A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
KASSÁK LAJOS EMLÉKKÖNYV A budapesti ELTE XX századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Kassák Klub által mintegy másfél évvel ezelőtt rendezett tudományos ülésszak és a költői találkozó anyaga kötet formájában is megjelent. Kassák Lajos, az avantgarde irodalom és művészet egyik legjelentősebb forradalmár egyénisége születésének századik évfordulója jó lehetőség volt arra, hogy konferencia formájában a legjobb Kassák-szakértők fogalmazzák meg véleményüket az életmű jelentőségével, értékeivel és kisugárzásával kapcsolatban. A könyv szerkesztői (Fráter Zoltán és Petőcz András) három nagy fejezetbe sorolták az ülésszak anyagát — az utolsó rész (Variációk) pedig néhány látványos Kassák ihlette irodalmi és képzőművészeti alkotást mutat be. A kötetben elemzői és értelmezői szán-Kássák Lajos: Fotomontázs, 1922 dékkal íródott többek között Pomogáts Bélának a magyar avantgarde első műhelyéről, a Kassák által 1915-ben indított A Tett című lapról. Kocsis Rózsának a Kassák-kör színpadi programjáról. Bori Imrének az 1926-ban megjelent Tisztaság könyve című Kassákműröl szóló írása. Ezek a tanulmányok számtalan új megállapítást is hoznak Kassák művészetéről, rámutatva azokra a momentumokra, amelyeket az irodalomtörténetirás eddig még nem méltányolt jelentőségének megfelelően. Átértékelő motiváltságé és új szempontokat érvényesítő írások Szabolcsi Miklósé, Kispéter Andrásé és Csapiár Ferencé. Akár Kassák nézeteinek újszerű felfogásáról (Az átértékelt Átértékelés), a műveiben előforduló fikció és önéletrajz szerepéről (Küzdelem a realizmusért), naplójának értékeléséről, vagy akár a Kassák-kutatások időszerű kérdéseinek vizsgálatáról essék is szó, a kutatók mindig a távlatteremtő szempontra, „a költői életmű mindmáig viszontagságos sorsára" tigyelmeztetik az illetékes szakembereket és a közvéleményt.’ A konferencia legszélesebb látószögű, s talán a legértékesebb, a Kassák-életmü keretein jórészt túlmutató tanulmányait a Koncepciók című fejezetbe sorolták be. Kiemelném itt Hegyi Lóránd Kassák „képarchitektúra" elméletét és az antiművészeti koncepciók viszonyát fejtegető tanulmányát, Szkárosi Endre a magyar avantgarde értelmezési gondjait részletező és Nagy Pál az „új művészet" fejlődési problémáit felvető esszéit. Új szempontúak itt a magyar avantgarde hagyomány, a transzavantgarde és a neoavantgarde értékelésének illetve újraértelmezésének kérdései, valamint annak a taglalása, hogy a video és a számítógépek világában az irodalom miképpen tud válaszolni a kihívásokra : képes lesz-e élni az új perspektívával, tud-e adekvát műfajokat és struktúrákat létrehozni, amelyek egyenrangúak lesznek a kor technikai, szellemi és érzékenységi színvonalával. Mai irodalmunk esztétikai értékelésének szempontjából nagy fontosságú az „avantgarde" és az „underground" művészi és irodalmi hagyomány tisztázása is. amikor a nyelvi gondolkodásmódok és érintkezési formák átalakulásának vagyunk tanúi, amikor a vizualitás az emberi érzékelésben meghatározóvá válik, s hangzás (elsősorban a zene) immár tömegesen uralkodó „érzékszférát'' jelent. A Kassák-téma közvetetten és közvetlenül is a legizgalmasabb kérdéskomplexumok felismeréséhez és továbbgondolásához vezet el. Ahogy Kassák Lajos annak idején egy gazdag emberség és morális attitűd alapján ismerte fel mind jobban egy Ízlésbeli és Jó áttekintést nyújt a technika fejlődéséről Hermann Heinz Wille: A szakócától a dinamóig című, a budapesti