A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 11. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Fister Magda: HELY, AHOL OTTHON VAGYUNK TAVASZELŐ (képriport) ' Rozbroy Éva: HUSZADSZOR A KAZINCZY NAPOK Koller Sándor: POPTURMIX Miklósi Péter írása a Matesz Thália színpadának bemutatójáról Németh Gyula: LAPOZGATÓ M. Baranovic: EGYIPTOM: A CIVILIZÁCIÓ BÖLCSŐJE Címlapunkon Kontár Gyula felvétele A Csemadok Központi Bizottságénak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ősi. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Koéice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. • A hazai nőmozgalom — nemzetközi kötelezettségei mellett — elsősorban az ország határain belül vállalja azokat a tennivalókat amelyeket a nők speciális helyzete, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye, a családban betöltött szerepe jelöl ki számára. Mindennek tudatában ön mit tart az elmúlt évtizedek legfontosabb eredményének a nők életében? — Vitathatatlan, hogy a választójog és a munkához való jog a női egyenjogúság megvalósulásának fontos fettételét teremtette meg. Eltérően a két világháború előtti évektől, egyre újabb ipari, mezőgazdasági, kulturális és művészeti pályák nyíltak meg a nők előtt. Jelenleg csak a legnehezebb fizikai munkát jelentő és a leendő anya egészségét veszélyeztető foglalkozásokban nem dolgozhatnak nők, akiknek foglalkoztatásában szinte a demográfiailag elérhető maximumot sikerült elérnünk. Az aktiv kereső korban lévő nők zörtie munkaviszonnyal rendelkezik. A felszabadulás után ez az arány még csak alig egy harmados volt. Ráadásul a nők mind szakmai, mind általános műveltség tekintetében leküzdötték a történelmileg örökölt hátrányokat. Az alapiskolát végzett lányok zöme gimnáziumban vagy szakközépiskolában, majd felsőfokú tanintézményben folytatja tanulmányait, ahol a diákok fele nő; de a fizikai munkát végző nők jelentős hányada is szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik. . Ne vegye zokon, ha felsorolását azzal szakítom meg. hogy bizonyos pályákon — például a pedagógusok, az orvosok, a gyógyszerészek körében — az átlagosnál több nő dolgozik. Ezt a közvélemény nem mindig tartja szerencsésnek; bár külön érdekessége a helyzetnek. hogy a közéletben és a vezetői beosztásokban a nők mégsem érvényesülnek képzettségüknek megfelelően... — E tekintetben a legjobb eredmény a középszintű vezetőknél mutatható ki, míg a magasabb vezető beosztásúak között valóban alacsony a nők aránya. Ennek valós oka talán az, hogy a nőknek akarva-akaratlanul nagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük, kétszeresen kell bizonyítaniuk rátermettségüket. A nők bérezésénél az egyenlő munkáért egyenlő bért elve általában érvényesül, de a nők és a férfiak átlagjövedelme között mégis 25—30 százalékos a különbség a férfiak javára. A kérdés első felét tekintve pedig való igaz, hogy jónéhány szakmában tényleg rendkívül magas a nők aránya, s ezen véleményem szerint is indokolt lenne változtatni. Nemcsak egyes pályák elnőiesedésének szakmai és egyéb objektív gondjai miatt, hanem azért is, mert egy nő pályája kezdetén rendszerint családot alapít, gyermekeket szül és Így néhány évig valóban nem számíthat rá olyan mértékben a munkahely, mint egy férfire. Az érem másik oldalát tekintve viszont leszögezendő, hogy a nők a különféle hivatásokban rendre bebizonyították, hogy a rájuk háruló kettős feladattal is megbirkóznak, saját munkájukat jól megszervezik és otthon is helytállnak. Ennek ellenére attól még távol vagyunk, hogy minden tekintetben elégedettek legyünk például a foglalkoztatáspolitika helyzetével. Hogy csak egyetlen példát említsek: mind a nők napi gondjai, mind a gazdaságban végbemenő változások egyre erőteljesebben vetik fel a munkaerővel és a munkaidőalappal való hatékonyabb gazdálkodás követelményét. Ezért a munkaidőalap ésszerűbb kihasználásának egyik célszerű módja lehetne a rugalmasabb munkaidő és a változatosabb foglalkoztatási formák elterjedése. így nyugodtabban, harmonikusabban tudnánk összeegyeztetni a hivatást és a családi kötelezettségeket. . Asszonyom, nyilván arra gondol, hogy a társadalom számára továbbra is követelmény: az otthoni feladatok nem pusztán a nőké, hanem az egész családé, benne a férfiaké is! Interjú MIFKOVICNÉ M. MARGITTAL a Szlovákiai Nőszövetség központi bizottságának dolgozójával — Erre is, hiszen a többiek segítsége nemcsak a nők otthoni munkáját könnyíti meg, hanem a családi légkört, a harmóniát is alakítja. Nem titok ugyanis, hogy a napi gondok sokasága, a túlterheltség, a kimerültség érzelemhiányt eredményez és ettől könnyen örömhiányosakká válnak a gyermekeink. Ez mindenképpen figyelmeztető jel, mert nem hiszem, hogy