A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-22 / 30. szám

HÉTVÉGE ITT AZ IDEJE! Az éléskamra nagytakarítása a nyári befőzések ideje előtt nagyon fontos. Azzal kezdjük, hogy minden elmoz­­díthatót kirakunk a kamrából, helyet csinálunk a munkához. A kiürített kam­ra falait letisztítjuk, ha lehetőségünk van rá, ki is meszeljük, majd ezután következik az ajtó mosása. A lesúrolt polcokat hagyjuk megszá­radni, csak utána borítsuk be tiszta papírral. Egyszerűbb, ha lemosható, ön­tapadó tapétával vonjuk be a polcokat, mert a tapétát vizes ruhával könnyen lemoshatjuk. Mielőtt visszaraknánk a kamrába az élelmiszereket, átválogatjuk. A több évig is eltartható nyersanyagokat leg­jobb vászonzacskóban vagy üvegben tárolni. A vászonzacskót régi asztalterí­tőből, ágyneműből magunk is megvarr­hatjuk. A csonthéjas gyümölcsöknek is leginkább a szellös tárolás kedvez. Cuk­rot, száraz süteményeket fémdobozban tartsunk. Vizsgáljuk át a tavalyról ma­radt befőtteket, lekvárokat is, ha celo­fánnal kötöttük le, ilyenkor tegyünk rá még egy réteget. A beszáradt lekváro­kat egy kevés vízzel átfőzhetjük, s ismét száraz gőzbe téve eltehetjük télire. Ha konzerveink is vannak, azokat is át kell vizsgálni, a sérült vagy felpúposodott dobozban levő élelmiszert haladéktala­nul semmisítsük meg. Mindezek után kezdődhet csak a nyári befőzés. BEFŐZÉS Cukrozott gyümölcs. Bármilyen gyü­mölcsből. vegyesen is készíthetjük. Két kiló gyümölcshöz 3 kg cukrot vegyünk. A gyümölcsöt meghámozzuk, szeletek­re vágva, kimagozva rétegesen a cukor­ral üvegekbe rakjuk, alul és felül cukor legyen. Lekötözzük, és a víz forrásától számítva öt percig gőzöljük. Rózsaíz. A jól kinyílott illatos rózsák szirmait tépjük le, tegyük szűrőkanálba és hideg vízzel jól öblítsük le. Ha a víz lecsurgott és a szirmok kissé megszik­kadtak, minden liternyi rózsasziromra hintsünk egy maréknyi cukrot és zo­­máncos lábasban, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a levelek szétfőnek és az egész sűrűsödni nem kezd. Forrón töltsük kiforrázott kis üvegekbe, a tete­jére tegyünk egy kávéskanálnyi rumban feloldott borsónyi tartósítószert, kössük le és rakjuk száraz gőzbe. Barackbefőtt cukor nélkül. A megmo­sott barackokat kettévágjuk, magját ki­véve kb. 5 percig forrásban levő vízbe mártjuk, szitára tesszük. Ha a víz lecse­pegett róla, üvegekbe rakjuk, majd kéz­zel befogjuk az üveg száját, az üvegeket megfordítjuk, hogy a fenekére gyűlt lé lecsepegjen, azután citromos vízzel fel­töltjük, celofánnal lekötjük az üvegeket és 20—25 percig gőzöljük (1 kg sárga­barackhoz 1 citrom leve kell). A LEGEK VILÁGÁBÓL Földünkön rengeteg tó található. Szá­mukat több millióra becsülik. Ez nem túlzás, mert csak a Szovjetunióban kö­zel 3 millió tavat tartanak számon. A Föld legnagyobb lefolyástalan sós tava a Kaszpi-tenger. Nagysága miatt ten­gernek hívják, pedig tó. A világon több sós vizű tó létezik. Partvonala körülbelül 6 400 kilométer és a Szovjetunió déli részén az iráni határ mellett terül el. Az iráni partvonal hossza 1 000 kilométer. Méreteire jellemző, hogy háromszor akkora, mint Csehszlovákia területe. Régi tengeri medence maradványa. Érdekes, hogy felszíne mintegy 28 mé­terrel alatta van a tengerszint magassá­gának. Vize északon sekély (alig 30 m mély), középen eléri a 800 métert, míg délen a legmélyebb, kb. 1 000 méter. Vízutánpótlását a beleömlö folyók: Vol­ga, Ural, Tyerek stb. nem biztosítják eléggé, ezért az erős párolgás miatt mélysége állandóan csökken. Gazdag állatvilágának több mint a fele őshonos. Vizében fóka is él. Halban igen gazdag; tokot, heringet és egyéb pontyféléket halásznak e tóból. A tok ikrájából nyerik a