Kossuth Könyvkiadó által a minap megjelentetett kötet. A mintegy 350 oldalas mű a technika történetét a kezdetektől 1900-ig tekinti át, és ad rendkívül sokrétű, gazdag ismeretet. Olvasásakor újra és újra arra gondoltam, hogy amit egykor az ember csak álomnak, látomásnak vagy fantáziának tekintett, mára megvalósult. Eljutunk a távoli égitestekre és az óceánok mélyére, szintetikusan állítjuk elő az egyes anyagokat és elemeket, felhasználjuk az atommagba zárt energiát. Az autó, a hűtőszekrény, az automata mosógép, a telefon, a rádió, a televízió — a technikának ezek a múlt században még alig sejtett, tegnapelőtt még megbámult, „csodái" — ma már magától értetődöek és nélkülözhetetlenek. S ma már az élő szervezet átültetése és az emberi petesejt mesterséges megtermékenyítése s ennek a lombikból a méhbe való átültetése sem szenzáció. Szinte naponta hallunk új felfedezésekről és találmányokról, újszerű anyagokról és ezek felhasználási területének kiszélesítéséről, egyre jobb mupkaeszközökről és hatékonyabb technológiákról, a gyorsaság, a pontosság, a teljesítmény és minőség tekintetében csúcsteljesítményekről, úttörő tudományos-technikai vívmányokról. A világ, amelyben élünk nemcsak politikai és gazdasági, hanem technikai-technológiai tekintetben is rohamosan változik, új csúcsok felé tör. , Verne Gyula és a hasonlóan gondolkodók gyakorlati-esztétikai megújulás szükségességét, úgy a születésének centenáriumi évfordulójára kiadott emlékkönyv is — méltán a nagy író szellemi hagyatékához — a művészetek, művészeti ágak és műfajok egyre intenzívebb közeledését láttatva határozottan demonstrálja a napjainkban kialakult irodalom egyik lényeges forrásának — az avantgardenak — erjesztően progresszív szerepét, hatását és arra buzdítja az irodalmat, hogy a társadalmi forradalom művészi igazolását hitelesen valósítsa meg. ALABÁN FERENC jövendölése nem maradt csupán utópia. Sót, olyan jelenségeknek is tanúi vagyunk, amelyek a legmerészebb jövendölést is túlszárnyalják. Mintegy 200 évvel ezelőtt a manufaktúrák korát a kapitalista gyárrendszerrel felváltó ipari forradalmat az teremtette meg, hogy bevezették a termelésben a szerszám- és munkagépeket és az általános hatóerő a gőzgép lett. A kéz munkáját a gép vette át. A század közepe óta a tudományos-technikai forradalom, valamint a tudomány és a technika növekvő összefonódása határozza meg az anyagi javak termelésének szervezését, technológiáját és profilját. Jelenleg a mikroelektronika, az atomenergia, valamint az automatizálás diadalmenetét és a termelékeny ipari robotok mind gyakoribb alkalmazását látva — joggal véljük, s ezt sugallja az említett kötet is, hogy a harmadik technológiai forradalom időszakában élünk. A szakócától a dinamóig című kötet a technika fejlődése egy-egy kiemelkedő állomásának részletes bemutatásával azt is érzékelteti, hogy az emberiség honnan indult, milyen munkaeszközöket használt egykor, hová érkezett, és milyen munkaeszközöket használ ma. A kötetet gazdag illusztráció és a technika fejlődését szemléltető történeti áttekintés egésziti ki, teszi nemcsak a szakemberek, hanem az átlagolvasó számára is hasznos, tanulságos olvasmánnyá. A fordítás S. Takács Zsuzsanna és Nagy Imre munkája. BALÁZS BÉLA A technikáról mindenkinek KINCSÜNK AZMNWHV FELÜLETKEZELT, FORMATERVEZETT ÉS HASONLÓK Újabban egyre gyakrabban fordulnak elő — különösen a beszélt nyelvben — ilyen és hasonló szókapcsolatok: felületkezelt papír, formatervezett tárgy. Miről is van itt voltaképpen