A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 8. szám
Benáresz, mai nevén Váránaszi (vagy Kési, ahogy i. e. a VII. században nevezték; a Kásí jelentése; „telve isteni fénnyel") India négy legnagyobb zarándokvárosának egyike, de a leghíresebb és legszentebb. Itt szeretn meghalni minden hindu. Aki teheti, öreg napjaira ide költözik. Azt tartják róla, hogy a világ legrégibb élő városa. Ninive, Thébai és Babilon elpusztultak. Benáresz szerencsésen átvészelte a különféle hódító törekvéseket. Bár Buddha idejében virágzó város volt, hiszen a „Megvilágosodott" nem messze, a közeli Számáthban tartotta első prédikációját. A múltban ez a félmilliós város nemegyszer került idegen uralkodók kezpre, akik hol védték, hol leigázták. A hinduizmus központja maradt az ötszázéves mohamedán befolyás és a kétszáz éves angol uralom alatt is. Két órát utaztunk autóbusszal, amíg eljutottunk ebbe az egzotikus Gangesz-parti városba, amelyet a buddhisták is szent helyként tisztelnek (a hindukkal a múltban is igen békésen megfértek). A város előtt egy emberrel találkoztunk, aki a riksáján halottat szállított hamvasztásra. A holttest körvonalai kirajzolódtak a madzaggal — csomag formán — átkötözött, kifakult lepel alól. Másnap reggel már nyolc előtt ott voltunk a Gangesz hatalmas, köves partján. A köghátok — a folyó partján több mint öt kilométer hosszan húzódó megerősített kőlépcsők — roppant nagy teraszokra emlékeztetnek. A radioaktív vizű s szentnek tartott folyó a városnak és a város életének a központja. Vizének a hinduk megváltó erőt tulajdonítanak, ezért dobják bele a halott gyermekek tetemét; csupán a tizenöt évnél idősebb megboldogultakat égetik el. A reggeli párában előbb árral szemben úszott a csónakunk. A nagy folyam 2 700 km (tehát megközelítőleg olyan hosszú, mint a Duna), s a legnagyobb ázsiai folyók közé tartozik. A Himalájában ered, keresztülszeli egész Észak-lndiát és Bángládésben torkollik a Bengál-öbölbe. Benáresz a bal partján terül el. A folyót még ködfátyol borította. A város masszív palotái, a partból kinövő falak hatalmasaknak és bevehetetleneknek tűntek. Az egyik teraszon egy férfit pillantottunk meg, amint gyönyörű hatha-jóga (testedző jóga) gyakorlatokkal köszöntötte a reggelt. Amikor a gáthoz (a lépcsőhöz), csónakutunk kiindulópontjához visszaértünk, a nap éppen felkelt a láthatáron, s elövehettük végre fényképezőgépeinket. A februári napfény elöntötte a ghátokat, s az egyébként is tarka parti színeket még tarkábbá tette. A teraszokon már zajlott az élet. A parton hatalmas napernyők alatt áldozati virágokat és frissítőket kínáló árusok ültek. A hívők sorra beléptek a vízbe, hogy testben és lélekben megtisztuljanak. A férfiak vászonlepleiket a csípőjükre kötötték, a nők teljesen felöltözve léptek a vízbe. A folyó vonala itt egy érdekes háznál, a fő halottégető házánál, észrevétlenül megtörik. A magas fehér falakon nincs -ablak, csupán egészen magasan látható egy erkély és egy címer két aranyozott oroszlánnal. A meredek partoldal közepe táján, a halottégető gháton kis máglya hamvadozott, alacsony falain szüntelenül majmok kergetöznek, megszokták az emberek bizalmas közelségét. Világos bundájukat könnyű megkülönböztetni a vörös homokkőtől. Jól láthatók a füstölők is, amelyek a szentély bejárata előtt függnek sárgaréz láncokon. A Majomtemplomon kívül, amelynek Durgá-templom az igazi neve, megnéztük az új Márványtemplomot is. Ezt a kalkuttai gazdagok építették a Durgá-templom közelében. Saját autóbuszunkon utaztunk ki a városból a benáreszi egyetem (Hindu University — Hindu Egyetem) vörös homokkövei ízlésesen díszített, gyönyörű épületeihez. Az új egyetem mellett, amelyet az első világháború után építettek, hindu templom áll. A hozzá vezető utat egy orrszarvú sajátságosán merész szobra vigyázza. Az ebédet későbbre halasztottuk, meg A hindu Arany-templom kupolái a leghíresebb templomot ékesítik Benáreszben, ahol 2 000 szentély van Az orrszarvú modern szobra egy új hindu templom előtt Benáresz peremén az egyetem közelében amelyből még füstölő fahasábok és el nem égetett emberi csontok meredeztek elő. Egy ott őgyelgő kutya rávetette magát az emberi maradványokra. Rám ez elrettentőén hatott ; Indiában azonban az emberek és a természet kapcsolata annyira szoros, hogy a helybeliek közül senki sem ütközött meg a látványon. A halotthamvasztó helyen, a Manikarnikán, további két tetem várt a sorára, hogy a lángok martaléka legyen. Az asszonyok földi maradványait piros, a férfiak, özvegyek és hajadonok holttestét pedig fehér selyembe vagy vászonba bugyolálják. A lépcsőkön fölfelé elindultunk a város A benáreszi egyetem sárga és vörös homokkőből készült főpavilonja a mogul stílus elemeivel van díszítve A Majom-, azaz a Durga-templom teraszain a majmok megszokták az emberek közelségét központjába. Az utcákon lüktető élet fortyogó katlanra emlékeztetett. A fákon játékos majmok szökelltek, a fák alatt pedig bonyolult összevisszaságban emberek nyüzsögtek. Élelmes legénykék pávatoll legyezőket kínálgattak megvételre, miközben a fákon a toll elhullatói, a pávák rikácsoltak. A város üzletközpontjában áll a hires A- rany-templom. A mohamedán uralom idején a szent városnak ez a központi temploma kétszer is elpusztult. Nem hagytuk ki a Majom-templomot sem, amelynek a turisták adták ezt a furcsa nevet. Zárt szentélye kicsi, de emeletes nyitott teraszai miatt nagyobbnak tűnik. A teraszok akartuk még nézni India nagyméretű plasztikus térképét a Mahátmá Gándhí Emlékmúzeumban. A térkép vízszintes helyzetű, az egész nagytermet kitölti, és a körülötte futó betonutacskákról minden része megszemlélhető. Közepéből kiemelkedik a Himalája hatalmas tömbje, amelyben az életadó Gangesz — Benáresz számára is létfontosságú — vize ered. A térkép láttán ismét átéreztük, hogy Benáresz, az indusok kedvenc helye, csakis a Gangesz partján fejlődhetett egy stílusos egyetemi várossá, mely kétezer templomával az indiai tolerancia légvára. ELENA ANDROVICOVÁ 17