világhírű orosz kaviárt. Legnagyobb öble a Kara-Bogaz, legnagyobb szigetei az ún. Fóka-szigetek (Tyumen). A Kaszpi-tenger azonban már na­gyon régóta kőolajáról híres. Baku kör­nyékén nagy kőolajtelepek terülnek el a tenger alatt és ezekből a kőolajat mes­terséges szigeteken felállított fúrótor­nyok hozzák a felszínre. Innen hatalmas csöveken szállítják az olajat a kikötők­be. Baku ma már korszerű, forgalmas kikötőjével a Szovjetunió egyik jelentős ipari központja. L. Š. JEVGENYIJ CSARUSIN Élt nálunk egy ideig egy szelíd fürj. Kalitkában tartottuk. A tolla vörhenyes­­bama világosabb sávokkal. A begyén toliakból kis plasztronféle, olyan, mint a gyerekek előkéje. Ide-oda járkál a kalitkájában, és hal­kan fütyörészik, ilyesformán: „Türrr­­türr! Türrr-tür!" Néha lefekszik és fürdik a homokban, mint az igazi tyúk. Tisztogatja a tollát, szárnyával verdes. Ha kukacot muta­tunk neki odajön, és a kezünkből eszi. Még a tenyerünkre is tettük, mint a játékszert. Ott megül, és nem repül el. Szelíd, mint a galamb. De a legérdekesebb, tudjátok, mi volt? Mihelyt este felgyújtottuk a vil­lanyt, a fürjecske azonnal pitypalattyol­­ni kezdett, igy: „Pitypalatty! Pitypalat­ty!" — Mit mond? — kérdezte Nyikitka. — Aludni küld téged. Hallod, azt mondja: „Pitypalatty, hív az ágy! Hív az ágy^itypalatty!" Nyikitka fülel: csakugyan valami affé­lének hangzik: Pitypalatty! Hív az ágy! Pitypalatty! Hiv az ágy! Nyikitkának pedig csakugyan már aludnia kéne. De nehéz őt ágyba ker­getni. — Még korán van! — mondja könyö­rögve. És a fürj megint rákezdi: — Pitypalatty! Hív az ágy! — Nincs kedvem! — Hiv az ágy! — Hadd játsszam még egy kicsikét! Most aztán rázendít a fürj, az ember majd megsiketül belé: — Pitypalatty! Hív az ágy! Pitypa­latty! — Igen, igen, megyek mosakodni! — Hiv az ágy! Hív az ágy! — Igen, csak levetem a nadrágomat! — Hiv az ágy! Hív az ágy! — Mit kiabálsz, ostoba? Hiszen már lefeküdtem! Eloltják a villanyt a házban: elhallgat a fürj. Nyikitka is elalszik. így volt ez nálunk minden áldott este. Hozzászoktatta a fürjecske Nyikitkát a lefekvéshez. Mihelyt rákezdte a pitypalattyát, Nyi­kitka ásítozni kezdett. Addig-addig ásí­­tozott, amíg szépen megmosdott, le­vetkőzött, és lefeküdt aludni. Igaz, a fürjecske nemcsak esténként kiáltozta, hogy „hiv az ágy", hanem más napszakban is, de olyankor rádobtam valamit a kalitkájára, kendőt vagy törül­közőt, és a fürj nyomban elhallgatott. A fürj nem szól a sötétben. Nyáron kiköltöztünk a nyaralóba. A kertben jókora ketrecet rekesztet­tünk el a fürjecskének. Oda betettük, s azután kimentünk a mezőre virágot szedni, hogy feldíszítsük vele új laká­sunkat. De a ketrecen valahol rés maradt. Mire hazaértünk, nem volt sehol. Jaj, de sirattuk! Kerestük mindenfelé. Kerestük egész délután, egész este. Kotorásztunk a fűben, végigcsörtet­tük a bokrokat. De a mi fürjecskénknek se híre, se hamva. Kimerültünk, elfo­gyott az erőnk. Nyikitkának már rég ágyban lenne a helye. — Hogy fogok lefeküdni? — kérdi Nyikitka sírva. — Nincs aki aludni küld­jön! És akkor felkelt a hold. Fényesen megvilágított mindent körös-körül, a gyepet, az utat. És egyszer csak mit hallunk az egyik út menti bokorból: — Pitypalatty! Pitypalatty! — Ő az! — lelkendezik Nyikitka. És a fürjecske még hangosabban: — Pitypalatty! Hív az ágy! Bebújtunk a bokorba és megfogtuk a fürjecskénket. Hideg volt a teste és csuromvíz: megáztatta a harmat. Hazavittük, meg­javítottuk a rést a ketrecen, és szépen visszatettük belé a fürjecskét. Nyikitka pedig elment aludni. TALLÓSI BÉLA (3350 £3303 filmszínházba rétre jártunk pillangószárny volt a vásznunk színes mozgó­filmet láttunk 21

Next

/
Thumbnails
Contents