A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-10 / 7. szám
INNEN ONNAN Engem is fényképezz le, mert különben megcsíplek! Nemhogy babával játszana, hisz még csak hároméves ez a kínai kislány, s már gyöngy helyett kígyót teker a nyakába. Lehet, hogy egyszer igazi, nagy kígyóbüvölö lesz belőle ? És ismét egy furcsaság: a motorral hajtott kerékpár. Feltalálója, Emer O'Connell a singapuri nemzetközi találmányfórumon mutatta be, a 35 ccm-es motort a kerékpár első kerekébe szerelte be, vagyis ha nincs üzemanyag minden átszerelés nélkül lehet pedálozni. .. KÖNYV Illés Endre: .. talpig nehéz hűségbe". A nemrég elhunyt Illés Endre posztumusz kötete ez a könyv, amelyet az íróról és környezetéről készült fotók egészítenek ki. Az arisztokratikus, fegyelmezett és kissé hideg egyéniségnek tetsző író és ember e kötetben szívhangjait szólaltatja meg, lényének legtitkosabb érzései kerülnek papírra, hogy megérezzük a másik Illés Endrét: a fájó, sőt kétségbeesett, a gyászt nehezen viselő, a képzelődő, a metafizikában elmerülő írót, s azt is, aki olaszországi útijegyzeteiben olyan precízen számontartja napi kiadásait, ugyanakkor olyan elevenen és aprólékosan írja le olaszországi bolyongásainak apró-cseprő ügyeit, napi étkezéseinek körülményeit, a pincérek viselkedését, bevásárlásait és becsapódásait, nemkülönben templom- és múzeumlátogatásainak elragadtató örömeit. Legterjedelmesebb írásában „Naplójában" többek során szerelméhez. Kádár Erzsébethez fűződő kapcsolatát írja meg, aki a Szabó Ervin könyvtárosa volt, miközben festett és elbeszéléseket irt. Korai, véletlen halála akadályozta meg írósága kiteljesedésében. A napló lenyűgözi olvasóját, lenyűgözi és meghökkenti, annyira mélyen szánt a legbensöbb emberi érzésekben. Még ennél is megrázóbb az író első feleségének, Gerlóczy Líviának haldoklása, szinte vele együtt haldokolt maga a 75 éves író is, mikor papírra vetette az utolsó napokat és órákat. „És végül, legvégül: — már nem volt emlékezete, nem emlékezett / áttétel az agyban/. Hányni készült, eléje tartottam a tányért, megkérdezte: mi ez? Lemezeken járt a keze: mi ez? Orvosságot nyújtottam: mi ez? Nem az orvosság neve érdekelte, hanem maga a tárgy. A nappal este lett, éjszaka azt hitte, nappal van." Az orvosnak tanult író még rettenetesebbnek érzi élettársa testi és lelki gyötrődését, ellankadását, hiszen tisztában van vele, nincs segítség. A közel 300 oldalas kötetben még több naplószerű feljegyzést találunk az ifjúságról, öregkorról, munkásságról és barátairól. Idegen anyagként megtaláljuk a kötetben Borsos Miklós és Sőtér István emlékezését az íróra. Vas István: Bevezetés Kádár Erzsébet Kegyetlenség című kötetéhez c. esszéjét, továbbá Bertha Bulcsu Magánképek c. jegyzetét Illés Endréről és Karinthy Ferenc Elkésett köszöntőjét, valamint a kötetet sajtó alá rendező Kónya Judit utószavát.