A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 10. szám
A Csemadok alakulásának heteiben, hónapjaiban Érsekújvárott is nagy volt az öröm, a boldog, felszabadult tudat: van már szervezet, ahol magyar lehet a szó, ahol a kultúra minden válfaját művelheti vagy szemlélőként élvezheti, aki erre belső szükséget érez. Azóta többször is bebizonyosodott, hogy a külső — mondhatni politikai — feltételek nem elegendőek. Tér, hely, helyiség is kell a kultúra műveléséhez! Sajnos, máig is csak az érsekújvári alapszervezet az, amelynek saját székháza van. Hely, ahol ö a gazda. Színpad és próbate rem, amelynek használatáért nem kell terembért fizetni, és kihasználtságát egyedül a szervezet vezetősége határozza meg. Töke is ez a ház. S most nem elsősorban az ott folyó munka eszmei értékére gondolok, hanem arra, hogy termeit más tömegszervezeteknek kölcsön lehet adni. Tehát erősíti az együttműködést. Igaz, a fenntartása pénzbe kerül. S az is igaz, hogy nem így, készen és szépen pottyant az ölükbe. Megdolgoztak érte. A szó fizikai értelmében is. Emlékezzünk most azokra, akik bontottak, majd építettek. Az emlékezésben Major Ferenc — az alapszervezet vezetőségi tagja —, maga is szorgos résztvevője a munkálatoknak, van segítségemre. — Annak idején a városi nemzeti bizottságtól kaptuk azt a félig romos épületet, amelyet először mindjárt rendbe raktunk. Volt benne egy nagyterem, amely alkalmas volt kisebb színházi előadások megtartására, és persze a megbeszélésekre, gyülésezésre. Földszintes épület volt, mindössze egy-két évig használtuk. Már akkor, az elején kicsinek bizonyult. így hát építettünk mellé egy ötszáz néző befogadására alkalmas szabadtéri színpadot. Ez természetesen csak nyáron szolgálhatta céljainkat. Akkor jöttünk rá, hogy szükségünk van igazi művelődési otthonra. Engedélyt kértünk hát a várostól a földszintes épület lebontására és egy új felépítésére. A bontási anyagot is felhasználva építettük fel ezt a mai művelődési házat. A szakembereket fizettük: részben mi, részben a város, de a többi munkát, a nehezét, a tagság végezte. 1959-re épült fel. Maga az épület a vnb tulajdona, de mi tartjuk fönn és mi használjuk, mi gondozzuk, mi végezzük a javításokat. — Tehát a Szövetség fennállásának első tíz évében Önök megépítették a helyet, a tért a működéshez. Mi mindenre használták és használják ma? — Egyrészt szakcsoportjaink működtetéséhez használjuk és használtuk, másrészt az egész várost érintő rendezvényeket is tartanak itt. Elmondanám, mi minden található benne: elsősorban is egy nagyterem, amely egyben színházteremként is szolgál, továbbá egy kisebb terem — mintegy 60 személy befogadására alkalmas, valamint két öltöző, egy klubhelyiség, kis tanácsterem — itt ülünk most —, és egy pici iroda. S természetesen szociális helyiségek is vannak. Amikor mindez elkészült, még mindig kicsinek bizonyult, és az építkezés során rájöttünk arra, hogy az épület alatt pincék vannak. Igaz, szörnyű, romos állapotban, tele háború előtti, alatti limlommal... — Erre én is emlékszem, jártam itt akkor, amikor a pincéket takarították . — Bizony, nagy munka volt az is. Nem egyszerre tártuk föl az egészet, nem győztük volna emberrel, mert ugye nem kell ismételnem, hogy a munka zömét társadalmi munkában a tagok végezték. A hatvanas és a hetvenes években folyamatosan négy helyiséget alakítottunk itt ki. — Méghozzá nagyon szépre, otthonosra sikerültek ezek a helyiségekI A Nö szerkesztőségével közösen szervezett olvasótalálkozón jártam itt ismét s addigra nyoma sem volt az egykori meszes-tojásos kádaknak. — Mára befejeződött a feltárás. Nincs hova terjeszkedni, nincs több pince. A munkálatok teljes befejezését a központi fűtés bevezetése jelentette. Most már igazán nem bontunk több falat. — A sok-sok áldozatkész ember közül, akik az épület újjáépítésén fáradoztak, kérem soroljon fel néhányat: — Sokan voltunk, mára kevesen maradtunk. Az idő halad. Hadd nevezzek most meg néhányat — ezzel egyben emléket állítva igaz tettükért — közülük: Bencze István, Záhorszky Elemér, Bajtkó Károly, Lacza Jenő, Kiirthy F¥ter és mások. — Az alakulástól számított első tíz évben tehát sikerült kialakítani azt a bázist, ahol élhetett a szervezet, működhettek csoportjai. Melyek ezek? — A szakcsoportok? Több is van: A színjátszó csoportunk még negyvenkilencben alakult, az idén a 40. évforduló tiszteletére Huszka Jenőtől a Gül babát tanulják be és adják elő. Záhorszky Elemér a vezetőjük. Utána alakult, de még ugyanabban az évben, a Kodály Zoltán Énekkar, Veszp-Epül az új Csemadok-székház Az énekkar a város fennállásának négyszázadik évfordulóján Olvasótalálkozó a Hét és a Nö szerkesztőivel az otthonos pince klubban 4
