A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
EGY SZLOVÁK ÍRÓ NOVELLÁIRÓL VAJKAI MIKLÓS 1. Dušan Mitana immár két évtizede van jelen a szlovák irodalomban. Nem tartozik a termékeny írók közé. Ha megválaszoljuk ennek okát: összeállíthatjuk alkotói módszerének a mozaikképét. 2. A kötet címadó novellájának — A küszöbön (Na prahu) — főhősével ideig-óráig nincsen probléma. Vít Nehoda tudós ember lévén éppolyan átlagos figura, mint sok-sok névtelen társa. A környezetében jól elvan. Aztán egy napon arra „eszmél", hogy ellentétben az ismereteinkkel: a nappalok végtelenül csendesek, és az éjszakák iszonyatosan zajosak. Nehoda szerint ezt a levegőre ható fény okozza. A felfedezés fellelkesíti őt. Tanulmányt ír erről, amelyben arra kéri az illetékeseket, hogy az ENSZ vagy az UNESCO közreműködésével hozzanak létre egy fórumot, amelyen az ő — mármint Nehoda — vezetésével filozófusok és művészek vizsgálnák meg a levegő összetételét. Dolgozatát újrairatják vele. Majd elszenvedi ugyanazokat a kárvallásokat, amelyet tőle sokkal különb tudósok is elszenvedtek. Nehoda elmegyógyintézetbe kerül. Majd utána új hajlékába „száműzve" pergeti napjait. Nyaralóházban lakik, nyulakat, tyúkokat, sertéseket nevel. És folytatva az életét: elindul az „öntisztulás" útján. Telente rajta kívül a szőlődombok közt csak egy talányos öregember él: az öreg hulladékot gyűjt, s olykor el-eltűnik a parlagon heverő ütött-kopott autóbusz vázában, amelyről megtudjuk, hogy az öreg űrhajója. Amikor az öreg meghal: a portájáról minden hulladék elpárolog. Az autóbuszváz: űrhajóként elszáll. Nehoda négyesztendős kislánya mondja ezt. Nehoda pedig azt mondja, hogy az öreg sokkal messzebb jutott nálánál a levegő kutatásában, de titkát a halálba vitte. A küszöbön c. novella tipikus Mitana-alkotás. 3. Nehoda nem nagy tudós, mint ahogyan A tű (Ihla) c. novella szereplőjének atyja sem nagy költő, és nem is nagy gondolkodó. Annyira futja a „felfedezéséből", hogy arra eszmél: Isten tökéletesnek teremtette a világot, s a világ megannyi élőjét. Kivétel csupán az ember: akit Isten részegen alkotott! S a hetedik napon azért kellett megpihennie, mert másnapos volt! Mitana hősei gyakran a társadalom langyos középrétegéből kerülnek ki. Belőlük aztán van elég! Titkárnő, föraktáros, levitézlett tudós, pap, stb.! Félművelt egyének, gondolkodó kontárok, álmodozók : akik jóval többre értékelik önmagukat, mint amennyit valóban érnek, és a képességük ígér! A huzat (Prievan) c. novella dadogó főraktárosa Demosztenészről hallva kavicsot helyez a nyelve alá, és a raktár csendjében beszélni tanul. Amikor nyugdíjazzák, munkatársai előtt már rövid szónoklatot mond, amely mindenkit meglep. Nyugdíjasként a temetéseken hivatásos gyászszónokká lép elő, munkáját nagy beleéléssel végzi! 4. Visszatérve a tudós Nehodához: észrevétele valóságos megfigyelésen alapul. Mi igazi halandók: talán legyintünk ama tényen, mely Nehodát egy életre szerencsétlenné tette. Ugyanis Nehoda „kerülöúton" azt akarja velünk közölni, hogy ami a nappali fénynél világos, ami nyilvánvaló, ahhoz nincs mit hozzátenni. Ami belátható, átlátható, elfogadható, természetes, ami érthető: ahhoz nem kell megjegyzéseket — eszmefuttatásokat fűzni. Viszont a fény: igenis hatással van a dolgokra. Hiszen ami sötét, azt meg kell világítani. Ami túl van az egyszeri és könnyű megértésen: azzal foglalkozni kell. Az eltitkolt helyek, a lezárt vagy sarokba parancsolt gondolati témák, a tisztátalan értelem labirintusai FÉNYT, FÉNYT, FÉNYT követelnek. Nehoda, persze, nem ezt mondja. Ugyanis ő jelképekben beszél. Irodalmi alkotás statikus figurája. Az elbeszélés világában mozgó Nehoda a vakok negyedében akar tükröket árulni. Meg is „vakítják" érte ... Szókratész, Galilei, Kopernikusz dilettáns-másolata ő. 5. Mitana jó író. Novellái kidolgozottak. Egyenletes színvonalú művek. írásai nem modorosak. Nem erőszakoltak. A Jó hírek (Dobré správy) c. novella iróhöse órákkal előtte „jár" a megtörténő eseményeknek. Éjszakai részegségében az italozóban arról papol, hogy az öccse a hadseregnél