-Dénes-A megértés, értelmezés és továbbadás áramában Értékes és fontos tanulmányválogatás a fenti címet viselő szemelvénygyűjtemény, mely az általános és a középiskolai irodalomtanításhoz nyújt színvonalas anyagot a tudományos és a tanári műhelyekből egyaránt. Nem kimondottan módszertani jellegű könyvről van szó, amely az irodalomkönyvek anyagának feldolgozását, a pedagógustól elvárt alap- és kisegítő különböző feladatköröket adja meg útmutatásul a konkrét gyakorlat számára, hanem olyan tanulmányválogatásról, amely felvázolja az eddig eredményes irodalomtudományi és -elméleti iskolák, csoportosulások törekvéseit és megtett útját (Irányzatok, megközelítések és mérlegelésük). Külföldi (R. Barthes, B. Larin, B. Uszpenszkij, G. Gadamer stb.) és magyar (Hankiss F., Szerdahelyi I., Vajda György M. stb.) szerzők véleménye áll össze ebben a kiadványban sokszínű egésszé, hangsúlyozva ezzel is azt a tényt, hogy az irodalmi mű megközelítésekor — legyen az bármilyen műfajú is — egyetlen biztos lehetőséget hirdető megoldás nem vezethet célhoz. Nem lehet tehát konkrét recept arra, hogyan lehet standardizálni mondjuk a költészetről, az irodalom nyújtotta esztétikai befogadásról, a recepcióról, a poétikai kérdésekről való ismereteinket és egyértelmű modell formájában azt fenntartás nélkül gyakorlati útmutatásként ajánlani az irodalomtanároknak. Az irányzatok, szempontok és felfogások nemcsak eltérnek egymástól, hanem bizonyos értelemben kiegészítik egymást, ami feltételezi azt is, hogy teljes kritikátlan elfogadásuk sem lenne célszerű. Vitára való kihívások, az önálló utak keresésére és a gondolkodásra való ösztönzés, a kételkedés időszerűsége és a tételszerűségek elutasítása — ezek az alapvető elvek, amelyek kisugározva hatnak a kötet egészéből, s amelyek az irodalomtanár számára is hasznosíthatók a művészi szövegek értelmezésekor, megértésekor és irodalomórái feldolgozásakor. A Török Gábor szerkesztette kötet elolvasása után inkább kérdések fogalmazódnak meg a befogadóban, mint biztos ismereteknek tűnő megállapítások. Még az iskolai verselemzések és szépprózai szövegek elemzése nagyobb témakörének megismerése után is a továbbgondolás momentuma a meghatározó élmény, s nem a befejezettség érzésének végleges elfogadása. Nem hagyományos értelemben vett tanári kézikönyvként hasznosítható tehát a tanulmánykötet, hanem elsősorban gondolkodásra késztet, felülvizsgálásra ingerel és megújulásra ösztönöz. Mindezt pedig elsősorban a további módszertani kutatások és eredmények elérésének, a szaktanári munka javításának érdekében képes előidézni. Név- és tárgymutató valamint szakbibliográfia teszi teljessé a kötetet, melyet minden magyarszakos tanár haszonnal forgathat. (Tankönyvkiadó, 1988) Alabán Ferenc SZÍNHÁZ Pique Dame Csajkovszkijt a köztudat jogos helyénél hátrább tartja nyilván az operaszerzők sorában. Itt csak annyit ehhez: tény, hogy legnagyobb sikereit valóban a szimfonikus muzsika területén aratta, egész estét betöltő balettjeivel pedig szinte műfajt teremtett; ám eközben az operaszerzöi hírnév meghódításáért is újból meg újból rohamra indult. Legmaradandpbb sikerét az Anyeginnel érte el, de gyakran tűnik fel a világ operaszínpadain a Pique Dame című háromfelvonásos, tragikus kimenetelű operája is. A teljesség kedvéért nem ért emlékeztetni rá: Csajkovszkij foglalkozott a gondolattal, hogy a drámai ballada műfaji megjelölést írja az először 1890 decemberében a pétervári operaházban megszólaló zenedráma partitúrájának címlapjára. És valóban, ez utóbbi alighanem közvetlenebbül utalt volna a komor, ám epizodikusán széteső cselekmény lényegére, amit Csajkovszkij zenéje meglepően merész hangulati ellentétekkel hidal át. Január elején a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház újította fel a Pique Dame-át; a színház hetvenéves történetében immár ötödször. Ezúttal