A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 6. szám
••• Budapesten mintegy harminc éve rendszeresen megrendezik a felnőtt- és gyermektáncegyüttesek, valamint a hagyományőrző folklórcsoportok néptánc-antológiáját. Így volt ez tavaly decemberben is. Az Antológia két különálló részből szerkesztődött: délelőtt az Erkel Színházban a felnőtt táncegyüttesek és a hagyományőrzők, délután a Budapest Sportcsarnokban a gyermektáncegyüttesek mutatkoztak be több ezres közönség előtt. Az Antológia mindenkori célja az adott év folyamán hazai, illetve külföldi fesztiválokon, versenyeken díjazott koreográfiák bemutatása. Egy olyan öszszesités, melynek segítségével a táncszakma és a művészeti ág iránt érdeklődő közönség alapos betekintést nyerhet a néptáncmozgalom fejlődésébe, magyarországi és nemzetközi színvona-Vidrócki táncegyüttes Gombaszögön NÉPTÁNC-ANTOLÓGIA '88 lába, a táncmozgalmon belül uralkodó alkotói irányzatok széles skálájába. Az Antológia műsorainak láttán lehetőség nyílik az összehasonlításra, a következtetések levonására, a saját alkotói, táncpedagógusi, előadói, stb. út határozottabb megfogalmazására. Ezt nyújtja minden szakember — táncos, zenész, énekes, viselettervező és kivitelező — számára az antológia. Sokrétű, több stílusirányzatot, alkotói hozzáállást vonultatott fel a felnőtt és gyermektáncegyüttesek műsora. A délelőtti műsort indító két hagyományőrző együttes (Bag és Kalocsa) azt demonstrálta, hogy a hagyomány színpadra állításának elsődleges célja a stílustisztaság, a rendezői egyszerűség, a táncos, a dalos, a zenész egyéniségek szabad kibontakoztatása, az egész megjelenés természetességének a hangsúlyozása kell legyen. Őket 12 táncegyüttes sokszínű előadása követte. Az együttesek többsége vidéki volt, ami arra utal, hogy a mozgalomban megerősödtek és jelentős helyet foglalnak el a vidéki csoportok is. Ez jó, mert egy-egy élvonalba zartozó együttes erősen formálja működési helyének és környékének művészeti munkáját, arculatát. A magyar néptáncművészet nemzetközileg is elismert jó tulajdonságai közé tartozik a néptáncanyanyelv tökéletes ismerete. Kiváló táncosokat, zenészeket nevelnek az amatör együttesek is. Egy-egy ilyen országos szintű rendezvényen szinte eltűnik az amatőr és hivatásos táncos, zenész közötti különbség — profi szinten dolgozik minden csoport. És ez nemcsak a magyar néptáncok előadására, hanem az általuk bemutatott más nemzet, illetve nemzetiség táncainak előadására is érvényes. Például ilyen volt a budapesti SOTE táncegyüttes Pacalkai táncok (román haidaú táncok) és a salgótarjáni Nógrád Táncegyüttes Két román tánca is. A magyar együtteseknek ez az erőssége, tehát a tiszta tánc tökéletes elsajátítása és előadása továbbra is jelentős. Az újabb stíluspróbálkozások is a hagyományos mozgás- és zenekultúrára épültek. Például a Tánc cimbalomra, a Betlehem, a Levél Mártához, a Ballada, a Tánc, de Györgyfalvy szürrealista megfogalmazású Bújócska c. tánca is, valamint a teljesen modern felfogásban készült Bognár-Énekes-Janek-Szögi: In memóriám Örkény István című tánca is e hagyományt vette táncnyelve alapjául. Azt, hogy milyen értéke és becsülete Bag hagyományőrző együttes Kalocsán van a néptáncnak Budapesten, az ország fővárosában, az Antológia délutáni előadása is bizonyította a Sportcsarnokban (a délelőttire jegyeket sem lehetett szerezni). Mintegy háromezren voltak kíváncsiak a gyermektánccsoportok szereplésére. A csoportok kiválasztása itt is hasonló módon történt. A jók közül is csak a legjobbak jutottak el erre az országos seregszemlére. A műsorban jelentős szerepet kaptak azok a gyermektáncegyüttesek is, melyek hagyományos gyermekjátékokat állítottak színpadra, illetve dolgoztak fel. Hangsúlyozom ezt azért, mert az utóbbi évtizedben a gyermekcsoportoknál is a felnőtt táncokat színpadra állító csoportok kerültek előtérbe. A látott műsor arra enged következtetni, hogy az egészséges egyensúly a játék és a táncirányzat között újra helyreállt. A játékkompozíciók általában nagyobb tájegységek, illetve a hagyományát még erősebben őrző faluközösség játék- és szokáshagyományát kötötték csokorba. Például a Tavaszköszöntő — tavaszi gyermekjátékokat és táncokat, a Békési gyermekjátékok — a Békés megyében élő szlovákok gyermekjátékait, az Ördögszekér — rábaközi játékokat, a Haj, haj, haj tánc — berettyóújfalusi gyűjtést, a Hollókői játékok — palóc anyagot tartalmazott. Ezeknél a csoportoknál is az önfeledt játszás mellett megjelent a kiváló tánctudás is. Tehát az az időszak, amikor majdnem egyeduralkodó volt a tánc a gyermekműsorokban, meghozta a maga nagyon pozitív eredményét is — kiválóan megtanultak a gyermektáncosok táncolni, s e magasfokú mozgáskultúra birtokában élvezetesebbek, élménydúsabbak a játékai is. A másik alkotói felfogásban dolgozó csoportoknál láttunk szatmári, somogyi, dél-alföldi, erdélyi, stb. férfi, lány és páros táncokat. E koreográfiák közül is azok voltak elsöprő erejűek, melyek tudatosan az adott gyermektánccsoport részére, annak sajátos adottságait figyelembe véve készültek, melyek a játékosságot, a virtust hangsúlyozták. Ennek a kornak még ez a kísérő jelensége; a kanásztáncot bottal táncoló tudást igénylő figurasorait bemutató süvölvény táncában még az ügyesség fitogtatása a domináló. A bemutatott táncok nagy része is ezt hitette el velünk. Hazai — szlovákiai — szemmel nézve csak sajnálhatjuk, hogy az illetékes intézményeink még mindig nem teremtették meg Bratislavában, Szlovákia fővárosában a néptánc-antológia évenkénti megrendezésének hagyományát. Szlovákia néptánc-hagyománykincse és táncélete ezt már régen igényli, s a nyári hónapokban vidéki székhelyeken megtartott kerületi és országos méretű versenyek, fesztiválok pedig szinte kínálják a válogatás lehetőségét. A szakmai, erkölcsi értékén felül az antológia még idegenforgalmi eseményként sem megvetendő rendezvény lehetne. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző és Prand! Sándor 6