idegbeteggé lett. Trencsénbe kell utaznia az öccse után, aki még öngyilkosságot követ el. Reggel aztán valóban levelet kap az öccsétől. Az író stoppal utazna, de szombaton nem könnyű potyautasként autóba szállni. Órákon át várakozik az út mentén, míg egy filmrendező álarcában autón — megérkezik a Végzet. Persze, emberi sorsunk az, hogy a Végzetünket sohasem ismerjük fel, nem ismerjük meg! Ha gyanakodnánk: megmenekülhetnénk. Az író az említett városba érve kölcsönkéri a Végzet személyautóját amelynek az elborult elméjű testvér elébe veti magát... Hátborzongató írás ez! Félelmetes! És legalább annyira szép, mint Mitana mester Nyári játékok (Letné hry) c. novellája, melynek kamasz hősei a testi érésük egyetlen pillanatában találkoznak az ÉLETTEL és az ELMÚLÁSSAL 6. Dušan Mitana novellákat ír. És nem elbeszéléseket. Minden írása gondosan lezárt egység. Gyakran a novella csattanója sem hiányzik. Mívesen ír. De nem a mívességben látom az okát annak, hogy csupán ritkán készül el egy-egy alkotással. Novellái gyakran abszurd írások. És, ha megnézzük az abszurd lehetőségeit, az általánosság szintjén igazából az írónak nincs is bőséges témaválasztási lehetősége. Abszurd novellát írni, nagyjából olyan, mintha képírással verset írnék. Mankóm lehet a találékonyságom és a képzelőerőm. De a jelentésfogalmak, a cselekvési tér leszűkül. Mitana Ostravája, Trencsénje csak név... Városai nem igazi városok. A nevükhöz nem párosulnak információk. Azt is írhatná, hogy „Ez a történet, uraim és hölgyeim, Kukutyinban játszódik a zabhegyezés után negyedórával." stb. Az író így vagy úgy önmagának fonja az áztatott kötelet! A lehetőségeit minden szerző önmagának szabja meg. Mitana írásai: irodalmi novellák, a helységek csakis az irodalomban, közelebbről Dušan Mitana novelláiban léteznek. S ha Nehoda úr portáján igazán „életesen" akarnánk érezni magunkat, ki kellene nyitni a ház ablakát, a kertecske ajtaját: hogy a szellő felüdíthessen bennünket... A humort mellőzve: az abszurd nem lehet Írói cél, mint ahogyan semmiféle művészeti irányzat sem lehet egy alkotó célja. Az abszurd csak eszköz lehet. Ha az abszurddal élni tudok és nem fetisizálom (mint megnyilvánulási lehetőséget), akkor az alárendeltemmé válhat. Költő az úr, a „vers csak cifra szolga". Mitana nyilván elöbb-utóbb ráeszmél arra, hogy irdatlan mennyiségű titkot elhallgatott (éspedig kényszerűségből) azokból a közegekből, amelyekről egyelőre információ nemigen áll rendelkezésünkre. Mitana általánosít, tehát egyszerűsít. Elnagyol. Novellahösei légüres térben, hermetikus közegben végzik a reájuk testált feladatot. Eljátszanak egy-egy abszurd történetet'. S az olvasó megtapsolja a színes hacukákba bújt szereplőket. Miért is ne tapsolna? Hiszen kitűnő volt a teljesítmény. (Csak zárójelesen emlékeztetem a tisztelt olvasót, hogy Ionesco drámái is kifulladtak a tematikai és nyelvi beszűkülés miatt.) Persze, mint minden művészeti irányzat, az abszurd is hozott újat. Illetve: azt mondanám, hogy újra felfedeztük az abszurdot. És a képtelen, a lehetetlen, ha jól adagolva felhasználtatik: maga az irodalmi alkotás nyer rajta. Gabriel Garcia Márquez Száz év magány című regényében bölcsen kihasználta a lehetőséget. És csodálkozz világ: az Egy előre bejelentett gyilkosságban aztán az abszurdot a riportregényanyaggal vegyítve egészen csodálatos színeket kevert ki. Ha az abszurdot eszközként használjuk, elindulhatunk az elmélyülés felé, de nem az általános síkján, hanem egy magasfokú regionalizmus felé, ahogy többek közt a kitűnő Bohumil Hrabal is teszi a Sörgyári capr/cc/o-ban, a Tükrök árulásában, a Baltisberger úr halálában. Az ember sem egyarcú, sem kétarcú. Az ember tele van ellentmondásokkal. Ezért vétek, ha plakátarcú emberekkel népesítem be novelláimat. Amikor oly sok egyéniség vesz bennünket körül. Mitana az egyik legtehetségesebb és legszínvonalasabb szlovák prózaíró. Válogatott novelláit olvasva hiszem, hogy lezárt egy alkotói korszakot. S egy másik korszak küszöbén már kevesebbet gondol Nehoda úrra, a téveszméken gyötrődő Viktorra, azokra