A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 10. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA kérdésre keresem a választ, hogy a Csemadok mi módon segíthetné a csehszlovákiai magyarok körében folytatott tudományos ismeretterjesztés színvonalának emelését, de fogalmazhatnék így is: mit tehetne e tevékenység intézményes kereteinek kiépítése érdekében. A CSEMADOK ÉS A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÉS sál, szúrópróbaszerű vizsgálataim viszont azt jelzik, hogy alacsonyabb szinten ugyanez már nem érvényes maradéktalanul. Egyre égetőbb gondként jelentkezik a publikációs lehetőségek korlátozott volta. Helytörténészeink, néprajzosaink, de reál szakembereink is mind gyakrabban teszik EGY KAPUŐR TÖPRENGÉSEI Hatalmas a tudományok kertje, virágágyásai között sok millió kertész szorgoskodik nap mint nap. Egymásról jóformán tudomást se vesznek, annyira leköti őket kis parcellájuk gyomlálgatása, a fölösleges hajtások nyesegetése. A színpompás virágok, a terebélyesedő bokrok látványa gyönyörű, de oly buján tenyésznek, hogy elzárják a rálátást a távolabbi parcellákra, ahova egyre kevesebb sétány, de annál több találomra kitaposott ösvény vezet. A kertet övező vastag falba számtalan nyílást vágtak, egyik-másik előtt kapuőr is rostokol, hogy az odavetödő kíváncsiskodókat végigvezesse a legközelebbi ágyások és parcellák között. Túl messzire persze még ő sem merészkedik, hiszen könnyen eltévedhetne; a látogatók többségét egyébként is csak egy-két különleges növény érdekli, azt meg bármelyik közeli parcellán is láthat. A kertészek némelyike is felcsap olykor alkalmi idegenvezetőnek, de ez inkább kivételnek számít; sokan kimondottan terhesnek érzik a laikusok érdeklődését, ezért a legszívesebben kikergetnék őket a ligetből — a kapuörökkel egyetemben. E sorok írója — talán nem tűnik majd szerénytelenségnek — a kapuörök egyikének tartja magát, ezért is bátorkodik néhány gondolatot papírra vetni arról a témáról, amely idestova két évtizede szívügye — a tudományos ismeretterjesztésről A fenti allegóriában ugyanis a kapuör azt a személyt jelöli, akinek önként vállalt — vagy kiosztott — feladata a tudományok népszerűsítése, a legújabb ismeretek közérthető formában való tolmácsolása. Meglehet, a fentinél szemléletesebb allegória is elképzelhető, de talán így is sikerült némiképp megvilágítanom a tudomány és a tudományos ismeretterjesztés eléggé szövevényes és sokszor ellentmondásos kapcsolatát. Ez a probléma megérdemelne akár egy komolyabb elemzést is, ezúttal azonban szerényebb célt tűztem magam elé: arra a Csehszlovákiában a tudományos ismeretterjesztés elsősorban a Szocialista Akadémia hatáskörébe tartozik. Ez a szervezet ismeretterjesztő folyóiratokat (közöttük a Természet és Társadalom című havilapot is, amely lényegében a Priroda a spolocnost' magyar nyelvű mutációja) és egyéb kiadványokat jelentet meg, ismeretterjesztő előadásokat szervez, stb. Azok köpött a szakemberek között, akiket a Szocialista Akadémia ismeretterjesztő előadások megtartására felkér magyarok vagy magyarul is tudók akadnak, így elvileg lehetővé válik magyar nyelvű előadások megvalósítása is. A gyakorlatban mindez azonban jóval bonyolultabb. A Szocialista Akadémia keretében folytatott magyar nyelvű ismeretterjesztés — a külső szemlélő legalábbis Így látja — meglehetősen szervezetlennek tűnik. A témák kiválasztásánál nem a társadalmi elvárások a meghatározók, hanem a kézenfekvő lehetőségek, vagyis, hogy akad-e magyar előadó vagy sem. Igaz, van rá példa, hogy egy-egy témához tudatosan keresnek magyar előadót, de nem ez a jellemző. Ez a sajátos helyzet egyébként jól tükröződik a Természet és Társadalom című folyóiratban is. A lapban közreadott cikkek a Priroda a spolocnosf-ban korábban megjelent írások fordításai. Ez elvben ugyan nem zárja ki, hogy magyarok is publikáljanak itt, de csak abban az esetben, ha írásuk szlovákul már napvilágot látott. Érthető ezek után, hogy a magyar szerzők más publikációs lehetőségeket keresnek. Sajnos, ezekből nem sok akad. A csehszlovákiai magyar lapok csak korlátozott terjedelemben közölhetnek tudományos ismeretterjesztő írásokat, s mivel kellő felkészültségű szerkesztőjük sincs sok esetben, így a könnyebb megoldást választják: magyarországi ismeretterjesztő folyóiratokból „ollóznak". Ez volt legalábbis a helyzet még néhány évvel ezelőtt. Mostanában azonban pozitív fejleményeknek is szemtanúi lehetünk. Örvendetesen gyarapodik azoknak a magyar szakembereknek és toliforgatóknak a száma, akik fontosnak tartják a magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés fellendítését. Mérnökök, orvosok, néprajzosok, agrárszakemberek, biológusok és fizikusok egyaránt akadnak közöttük, s olyan szellemi potenciált képviselnek, amellyel ha ésszerűen sáfárkodunk — nemcsak önmagunknak, tehát a csehszlovákiai magyarságnak, hanem az egész társadalomnak nagy szolgálatot tehetünk. Leírtam már nem egyszer, de elmondom újra: szellemi életünk csak akkor lehet teljes, ha humán és reál