a mai szülő ridegebb vagy kevésbé szerető, mint a mi szüléink voltak; hogy az elmúlt évtizedek folyamán egy másfajta, érzelmileg csonkább ember alakult ki. Véleményem szerint inkább arról van szó, hogy az emberek életkörülményei szinte parancsoló erővel szólnak bele a viselkedésükbe. Érdekes, hogy a nyelvhasználat is követi ezt a változást: az én szüleim, a nagyszüleim még gyermekáldásról beszéltek, a ma embere viszont gyermekvállalást mond. Ugye, mennyivel szigorúbb, ridegebb, hivatalosabb, üzletibb ez a kifejezés ... . Mindezzel nyilván azt akarja mondani, hogy az emancipáció gondjait nemcsak a nőmozgalom határozatokban rögzíthető társadalmi kérdései tükrözik, hanem a női egyenjogúság értelemszerűen összeolvad a családdal is. — Lényegében igen. Véleményem és tapasztalataim szerint az úgynevezett női problémákat nemigen kell — miként azt divatos szóhasználattal mondani szokás: — látványosan ébren tartani és beépíteni a társadalomba, hiszen ezek sajnálatos módon és minden szófecsérlés nélkül is tényleg jelen vannak a hétköznapjainkban. Az „ébren tartás" helyett, inkább azt tartanám hát fontosnak, hogy konkrétan rámutassunk a felmerülő gondok zömére, illetve azok gyökéré^/térereje* A nőmozgalomról, az egyenjogúságról, a családpolitikáról re. Nem elég tételesen számbavenni ezeket a problémákat, hanem a nők társadalmi helyzetét az eddigieknél objektivebben elemezve arra törekedni, hogy csökkenjenek, majd pedig megszűnjenek fölösleges gondjaink. Ennek érdekében kötelességünk azon gondolkodni: hogyan lehet egy szélesebb társadalmi alapokon álló, komolyabb érdekvédelmet és higgadt érdekütköztetést is vállaló, aktívabb nömozgalmat kialakítani. Aligha titok, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen a nők egy része visszavonul a közélettől a maga csigaházába. Másutt viszont épp fordított a helyzet: sok olyan hely van. ahol leszerelik a „harcos amazonokat". Sajnos, valóban nem jellemző, hogy bárhol is szívesen, jószívvel fogadnák a bírálatot. Pedig a nők többnyire nem lépnek fel irreális követelésekkel, hanem sokkal inkább emberi igazságérzetük alapján mondanak véleményt. . Nem udvarlásképpen mondom, de or* szágjárásaim során úgy tapasztalom, mintha a nőknek egy jelentős rétege elkeseredett, már-már pesszimista lenne. Mennyiben osztja ezt a nézetet, illetve hol és milyen területen érez feszítő gondokat hazánk nőtársadalma? — Úgy vélem, hogy a megújulásra, a társadalmi és a gazdasági reformokra való felkészülés során nem lehet elmulasztani az önvizsgálatot. Egyszerűen mérlegre kell tenni a nők mai helyzetét. És a feszitő gondokat hadd soroljam csupán címszavakban: mindmáig nem szűnt még meg a „bérolló" a nők hátrányára, nehéz a pályakezdés, az anyasági vagy a gyermekgondozási szabadságról visszatérők helyzete sem egyszerű, változatlanul magas a nők között a betanított és a segédmunkások aránya; sok helyütt változatlanul komoly fizikai megterhelés hárul a nőkre és a három műszakos üzemekben manapság is sok nő van még éjszakai munkán. Csökkenés helyett sok tekintetben inkább növekedtek a családok otthoni terhei, hiszen a szolgáltatások zömének minősége köztudottan gyatra, ugyanakkor a munka ma sem csak választás, hanem sokkal inkább gazdasági kényszer a nők számára. Nem jó jel az sem, hogy eltorzult a társadalmi értékrend, túlságosan felértékelődtek az anyagi javak és az ezek megszerzésére irányuló törekvések — háttérbe szoritva a szellemi értékeket: a kultúrát, a tanulást, a művelődést, az emberi kapcsolatokat. Olyan kérdések ezek, amelyeket nem lehet a véletlenre bízni, elvégre a legfontosabb társadalmi kérdések egyike, hogy a nők a mainál jobb feltételek között tölthessék be munkavállaló szerepüket és anyai hivatásukat. . Kérem, ne vegye okvetetlenkedésnek. ha a dátum közelségére való tekintettel most mégis azt kérdezem: mi a véleménye március 8-áról ?! — Őszintén szólva, szívesen abbahagynám a látványos nönapozást, hiszen az egyenjogúsításról szóló borgözös gratulációktól nem változik meg a nők helyzete. A bevásárló szatyrok a nőnapon sem önjárók, de még a virágcsokortól sem könnyebb beosztani a pénzt. Gondolatban örülök a nőnapnak, ám sokkal lényegesebb számomra, hogy mi történik az esztendő többi 364 napján!... . Befejezésül egy személyes kérdés: hol * tanult meg ilyen tisztán, már-már választékosán magyarul ? — Az édesanyámtól, aki Rozsnyó környékéről, Jólészről származott. Én már Losoncon nőttem föl, ahol anyám, a textilgyári munkásnő Ivan Olbracht könyvét éppen úgy a kezembe adta, mint Arany János vagy Mikszáth Kálmán műveit. És közben egyedül nevelt föl bennünket a testvéreimmel, mert apám a második világháború áldozata lett. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2
