A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Csípőfogyasztó tornagyakorla tok 1. Hasonfekvés. Kéz a fej alatt, könyök hajlítva. Húzzuk össze erősen farizma­inkat, és mindkét lábat felemelve moz­gassuk függőlegesen síkban, fürgén fel és le, a gyorsúszás tempója szerint húszszor. 2. Oldalt fekvés. Fej az alul fekvő karon nyugszik, felső kar mell előtt megtá­masztva. A felül lévő lábat emeljük fel jó magasra, a térd előre nézzen! A láb a törzzsel maradjon egy vonalban. Ebben a helyzetben végezzünk kis körözése­ket, csípőből indítva, húszszor. 3. Oldalt fekvés. Fej az alul fekvő karon nyugszik, felsökar mell előtt megtá­masztva. A felül lévő lábat nyújtva emeljük előre, és derékszögben helyez­zük a talajra. Ebből a helyzetből maga­san felemelve, félkörívben vigyük hátra a talajig. A csípő maradjon mozdulat­lan! 4. Térdeljünk le négykézlábra. Egyik lá­bunkat emeljük fel magasan oldalra, és ebben a helyzetben lendítgessük felfelé minél magasabbra, tízszer. Mindkét ol­dalra végezzük a mozgást. 5. Térdeljünk le négykézlábra. Emeljük fel egyik lábunkat hátranyújtva a ma­gasba, és ebből a helyzetből írjunk le két körívet nyolcasformában, csípőből indítva a mozgást. Mindkét lábbal vé­gezzük a gyakorlatot. OͰ * JUV'* Reggel volt. Az ég még sötét, a hold sem nyugodott le, halványan besütött az ablakon a nagy fenyőfa ágai között. Pille-Rin az ablaknál álldogált, és anyja után nézett. Mama most indult el az iskolába. Először lent, az ablak alatt bukkant fel a sapkája. A kapuban visz­­szafordult, és integetett Pille-Rinnek. Aztán befordult a sarkon az autóbusz­­megálló' felé. Pille-Rin egy kicsit még integetett neki, aztán abbahagyta. Kora reggel történt ez, Pille-Rin még fel sem öltözött egészen. Csak a kis nadrágját, az ingét s az egyik harisnyá­ját vette fel. Alighogy húzni kezdte a párját, mindjárt félbe is hagyta, mert valami nagyon érdekeset pillantott meg az ablakban. Az üveg alul homályos volt, és valaki egy fenyőágat rajzolt rá! Nem olyat, mint amilyet Pille-Rin is szokott rajzolni — ez hajszálvékony kis vonalakból állt, és csupa pihe volt, mintha zúzmarás lett volna. Pille-Rin szerette volna megnyalni, de nem lehe­tett, mert az ablakon kettős üveg volt, és ezt kívülről rajzolták rá. Akkor már egy másik fenyőág is megjelent az üve­gen, még szebb, mint az első. Pille-Rin csak annyit mondott:- Ó! Először még meg is ijedt egy kicsit, de aztán eszébe jutott, mit mesélt a nagyapja ... Hát persze. Fagyapó, ő szokta az ablakokat telerajzolni! Pille-Rin felágaskodott, kinézett, de nem látott odakint senkit. Akkor odahú­zott egy széket, és felmászott rá. Rá is állhatott, hiszen a cipőjét még nem húzta fel. Halkan megkopogtatta a belső ablak­táblát, és kiszólt Fagyapónak: • — Most kutyát rajzolj! De Fagyapó egy kis csillagot rajzolt. Á % * 4LJt jp * Ä *4» ^ -T * m*«*sr* Ekkor hangosan kért Pille-Rin: — Most egy cicát rajzolj, hallod? Hanem Fagyapó csak egy virágot raj­zolt az üvegre. Pille-Rin kikopogtatott neki, és rápa­rancsolt : — Most embert rajzolj, no! De Fagyapó most sem rajzolt mást, csak virágot. „Talán nem is tud embert rajzolni!" — gondolta magában Pille-Rin. Gyorsan leugrott a székről, a polcá­hoz futott, papírt, ceruzát vett le róla, és vissza kuporodott a székre. Rajzolni kezdett, úgy tartotta a pa­pírt, hogy Fagyapó is láthassa Rajzolt egy kutyát. Aztán cicát is rajzolt. Végül rajzolt egy embert is. Az embernek két lába volt, két keze, feje, két kis kurta varkoccsal. Pille-Rin odanyomta a raj­zot az ablakhoz, és azt fújdogálta: Én tudok, te nem tudsz! Én tudok, te nem tudsz! De Fagyapó nem sokat törődött a csúfolódással. Úgyis telerajzolta már az egész ablakot, több nem is fért volna rá! Apja kiáltott a szomszéd szobából: — Pille-Rin! Pille-Rin! Felöltöztél? Gyere reggelizni! Pille-Rin otthagyta a rajzot Fagyapó­nak, hadd nézze meg jól. Gyorsan le­szökkent a székről, és egykettőre fel­húzta a harisnyáját. Rab Zsuzsa fordítása HÉTVÉGE A LEGEK VILÁGÁBÓL Amikor a fehér emberek több mint kétszáz évvel ezelőtt letelepedtek Ausztráliában, különös állatokat; ken­gurut, erszényes farkast, kacsacsőrű emlőst, hangyászsünt, emut, koala mackót találtak a kis kontinensen. Az óhaza állatai hiányoztak ezen a vidéken és a bevándorlók később hoztak ma­gukkal juhokat és nyulakat is. A nyúl rendkívül szapora állat, évente ötször legalább 10—12 utódot hoz a világra. S mivel itt nem voltak természetes ellenségei, számuk hirtelen megnöve­kedett. A múlt század végén az auszt­ráliai pusztákon már közel egymilliárd nyúl szaladgált. Megdézsmálták a vete­ményeskerteket, lerágták a fiatal fák kérgét és elfogyasztották a zsenge fü­vet a juhok elöl. Ezért még a századfor­dulón a lakosok belekezdtek egy hosz­­szú-hosszú kerítés építésébe, amelynek a felújítása szinte máig tart. Ez a drót­kerítés 8 500 km hosszú. Tizenkétszer nagyobb mint Csehszlovákia szélessé­ge és -a kínai fal is kétszer elférne mellette. A nyulak ellen azonban keve­set segített, mert a kerítés alatt lyukat kapartak és a kis nyílásokon befurakod­tak a legelőkre, a szántóföldekre. Egye­dül a dingók (vadkutyák) ellen bizonyult hatásosnak. De ezeket az állatokat már csaknem teljesen kiirtották, csupán ál­latkertekben és szigorúan elkerített re­zervátumokban élnek. A nyulak később a mesterségesen terjesztett járvány el­len is immunisnak mutatkoztak. És sza­porodtak egyre tovább. Egyedüli segít­séget csak a vadászok puskája nyújt. A kerítés pedig ma már a legek világában előkelő helyet foglal el. Képünkön a kerítés egy része madártávlatból. L. S. ◄ Keressétek meg gyorsan azt az autót, amelynek a rajzát a kis­fiú a kezében tartja! 21

Next

/
Thumbnails
Contents