a szereplőkre, akiket végül is ö, a mester hozott a világra. KINCSÜNK AZ/WWYELY Mikor helyes az égre-földre határozó? Láttam egyszer a televízióban egy magyarul beszélő — már nem emlékszem, angol vagy francia — filmet, melynek egyik jelenetében ez a mondat hangzik el: A főnök égre-földre keresi. Ezzel az égre-földre szókapcsolattal szeretnék egy kicsit foglalkozni, már csak azért is, mert másutt is találkoztam a helytelen használatával, mégpedig a hazai magyar sajtó hasábjain. Ott ezt olvashattam: égreföldre dicséri. Nézzük hát meg, mikor és hol, hogyan helyes az ég-föld, illetőleg ég és föld szópárnak a használata. Az ugye világos, hogy ez a két főnév: ég és föld — két szélsőségként, ellentétként szembeállítható egymással. Ragozatlan formában olyankor szoktuk őket használni, amikor valamilyen áthidalhatatlan ellentétet, óriási különbséget. rendkívüli különbözőséget akarunk kifejezni. Például: Véleményüket ég és töld választja el egymástól. Ég és föld különbség van a két világnézet közt Ég és föld ez a két leány: az egyik szerény, a másik hiú és öntett Vannak aztán állandó szókapcsolataink, mint például: ha ég-föld (vagy: ég és föld) összeszakad is — azaz: minden akadály ellenére; ég és föld megindul stb. Ragozott formában is használatos ez az ég-föld szópár, és ezt fogjuk most jobban megvizsgálni. Lássuk először is az égre-földre rágós alakot. Milyen igékkel, milyen jelentésben használatos ez helyesen a magyar nyelvben? Égre-földre esküdözik, fogadkozik, égreföldre ígér, égre-földre kér. Ezekben az esetekben az égre-földre azt jelenti: mindenre, ami szent. Égre-földre keresni valakit mint a filmben elhangzott, illetőleg égre-földre dicsérni valakit, ahogyan a hazai szépirodalmi műben olvashattuk, nem lehet. Lehet azonban valakit vagy valamit keresni égen-földön. Például: Kerestem már égen-földön, de nyoma sincs. Vagyis: kerestem mindenütt a világon, de hiába. Amikor azt akarjuk kifejezni, hogy valaki vagy valami sehol a világon nem található, akkor tagadó formában használjuk az ég és föld szópárt: Se égen, se földön. Például: Nincsen annak párja se égen, se földön. Ha valakit vagy valamit mértéken felül, túlzottan dicsérnek, azt nem égre-földre, hanem agyba-föbe dicsérik, agyondicsérik, vagy az egekig dicsérik. Az agyba-föbe dicsér kifejezést tréfásnak minősíthetjük, hiszen az agyba-föbe határozószó elsősorban a ver igével használatos, s akkor azt jelenti: üt-ver valakit, ahol éri. De térjünk vissza az ég-föld szópárhoz, mely tárgyként is előfordulhat állandó szókapcsolatainkban. Például: eget-földet ígér, azaz megígér mindent a világon, eget-földet megmozgat vagyis megpróbál minden lehetőt. Nézzünk most utána, mi okozhatta az égreföldre határozó hibás használatát Az égreföldre keresi hibás szókapcsolat alighanem úgy keletkezett, hogy a halálra keresi szókapcsolat ragja hatott az égen-földön keresi szókapcsolatra, vagyis voltaképpen szólásvegyítéssel van dolgunk. Jegyezzük meg még, hogy a halálra keres valakit eredeti jelentése: valakit keres, hogy megölje, de ma már főképpen átvitt értelemben használjuk: izgatottan, sürgősen, mindenütt keres valakit. A másik esetet, amikor az égre-földre dicsér szókapcsolat tolakodott az agyba-föbe dicsér, illetve az agyondicsér, az egekig dicsér kifejezés helyére, olyan szótévesztésnek minősíthetjük, amelynek oka talán leginkább az. hogy az égre-földre határozó éppúgy túlzó értelmű, mint az agyba-föbe határozó, az agyondicsér ige meg az egekig dicsér szókapcsolat. 'Aki szabatosan akar írni és beszélni, annak pontosan kell ismernie a szavak, az állandó szókapcsolatok értelmét. Csakis így lehet elkerülni a szólásvegyítést meg a szótévesztést. MAYER JUDIT A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása Az alanyt és állítmányt helyesen egyeztetve a következőképp alakulnak a mondatok: 1. A Fülöp-szigetek elnökválasztásra készül. 2. Mari és Julcsa kirohantak a szobából. 3. Az út mentén pipacs és búzavirág virul. 4. Én és a barátom elmentünk a mérkőzésre. 5. A szép kilátás, a régi épületek sok látogatót vonzanak. 10