Branislav Kriska a rendező, dirigensként pedig Jonasz Alexa, a Litván SZSZK nemzeti művésze vezényli az előadást, aki nemcsak arra ügyel, hogy maximális segítséget adjon az énekeseknek; hanem arra is, hogy a zenekar széles ívekkel rajzolja föl Csajkovszkij zenéjének kifogyhatatlanul LnJ HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK gazdag színeit. A három felvonás hét képében Ladislav Vychodil állandó díszlete zárja körül a színpadot úgy, hogy ebben a megváltoztatható elemek jelzik az újabb helyszínt. Sokszínűek és élethűek Helena Bezáková kosztümjei; míg a rendezés színpadilag tág, egészen a nézőtérre nyúló, emberileg mégis erősen zárt világban rajzolja meg az alakok egymáshoz való viszonyát. Hermant, a főszereplőt — vendégként — Szergej Larin, a vilniuszi opera szólistája énekli jó teljesítményt nyújtva, bár tenorja nem mindig cseng igazán fényesen. Lizát Lubica Rybárska énekli szép pianókkal, így érzelmessége és csalódottsága együtt jelent élményt. A grófnő nehéz szerepe Ida Kirilovának jutott, aki nemcsak játékában jelenít meg teljes karaktert, hanem zenei hangsúlyai is kifejezőek. A Pique Dame legfrissebb bratislavai bemutatója egyébként orosz nyelvű előadás, s ennek előnye a Ladislav Holásek által betanított /kórusrészletekben, különösen a második felvonás nagyjeleneteiben érződik igazán. Miklósi Péter HANGLEMEZ Túl szexi? Nem is olyan régen még a legrosszabb énekesnőnek kijáró citromdíjjal jutalmazták Zoltán Erikát, mára meg két aranyalbumot is tarthat a kezében. A „Szerelemre születtem" című korong után itt van a jóval merészebb (és erkölcstelenebb?) nagylemeze, a Túl szexi? A kérdést férfi társaimmal együtt már a lemeztasak hátsó oldalán látható képből gyorsan és pozitívan megválaszolhatjuk. De korántsem várható kedvező válasz, ha „levetkőztetjük" a korongot — a hanganyag, a korábbi lemezhez viszonyítva sajnos sokkal silányabb. A zenei rész ugyan kifogástalan, csupán az énekesnő énektudásával van némi baj. Rosszmájú kritikusok nemhiába hasonlítgatják Erikát holmi bárénekesnöhöz, az antipátiának valami objektív oka is van. S hogy mindezek ellenére fogy a hanglemez és megtelnek a művelődési házak Zoltán Erika fellépésére? A válasz egyszerű: a rajongók nem különösebben igényesek. A főnyeremény vitathatatlanul a Pásztor- Jakab-Hatvani trió zenéje és dalszövege, melyek közül egy sem rosszabb egy átlagos Neoton slágernél. Az énekléssel már van némi probléma, a jó, fülbemászó zene viszont kárpótol (vagy kárpótolni próbál) mindennemű hiányosságot. Zoltán Erika előző nagylemezéhez viszonyítva, ami az éneklést illeti, semmit nem fejlődött. Ugyanúgy fel-felhangzanak a hamisítás félrecsuklások, néha-néha a kissé erőltetett hangok, a hangterjedelemről nem is beszélve! Hol van ez a hang Csepregi Éváétól vagy Vmcze Lilláétól? S hogy a PRO menedzseriroda, illetve a PROFIL szerkesztőség mégis vállalta Erika futtatását — ebből máris egzisztenciális érdekeltségre lehet következtetni. Hiszen az énekesnő akkoriban első lett az Interpop fesztiválon — ez máris ismertté tette egy országon belül, nincs tehát nyereségesebb vállalkozás, mint egy ilyen énekesnő menedzselése. A menedzselés sikeres, hiszen bármennyire is citromdíjas az énekesnő, mára sikerült elfogadtatni ezt az image-t. Őszintén megvallom azonban, akárhogy is ízlelgetem, savanyúak nekem ezek a dalok. Koller Sándor 9
