A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-22 / 30. szám

éjszakát! — újságolta másnap egy ismerő­söm. — Én, aki eddig csak a kemény rockot szerettem! — Előbb csak egy kört alkottunk, aztán kettőt, végül négyet, mígnem kiszorultunk s ott folytattuk — így a barátnője. Kívánok még sok ilyen sikeres táncházat! A vasárnap a felszabadulási emlékmű ün­nepélyes megkoszorúzásával és menet­­tánc-bemutatóval kezdődött Rozsnyón (Rož­ňava) a Bányászok terén. Ezután a gyerme­kek műsora következett, színpadra lépett a Kisbojtár, a Nagy Csali, a Fehér Liliomszál, a Pillangó és a vendég Lykovček gyermek­­tánccsoport Revúcáról, valamint a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium énekka­ra. Tudom, milyen nehéz gimnáziumi ének­kart színvonalon tartani, hiszen ott a tagok állandóan cserélődnek s aki az énekkarban tag, az esetleg — sőt biztos — más szakkör­ben is tevékeny, nyelvi vagy természettudo­mányi vetélkedők, versenyek résztvevője. Ezért illeti külön elismerés a galántaiakat. A kétnapos műsorsorozatnak volt még egy énekkar szereplője, mégpedig a Kodály Na­pok aranykoszorűsa. a Komáromi (Komárno) Egyetértés vegyeskar. amely évek óta az élvonalbeli énekkarhoz tartozik. De hadd térjek még vissza pár mondat erejéig a Gyermekek a gyermekeknek cimű műsorhoz. Szivet-lelket melengető pillana­tok voltak azok, amikor a tavalyi Országos Népművészeti Fesztivál három legjobb cso­portja — a Kisbojtár, a Nagy Csali és a Fehér Liliomszál — együtt táncolta a csallóközi táncok körül a Bartókét. Délután hasonló együtt-táncolásnak voltunk tanúi a Szőttes és a Szeged Táncegyüttes előadásában. Je­lent a múlttal, embert az emberrel így köt össze a zene, a tánc. írásomban talán túlteng a népművészet iránti tisztelet. Ez nem erény és nem bűn. Az sem, ha valaki mást szeret. Annak is örülök, hogy a vasárnap esti zenés-humoros műsor­ra nagyon sokan eljöttek. Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, Straub Dezső, Szuhay Balázs és Kötési János együttese előbb csak mo­solyra, majd harsány kacagásra fakasztotta a nézőket. Tehát vidáman ért véget a harminc­­harmadik Országos Kulturális Ünnepély. FISTER MAGDA Fotó: Gyökeres György A SARLÓ HATVAN ÉVE Vannak események, vannak pillanatok, ame­lyek az idő múlásával történelmi jelentősé­gűkké lesznek. A Sarló gombaszögi zászló­­bontásának pillanata — ma már hatvan év távlatából bízvást állíthatjuk — ilyen pillanat volt. Erre az eseményre, s a Sarlós-nemze­dék munkásságára emlékeztünk a Gomba­szögi Országos Kulturális Ünnepség kereté­ben előbb Kassán (Košice), majd a kétnapos országos szemináriumon Rozsnyón (Rožňa­va). A kassai emlékünnepséget a Csemadok Kassai Városi Bizottsága, a rozsnyói szemi­náriumot a Csemadok KB, az SZLKP Marxiz­mus—Leninizmus Intézete, valamint a Szlo­vák írószövetség Magyar Szekciója rendezte. Az országos szemináriumon jelen volt Viliam Ptevza, az SZLKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetének igazgatója. Ján Gallo, a járási pártbizottság vezető titkára, Sidó Zoltán és Lukács Tibor, a Csemadok KB elnöke, illetve vezető titkára és Boros Jenő, az MNK bratis­­lavai főkonzulátusának konzulja. Az írószö­vetség magyar szekcióját Dobos László és Duba Gyula érdemes művész, a szekció titkára képviselte. A kassai emlékünnepségen a Sarló egykori országos elnöke, dr. Nagyidai Ernő köszön­tötte a találkozó résztvevőit. A sarlósok közül a találkozón jelen volt még Boross Zoltán, Horváth Ferenc, Kubinyi László, Sándor László, Marci Hedvig és Törők Ferenc. A megnyitó Lián Sándor László A Sarló utóéle­te és kisugárzása címen tartott előadást. Megállapította, hogy a Sarló fejlődése szem­pontjából a munkásmozgalomba való eljutás természetes folyamatnak tekinthető, mégpe­dig azért, mert más irányú előrehaladás nem is volt lehetséges. Ez a mozgalom nem volt egyesület, hanem szellemi élcsapat, amely eljutott a marxizmusig, a munkásmozgalo­mig. Sándor László előadásában kifejtette, hogy a sarlós-fiatalok maguk