A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
492 11 Tapulinki, tapsi. Mit fog apu hozni? Piros cipőt. Piros csizmát. Abba fogok járni. (Vízkelet — Cierny Brod) Az előbbi játékkal szoros rokonságban vannak az etetgetök. Mielőtt a gyermek szájába adnánk a cukorkát (gyümölcsöt, dudlit stb.), a mondóka öt sorának megfelelően először megérintjük vele a gyermek orrát és állát, másodszor a jobb arcát és bal arcát, harmadszor az orrát és az állát, a negyedik sornál a cukorkát a gyermek szája elé tartjuk, s végül az ötödik sornál a száján ba dugjuk: Kisfiúknak inkább mondanak: más szöveget Ugyanilyen öröm forrása lehet a kezet rázogató is. A felnőtt a köszönéskor kezet fog a kisgyermekkel, s mindaddig rázza a gyermek kezét, míg az alábbi mondókát el nem mondja: Szervusz, pajtás. Kukoricahajtás. Aki fogja kezemet. Csókoljon meg engemet. (T allós) Kedves játékok az arcmutogatók is. A felnőtt az alábbi mondóka első négy szavára sorra megérinti a gyermek arcának egyes részeit — először a homlokát, utána a jobb arcát, a bal arcát, majd az állát — a második sor szavainál pedig mutató- és hüvelykujja közé véve megrázza a kisgyermek orrát, s végül háromszor enyhén a gyermek orrhegyére koppint: Cukor, kávé, tea, rum, Csingilingi, bum-bum-bum! (Nádszeg — Tr^tice) fittig* ~ a*stggg, g»ttaiiigg Szöveg, ritmus, dallam, mozdulat egysége jellemző azokra a mondókákra, melyeket a felnőttek szoktak mondogatni ölbeli gyermekeiknek. Ha jobban megfigyeljük e mondókák szövegét, észrevehetjük, hogy a kisgyermekekkel végeztetett mozdulatok tulajdonképpen a felnőttek világában szokásos tevékenységekből származnak. Nagyon gyakran a felnőttek környezetében élő állatok képe jelenik meg bennük, mint például az alábbi csipkedöben is. A kisgyermek és játszótársa (esetleg többen is) kézfejének bőrébe csípnek, s láncot alkotó kezüket a mondóka ritmusára föl-le mozgatják, majd a „hess"-re rázni kezdik a kezüket, mintha valóban tyúkokat kergetnének. Csip-csip, csóka, Vakvarjúcska, Add oda a szekeredet, Nem adhatom oda. Tyúkok ülnek rajta. Hess, hess, hess! (Tallós — Tornásikovo) A mondókának viszonylag sok változata él, ezért még egyet bemutatunk belőlük: Csip-csip, csóka, Vakvarjúcska, Jó volt-e a Kisfiúcska ? Ha jó volt a Kisfiúcska, Ne csípd meg öt, Vakvarjúcska. Hess, hess, hess! (Diószeg — Sládkovicovo) Az utolsó sornál most a képzeletbeli „vakvarjúcskát" kergetik el nagy igyekezettel. Gyermekünknek sok örömet szerezhetünk a homlok-összekoccantó játékkal is. Homlokunkat a mondóka szövegének ritmusára a gyermek homloka felé hajtogatjuk, míg a két homlok enyhén össze nem koccan: Az ölbeli gyermekekkel folytatott játékok közül talán a legismertebbek a . tapsoltatok. A kisgyermeket térdünkre ültetjük, s az alábbi dalocska ritmusára tapsoltatjuk: Tapsi, baba, tapsi. Mit fog mama hozni? Piros csizmát, papucsot, / A hajába szép csatot. (Pozsonyvezekény — Vozokany) Bárány, bárány, bucc!-- ' (Tallós) Cigány-bigány, Mi lóg a fán? Túrós csikmák. Kapd be, / Hamm! (Tallós) Végül álljon itt még egy lábasdi is. A kisgyermek talpára mutatóujjunkkal egy „patkót” rajzolunk, majd ujjal megbökjük a patkó azon részeit, ahova a „szögek" kerülnek;,végül tenyérrel ráütünk a gyermek sarkára, mintegy utánozya a szögek beverését, s közben ezt mondjuk: Itt a patkó. Itt a szögek, Durr, durr, durr! (Pered — Tedesíkovo) Azt, hogy ebben a játékban a patkoló kovácsok ma már nem mindennapos tevékenysége él tovább, talán mondanom sem kell. A játék az ifjúkor tündöklő napja, melynek sugarai a felnőtt ember életét is bearanyozzák. Amikor a szülő játszótárs, több, mint szülő. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