szó? — Vannak összetett főneveink, melyek utótagja igéből képzett — idegen szóval deverbális — cselekvést jelentő főnév, lyen például a felületkezelés, a formatervezés is. Mit neveznek a papír felületkezelésének? Azt hiszem, valamilyen vegyi eljárást, amelylyel a papír felületét valamiféle különleges célra — például valamilyen speciális nyomdai eljáráshoz — alkalmassá teszik. Ennek az eljárásnak, a felületkezelésnek az eredménye a „szakzsargonban" a felületkezelt papír, holott helyesen kezelt felületű papírt kellene mondani. Ugyanígy tudjuk, hogy bizonyos ipari termékek, használati tárgyak formáját tervezik (ez a fajta tervezés az úgynevezett ipari művészet része), s ezt a műveletet formatervezésnek hívják. Ámde az eredmény nem lehet formatervezett tárgy, hanem tervezett formájú tárgy vagy termék. Hogy miért ? Azért, mert a felületkezelt és a formatervezett összetételek utótagja befejezett történésű melléknévi igenév, ilyen igénk pedig: felületkezel, formatervez egyelőre nincsen. Sok példát sorolhatnánk fel arra, hogy vannak öszszetett főneveink, melyek utótagja cselekvést jelentő főnév, de ezekből igei utótagú összetételt vagy befejezett történésű melléknévi utótagú összetételt nem képezünk. Gondolok itt például az ilyen és hasonló főnevekre: hajfestés, arcápolás, tetőfedés, állagmegóvás stb. Ezekből sem lehet befejezett történésű melléknévi igeneves utótaggal mellékneveket képezni, s azt mondani valakiről, hogy hajfestett, arcápott vagy valamiről. mondjuk egy épületről, hogy tetőfedett vagy egy műemlékről, hogy á/lagmegóvott Helyesen azt kell mondanunk: festett hajú, ápolt arcú, fedett tetejű, megóvott állagú. Arra hivatkozhatnék most valaki, hogy hiszen vannak hasonló összetett szavaink, amelyek utótagja melléknévi használatú -t, -tt képzős melléknévi igenév. Például: gyorsfagyasztott mélyhűtött. Ez igaz, csakhogy ezek jelöletlen határozós összetételek. A felületkezelt meg a formatervezett esetében a kezelt és a tervezett utótag lehetne is melléknévi használatú igenév, de a bajon még ez sem segít. Ugyanis a felületkezelés meg a formatervezés csakis tárgyas vagy birtokos jelzős összetételnek minősíthető, akkor pedig a melléknévi igenévi utótaggal képzett összetétel helyesen felületkezelt vagy formájatervezett volna, mint ahogyan a hitehagyott, fékeveszett szárnyaszegett eszeveszett öszszetételek példája igazolja. Ez utóbbiakról azonban a Mai magyar nyelv rendszere (I. kötet, 440. lap) ezt mondja: ilyen típusú összetett szavak ma már nem keletkeznek, és a meglevők is csak kis számban élnek. Nem hivatkozhatunk a viharvert, villámsújtott, szélvédett harcedzett típusú jelöletlen összetételekre sem, mivel ezek voltaképp alanyos összetételek, a mi esetünkben pedig szó sem lehet alanyos összetételről. Hiszen nem a felület kezelt valamit és nem a forma tervezett valamit, hanem épp ellenkezőleg: a felületet kezelték és a formát tervezték. Az a tény, hogy a felületkezelt papír, a formatervezett tárgy kifejezések az ipar szakterületén jöttek létre, arra utal, hogy itt leginkább talán valamiféle szakmai babonával van dolgunk. Egyes szakemberek bizonyára úgy vélik, hogy a szóban forgó műveletek, mármint a felületkezelés meg a formatervezés — eredményét csakis ilyen „szakszerűen" szabad megnevezni. Holmi képzelt szakszerűség kedvéért azonban nem ajánlatos felrúgni a nyelvhelyesség szabályait. Nem beszélve arról, hogy semmivel sem kevésbé szakszerű, ha kezelt felületű papírt és tervezett formájú tárgyat mondunk. MAYER JUDIT 10
