A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
Az örmény főváros utcáin sétálgatva sok-sok kőkútra figyelhetünk fel, ami elsősorban a nagy melegben kedvezően hat a levegő hőmérsékletére és természetesen páratartalmára is. A városfejlesztők igazodva a helyi körülményekhez és éghajlati viszonyokhoz ma is újabb szökőkutak építését tervezik, ami aztán sajátos jelleget kölcsönözhet Jerevánnak. Ezt a várost sok útikönyv a szökőkutak városának nevezi. A ma már nagy kiterjedésű ipari centrumban sem szembetűnő ezek léte, így a legelőször itt csatangoló turistában nem ez marad meg elsőszámú emlékként. Természetesen negyvenfokos hőségben jó leülni néhány percre valamelyik szökőkút mellé, mert itt nemcsak a levegő kellemesebb, elviselhetőbb a forróság, hanem a szemünket is szívesen legeltethetjük a látványon. A vasúti pályaudvar nyitott előcsarnokában is gyönyörű szökőkútra lettem figyelmes, így máris előkotortam a fényképezőgépemet, hogy egy szép színes fotón megörökítsem ezt a valóban különleges „építményt". Minden rendben is lett volna, de mire beállítottam a szerkentyűmet, ki tudja mi okból, egyszerre leapadt a víz a szökökútban. A váratlan fordulat szinte zavarba hozott, a váróteremben üldögélő utasok meg jót mulattak a „pórul járt turistán". így aztán elhatároztam, hogy a makacskodó szökőkutat azért sem örökítem meg, inkább továbbállok, s keresek egy másikat, mely megérdemli, hogy lencsevégre kerüljön. A jereváni emberek nagyon vidámak, mintha az állandó tűző napsütés ajándékozta volna meg őket víg kedéllyel, sok-sok derűvel, hiszen gondtalanul csatangolnak városuk utcáin, önfeledten dudorásznak magukban, nyugodtan ücsörögnek a vendéglők teraszán vagy valamelyik parkban egy elhagyott kispadon. S ahogy az utcai látványhoz hozzátartozik a bazárárus. ugyanúgy elválaszthatatlan Jerevántól az utcai testsúlymérö. Általában öreg bácsika kezeli a mérleget, s pár kopejkáért bárki ráállhat, hogy megállapítsa, van-e súlyfölöslege vagy nincs. A jerevániak szeretik is ezeket a gyors szolgáltatásokat, így ebéd után is pillanatokon belül kiderülhet, hogy mennyi dekával kellett volna kevesebb ételt fogyasztani. Persze, a súlyfölösleg itt még a nőket sem igen izgatja, mert úgy tartják, ami ízlik, abból kár lenne nem belakni. Jereván, amellett, hogy megőrizte történelmi sajátosságait, s hogy lakosai ápolják a hagyományokat, ma is egyre jobban kibontakozó, épülő szocialista nagyváros. Modem üzletközpontok, áruházak váltják fel a még nagyon nagy számú bazárok sorait, s természetesen a kulturális hagyatékot is őrzik, ápolják. Néhány évvel ezelőtt festői szépségű környezetben épült fel a Kultúrpalota hatalmas és szinte egyedülálló modern épülete. Ma már itt számos hangversenyt, színházi előadást, popkoncertet tartanak. Ennek létrehozásával enyhítették az Örmény Kultúra Házának túlzsúfoltságát, ami az előző részben már említett Lenin térhez van közel. Ez a létesítmény ad otthont több múzeumnak is, pl. az Örmény Nemzeti Galériának, az Irodalmi és Művészeti Múzeumnak. A Nemzeti Galériában három részre osztották a kiállítási anyagot, így külön tekintheti meg az érdeklődő az örmény, külön a nyugat-európai, és külön az orosz képzőművészek alkotásait. Ez a galéria az egyik leggazdagabb a Szovjetunióban, mintegy tizenötezer festményt, grafikát, szobrot rejt magában, s ennek egy részét a turisták is megtekinthetik. Olyan neves örmény képzőművészek alkotásait állították ki, mint Szarjan vagy Tatevoszjan, de az orosz művészek is szép számban képviseltetik magukat: Szurikov, Repin, Levitan, Ajvazovszkij. A galéria további ékessége, hogy Rubens, illetve Courbet alkotásai is megtalálhatók itt. A galériában szép művészi élményben lehetett részem. Csodálkozásomra jóval több embert találtam a kiállítótermekA szökőkutak a levegő felfrissítését szolgálják a nagy hőségben Az öreg bácsi és a súlymérő ben, mint amire számítottam, ebből meg arra következtettem, hogy az örmény kultúrának, ezenbelül pedig a képzőművészetnek jó híre van a távoli országokban is. Szeretem a nyarat. Jerevánban különösen élvezhettem annak melegét, s csak itt döbbentem rá, hogy a mi nyarunk az ittenihez képest enyhén kellemes, s mi máris hőgutát akarunk kapni, ha a hőmérő higanyszála a harminc fokot közelíti meg. Pedig a jerevániak egyáltalán nem panaszkodnak akkor sem, ha naponta negyven fokban kell az utcán járkálniuk. A helyi barna bőrű emberek már megszokták az itteni éghajlati viszonyokat, annál nehezebben viselték el az európai országokból érkező utazók, akik csak napernyőkkel vagy egyáltalán nem merészkedtek ki napközben a szabad ég alá. Lépten-nyomon fagylaltárusokba, üdítős kocsikba botlottunk, megkóstolhattuk az örmények tejes fagyiját, a hűtött, finom gyümölcsnektárokat, s örültünk, hogy a tűző napsütésben nem kellett keresgélni a cukrászdát. A jerevániak, mint azt bizonyították, ezzel is felkészülve várják a mérsékelt égövböl érkező turistákat, hiszen ők tudják legjobban, hogy a nyár forró Jerevánban. KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei 17
