A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 11. szám
ÓVÓNŐKÉPZŐ sok szerint a honvédelmi nevelés és testnevelés szakterminológiáját tanítjuk szlovákul, illetve a testnevelés módszertanát magyarul. Még nem egészen megoldott a rajz és a módszertan tantárgy anyenyelvű oktatása, mivel négy rajzszakos tanárunk közül csupán egy képes magyarul tanítani ezt a fontos érettségi tantárgyat. Az iskola épülete sem a legmegfelelőbb. Az egyes tantermek alakja és nagysága igen eltérő. Alul nedvesek az osztályok, az évenként szükséges tatarozás nagyon költséges, állandóan elromlik valami. A tornaterem is kicsi és csak gyengén fűthető. A szénfűtésről gázfűtésre történő áttérés folyamatban van. És ha már a gondjaink sorolásánál tartok, folytatom azzal, hogy a városi nemzeti bizottság az iskolakert nagyobb részét lakásépítési céllal viszszavette tőlünk, helyette az iskola mögött ígért telket, amelyen majd az MEGOLDÁST ## SÜRGETŐ GONDOKKAL---n--- mm ••• Ezernyolcszázhatvankilencben alapítottak tanítóképző intézetet Losoncon (Lucenec), s a tisztelt tanári kar jól képzett pedagógusok egész seregét küldte a közeli és a távoli falvakba. A szlovák-magyar tagozatos pedagógiai szakközépiskola (óvónőképző) szintén több évtizedes hagyományra tekint vissza. Fontos körülmény: jó helyen és megfelelő környezetben van-e a magyar tagozat? Nos, ideálisnak egyáltalán nem mondható a helye, hiszen nincs gyakorló óvodája. A kisváros vezetői erre mind a mai napig nem tudtak megnyugtató megoldást találni. A növendékek hosszú évek óta a tizennégy kilométerre levő Fülekre (Fil'akovo) utaznak hetente gyakorló tanításra. Ez így költséges is, kényelmetlen is, időt pazarló is. De még Fülek sem nyújtott megfelelő megoldást a közelmúltig. Gond ott is a magyar óvodával, s gond van még ma is, ha azt veszem, hogy csupán egy icipici óvoda magyar nevelési nyelvű. Az óvónőképző növendékei a megvásárolt családi házból átalakított óvodába alig férnek be. Elképzelhető, hogyan folyhatnak benne az annyira szükséges gyakorló tanítások. Arról meg már inkább szót se ejtsek, hogyan kellene kinéznie egy ilyen óvodának mind a tágasságát, felszereltségét, mind az óvó nénijeit tekintve, hiszen a jövő pedagógusainak a műhelyéről beszélek, a legkiválóbb, legtapasztaltabb óvónőknek kellene falai között mintatanításokat tartaniuk. Jól emlékszem saját tanítóképzős éveimre, a gyakorló iskola úgy nézett ki, mint egy tökéletesen berendezett pedagógiai laboratórium, amelyben a tanítás már-már fölülmúlhatatlan mesterei oktattak. Nem szabadna ennek másképp lennie Losoncon sem. Ha mégis másképp van, akkor a gyakorló iskola és az óvónőképző egyhelyűsítése halaszthatatlan feladat, ugyanúgy kimagasló képességű tanerőkkel való ellátása is. Mivel az óvónőképző helye egyáltalán nem nevezhető ideálisnak, sürgős megoldásra van szükség. Vagy úgy, hogy a pedagógiai szakközépiskola magyar tagozata számára minden tekintetben méltó helyet találnak Dél-Szlovákiában, vagy úgy, hogy a minimális elvárásoknak eleget tesznek Losoncon. A tanerő-állomány több mint fele a magyar tagozaton is tanit. Néhány növendék azért dicsérte Miroslav Vano szlovák-történelem szakos tanárt, mert megtanult magyarul és az anyanyelvükön tudja oktatni őket. Bizonyos tantárgyakat (vegytan, földrajz, történelem, biológia) vendégtanárok tanítanak a losonci mezőgazdasági szakközépiskolából és a füleki gimnáziumból. — Lényegében sikerült biztosítani minden tantárgy magyar nyelven történő oktatását — mondja Fehér József igazgatóhelyettes. — Az előíráAz iskola épülete előírt labdajátékokat gyakorolni lehet. Sajnos, félünk attól, hogy a létesítmények nem készülnek el időben, s hátráltani fogja az 1990-es Spartakiádra való felkészülést. Az 1988/89-es évben a négyéves óvónői tagozaton az egyes osztályok létszáma: harmincnégy elsős, huszonnyolc másodikos, negyvenegy harmadikos és huszonnyolc negyedikes. Százharmincegy tanuló alkotja tehát a magyar tagozatot. Az érettségire készülő osztály mindössze huszonnyolc tanulóból áll. Ha egyikük-másikuk történetesen megbukik, még annyi sem kerülhet óvodába. Huszonnyolc tanuló elégséges az óvónők pótlására? Nem kis megdöbbenéssel hallgatom, amit Fehér József igazgatóhelyettes a képesítést nyert óvónők elhelyezési nehézségeiről mond. — A visszajelzések alapján a kevés is soknak tűnik — állítja meggyőzően. — Hogy miért van ez így, arra az egyes területeken kell keresni a választ. A megoldást is ott kell megtalálni. Ezt már nem az igazgatóhelyettes mondja, hanem én teszem hozzá, történt-e hiteles felmérés az utóbbi években? És történik-e felmérés esztendőről esztendőre, milyen a magyar nevelési nyelvű óvodák tanerőszükséglete ? Azt is meg kellene felelni végre, ki vagy mi dönti el, és mire alapozva, hogy a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola magyar tagozatának első osztályába egyik évben harmincnégy, a másikban meg huszonyolc tanulót vesznek fel? Még mindig hatvan-hetven a felvételire jelentkező magyar nemzetiségű fiatal. 1989. szeptember 1 -töl az iskola már harmadszor is nyitott felépítményi osztályt az érettségizett középiskolások számára. Ezek a fiatalok az alapiskolák napközi otthonjaiban, illetve klubjaiban dolgozhatnak képesített erőként. A nevelői szakosítású osztály jelenleg is egyéves, annak ellenére, hogy az iskola a minisztériumtól olyan eligazítást kapott: 1989. szeptember 1-től kétéves nappali osztályban készítheti fel a nevelőket, de a kétéves változatra szóló tantervet még ma sem kapták meg (ez nem csupán a magyar tagozatot érinti). Ideje lenne már lezárni ezt az ügyet, mivel az iskola nem tudja kellőképpen tájékoztatni a szülőket s ez bizalmatlanságot szül. A pedagógiai szakközépiskola magyar tagozatának tanulói fegyelme-4
