehetséges, mi azt okvetlenül megadjuk. Mindenkivel, így az itt élő magyarsággal is. a rendszeres kapcsolattartás révén szeretnénk szoros baráti és munkakapcsolatokat ápolni — Olvasóink nevében köszönöm az interjút MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 11