értelmiségünk egyaránt résztvesz alakításában és építésében. Ehhez természetesen a jelenleginél több szervezeti és intézményes lehetőségre volna szükség, s nemcsak a Szocialista Akadémia keretei között, hanem másutt is. A Csemadok tagjai közül egyre többen ráébredtek az elmúlt másfél évtizedben a sokrétű magyar nyelvű ismeretterjesztés fontosságára, amit az alapszervezetek égisze alatt tevékenykedő művelődési klubok számának emelkedése is bizonyít. A mennyiségi mutatóknál azonban jóval többet mond az a tény, hogy a meghívott előadók többsége csehszlovákiai magyar szakember volt. Vannak előadók, akiket az egyes klubok szinte kézről kézre adnak, s ma már profiknak, „öreg rókáknak" számítanak. Mások még csak próbálkoznak ezzel a nehéz műfajjal, s talán el is megy a kedvük tőle —•" de ez természetes, elvégre a színvonalas ismeretterjesztésnek éppúgy feltétele az egyéni rátermettség és elszántság, mint bármilyen más emberi tevékenységnek. A feladat épp az, hogy felkutassuk azokat, akiknek tehetségük van az ismeretterjesztéshez, s ezt a munkát nem csupán szívvel és lélekkel, hanem kellő szakmai szinten is képesek végezni. Úgy vélem, a Csemadok Központi Bizottságának apparátusa elmélyültebben, nagyobb igényességgel foglalkozhatna ezzel a kérdéssel. Fontolóra kellene venni egy olyan szakbizottság létrehozását is, amelynek az lenne a feladata, hogy nyilvántartásba vegye azokat a magyar szakembereket, akik bármilyen jellegű ismeretterjesztő tevékenységet folytatnak, kapcsolatba lépjen velük és koordinálja tevékenységüket. Az előadók utaztatása, fogadása költségekkel is jár, s természetesen az előadót megilleti a tiszteletdíj is (bár erről a legtöbben önként lemondanak) — ezek az anyagi jellegű kérdések szintén tisztázásra szorulnak. A Szocialista Akadémia és a Csemadok egyaránt tagja a Nemzeti Frontnak. Kézenfekvőnek látszik, hogy e két társszervezet együttműködjön ezen a területen, már csak azért is, hiszen végeredményben közös a céljuk: a tudományos-műszaki ismeretek minél szélesebb körben történő elterjesztése, a legújabb felfedezések és eredmények propagálása, a felvilágosítás és a nevelés, a felhalmozódott szellemi potenciál kisugárzásának a biztosítása. Tudomásom szerint a két társszervezet a legfelső szinten rendszeresnek mondható kapcsolatban áll egymásszóvá, hogy nem tudják megjelentetni dolgozataikat, tanulmányaikat, ismeretterjesztő írásaikat, mert a csehszlovákiai magyar lapok terjedelmi és egyéb szempontokra hivatkozva elzárkóznak a közlés elől. A Csemadok Központi Bizottsága felmérhetné ezeket az igényeket és megvitathatná a Szocialista Akadémia illetékeseivel, hogy van-e mód arra, hogy ezek a publikációk a Természet és Társadalom hasábjain lássanak napvilágot. A tudományos ismeretterjesztést bizonyos értelemben a csehszlovákiai magyar könyvkiadás is mostohagyermekként kezeli. A Madách Könyvkiadó megjelentetett ugyan néhány ismeretterjesztő könyvet az elmúlt években, ezek azonban többnyire csehböl vagy szlovákból fordított művek voltak. Néhány kivételtől eltekintve nem karolta fel azoknak a csehszlovákiai magyar szakembereknek és szakíróknak a kezdeményezését, akik eredeti ismeretterjesztő művek megírására tettek ajánlatot. Tudom, a szerkesztők hivatkozhatnának arra, hogy ők nem kaptak semmiféle kéziratot, de látni kell azt is, hogy egy ilyen munka megírása komoly szakmai előkészületeket, anyaggyűjtést és rengeteg időt igényel, tehát csak úgy érdemes belefogni, ha a kiadó garantáljá, hogy elvállalja a megjelentetését. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kiadót anyagi szempontok is vezérlik, amikor egy-egy könyv kiadása vagy elutasítása mellett dönt, számolni kell a magyarországi könyvpiac érdeklődésével is; de a kiadó szellemi műhely is, s ezért az egész csehszlovákiai magyar szellemi életet szolgálnia kellene. Úgy gondolom, ezen a téren a Csemadok hasznos segítőtársa lehetne a kiadónak. Nem csupán a könyvek értékesítéséről vagy a piac felméréséről van szó, hanem a kéziratok előkészítéséről és szakmai elbírálásáról is. A videózás és a számítástechnika terjedésével a Csemadok égisze alatt folytatott tudományos ismeretterjesztés is egyre vonzóbbá, szemléltetöbbé és színvonalasabbá válhat. Mind az előadóknak, mind a szervezőknek érdekük, hogy kiaknázzák a korszerű szórakoztató elektronika által kínált lehetőségeket. A videokazetta szinte minden témában hasznos segítőtárs lehet, elvégre egy népviseletről vagy egy népszokásról ugyanúgy készülhet videofelvétel, mint mondjuk egy régészeti ásatásról, műemlékről vagy egy tájvédelmi körzetről. Véleményem szerint megoldható volna az is, hogy ismeretterjesztő anyagokat tartalmazó videokazettákat kölcsönözzenek az érdeklődő művelődési kluboknak, ennek érdekében létre kellene hozni egy központi videotékát. Ama nagy kert kapujában silbakoló őrnek természetesen jócskán akadna még mondanivalója. de a szűkre méretezett terjedelem arra készteti, hogy töprengéseit itt megszakítsa és egy másik alkalommal folytassa. LACZA TIHAMÉR Fotó: Gyökeres 16