A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 8. szám
gyerekek is látogatták ezt az iskolát. Hasonló módon az újra itt szolgáló fináncok és csendőrök gyermekei is. A már korábban említett „cseh” iskolában 1946-ban nyílt meg a szlovák tanítási nyelvű iskola a már meglévő ruszin-orosz iskola mellett. Magyar tanítási nyelvű iskola a faluban 1949-ig nem működött. 1949 szeptemberében kezdődött újra a magyar nyelvű oktatás az egykori felekezeti iskolában, s ennek az ia. Ekkor csatolták ide Oröst is Kisgérest, ahonnan a felső tagozatos gyerekek jártak az itteni iskolába. Még a nyolcéves alapiskolát is Gönczi Sándor vezette egy évig; öt Geri Zoltán követte az igazgatói tisztségben. A pedagógusok háború utáni első nemzedéke az ötvenes évek második felében érkezett meg ide; az idő tájt, amikor egy újabb átszervezés következtében létrejöttek a kilencéves alapiskolák. V. Az 1986-os statisztikai adatok szerint a Tőketerebesi (Trebisov) járásban tizenegy teljes szervezettségű és tíz alsó tagozatos — 1—4. osztályos — magyar tanítási nyelvű iskola működött. A teljes szervezettségűek közül egy — a bodrogszerdahelyi — közös igazgatóság alá tartozik a helybeli szlovák iskolával. A magyar osztályok száma a járásban meghaladta a 150-et, s a tanulók száma a 3 500-at. A járásban mintegy 46 ezer a magyar nemzetiségű lakosok száma — ez jóval alatta marad az országos átlagnak. Összehasonlításként például a Kassa-vidéki járásban élő magyar népesség száma nem haladja meg a 14 ezret, s itt több, mint ezer gyermek jár magyar tanítási nyelvű iskolába. A nyugat-szlovákiai járásokban az arány persze még ennél is kedvezőbb. A Tőketerebesi járásban vannak települések, mint például Tiszacsernyő, (Cierna nad Tisou) ahol — bár a népesség összetételének arányai szerint erre természetes ígény lehetne — nincs magyar tanítási nyelvű iskola. Egyéb oka az alacsony arányszámnak a szülők közönyösségén túl — az iskolák integrációjának elhamarkodott végrehajtásában keresendő. Mindezen általános ismeretek és tények különböző módon tovább árnyalhatok, ám a járás jelenlegi iskolaszerkezetének lényegén mit sem változtatnak. A teljes szervezettségű iskolák közül Nagygérest (Vel'ky Hores) látogattam meg, hogy a település s a vonzáskörzetében „integrált” iskolák helyzetét megismerhessem. Az iskolában Leikó Lászlóné igazgatónő és Demeter Béla tájékoztatott az intézet távolabbi és közelebbi múltjáról, illetve jelenéről. Ezek szerint Nagygéresen a század elején református felekezeti iskola működött — a jelenlegi óvoda épületében — s ennek igazgatóját Deák Jánosnak hívták. Egyedül tanította a falu gyermekeit abban az időben. A század első évtizedeiben általában csak a téli hónapokban folyt a tanítás ; nyáron már csak néhány gyermek látogatta az iskolát. Az első világháború éveiben, amikor a nagygéresi tanítónak is be kellett vonulnia, a falu lelkésze foglalkozott a gyermekekkel. Az egyik osztály 1919-ben Gönczi Sándor lett az iskola igazgatója, mellette tanított még Meskó Jolán is. Az első köztársaság idején a magyar iskolán kívül volt a faluban cseh iskola is. Az itt szolgálatot teljesítő csendőrök és fináncok gyermekein kívül még néhány vasúti alkalmazott gyermeke — mintegy 10—12 tanuló — látogatta ezt az iskolát. Az egykori „cseh" iskola épülete ma már nem áll. Meg kell jegyezni azonban, hogy 1937—38- ban felépítettek a cseh iskola részére egy új épületet — jelenleg abban van a szlovák tanítási nyelvű alapiskola —, de az 1938-as fordulat után ez az épület üres maradt. Később ebben az épületben nyílt meg az állami iskola, amelynek igazgatója Megyessy János lett. Mellette a felesége tanított még az iskolában. Ugyanakkor megmaradt és tovább működött Gönczi Sándor vezetésével az egyházi iskola is. E két iskolában 1943 őszéig folyt a tanítás; a háború utolsó évében-hónapjaiban a gyermekek már nem látogatták az iskolát. 1945 májusát követően a keleti végeken több helységben újra indult az oktatás, méghozzá magyar nyelven, de csak pár hónapig. Nagygéresen — bármennyire is furcsán hangzik — azidőben nem magyar, hanem ruszin-orosz iskola kezdett működni, ennek Vaszil Dribnyák volt az igazgatója. Előzménye pedig az volt, hogy a közeli Diner-féle birtokot hat-nyolc telepes család — ruszinok — foglalta le, s az említett iskolába az ö gyermekeik jártak. De később a magyar Az ötvenes évek végén a nagygéresi iskolában már 15—16 pedagógus működik. A helybéli gyerekeken kívül ide járnak ekkor az örösi és a kisgéresi felső tagozatos gyerekek; velük együtt a diákok létszáma eléri a háromszázat. Ez a létszám a későbbiek során fokozatosan emelkedett, s így a meglévő tanterem-kapacitás kevésnek bizonyult. Ezért a falu népe a termelőszövetkezettel összefogva épített a meglévő mellé még négy tantermet és egy műhelyt. Azonban a fokozódó igényeket már ez sem elégítette ki; szükség volt egy új, korszerű iskolaépületre. Ez az épület — nem kis erőfeszítések árán — 1967- ben elkészült. A lehető legjobb időben, hiszen azokban az években tetőzött itt is a demográfiai hullám. A tanulók létszáma ekkor meghaladta a 420-at, s ahogy az igazgatónő el-HELYZETKÉPEK, GONDOK, GONDOLATOK A nagygéresi iskola intézménynek az igazgatója ismét Gönczi Sándor lett. Megközelítően ezzel egyidöben megszűnt a ruszinorosz iskola a faluban. Az újonnan létrehozott magyar iskolába körülbelül 130—140 gyereket írattak be a szülök. A szlovák iskolába mintegy 30—40 gyerek járt, ezek között voltak magyar nemzetiségűek is. Általában a vasúti alkalmazottak gyermekei kerültek ide. A magyar iskolában Gönczi Sándor mellett Meskó Jolán is vállalta ismét a tanítást. Később a „hathetes" tanfolyamot végzett pedagógusok közül még ketten gyarapították a tantestületet. Ebben az időben Nagygéresen az 1 —5. osztályosokat tanították. A felsősök Bélybe, a polgári iskolába jártak, mintegy 50—60 gyerek. Nagygéresen az 1953/54-es iskolaévben létrejött a nyolcéves alapisko-12