döntöttek a mozgalom pártba olvadásáról. A Sarló nem volt tömegszervezet, hiszen mintegy százöt­ven fiatalt tömörített, akiket az „elhivatott­­sag felemelő érzése" tartott össze, s igy voltaképpen ez a mozgalom soha nem szűnt meg, élt, s él ma is, mert hatását elsősorban példaadásával érte el. Boross Zoltán a Debreceni Déri Múzeum Sarló-gyűjteményéről szólt előadásában. A sarlósok hatvan éven keresztül minden tíz évben találkoztak. A Tíz évvel ezelőtt, 1978-ban Debrecenben a Déri Múzeumot jelölték ki a Sarló-hagyaték összegyűjtésére. „Ez megtörtént — mondotta Boross Zoltán —, jelenleg 109 dossziében 1 250 törzs­szám található, közöttük ritkaság számba menő értékek is, mint pl. a Vetés és a Mi Lapunk számai. A falukutatás szempontjából alapfontosságú forrásanyag gyűlt össze a Déri Múzeumban." A hat évtizeddel ezelőtti emlékeket töb­ben is felelevenítették. Horváth Ferenc töb­bek között elmondta, hogy Gombaszögön huszonegyen voltak annak idején az első táborban. Török Ferenc, aki a táborozok között a legifjabb volt, arról beszélt, hogy a táborból való hazatérte után — 16 évesen — rendőri felügyelet alá vették. „A megemléke­zés nem visszafelé élés — mondta Kubinyi László. Mi új világot akartunk, szépet, egész­ségeset. A Sarlón keresztül ismertük meg a modem magyar irodalmat; Bartók és Kodály zenéjét, olyan időkben, amikor apáink nem akarták megérteni a realitásokat. Mi forra­dalmárok voltunk." A kassai emlékünnepség egy meglepetéssel is szolgált. Gyüre Lajos Györy Dezső egy most előkerült levelében arra a megjegyzésre bukkant, miszerint a sarlósok gombaszögi zászlaját a költő édes­anyja készítette. (Később ezt Horváth Fe­renc és Boross Zoltán is megerősítették.) A kassai találkozón Balogh Edgárról is megem­lékeztek, felolvasván a mozgalom vezérét méltató Fábry Zoltán-írást. Az egykori har­costárs. Fábry Zoltán stószi házát a jelenlévő alapító tagok meglátogatták. A rozsnyói országos szemináriumot Lu­kács Tibor nyitotta meg. majd Ján Gallo, a járási pártbizottság vezető titkára köszöntöt­te a jelenlévőket. Ezt követően került sor Viliam Plevza akadémikus előadására, aki a csehszlovákiai magyar és a szlovák értelmi­ség harcairól értekezett. Viliam Plevza meg­állapította, hogy e korszak felvázolásának problematikája önmagában is érdekes, azon túl pedig a tágabb közösség előtt szinte teljesen ismeretlen. Olyan területe ez a közös történelemnek, amelynek feltárása felettébb fontos. A polgári köztársaság fiatal értelmi­ségiek tömörüléseinek — DAV, Sarló stb. a marxista irányvétele a későbbiek során meg­határozó jelentőségűvé vált. Természetesen ez elsősorban a modem szlovák irodalom megteremtésében jelentkezett, de a társa­dalomtudományok fejlesztésére is nagy ha­tással volt. Az irodalomban már a húszas években jelentkező eredmények is jelentő­sek. a következő évtizedre már a politikai aktivitás a jellemző, amely végül az ellenál­lásban csúcsosodott ki. Kiss József, az Új Szó főszerkesztője a Sarló utóéletéről szólva megállapította, hogy a második világháborút követő időkben a hagyományőrzést s a hagyományápolást sok körülmény akadályozta. Ebben a DAV-nak az ötvenes évekbeli elmarasztalása is nyomó­sán közrejátszott. A mozgalom történelmi értékelését a korabeli szemlélet, — többek között a sematizmus is — nehezítette. A Sarló-hagyomány hazai újjáélesztésének Fábry Zoltán volt a kezdeményezője, akinek munkássága e hagyomány feltárását lehető­vé tették, de még így sem tölthette be az öt megillető szerepet. Még az ötvenedik évfor­duló körül is bonyodalmak támadtak, holott ekkorra már a DAV és a Sarló szerepe, kapcsolata világossá vált. Sziegl Ferenc, az SZSZK Kormányhivatala nemzetiségi titkárságának vezetője Cseh­szlovákia fejlődése a februári győzelem után, tekintettel a nemzetiségek fejlődésére cím­mel megtartott előadása sok újragondolniva­­lót vetett fel, amelyek a nemzetiségi valósá­gunk hetven esztendejének általános és sa­játos problémaköréből adódtak és adódnak. Ide sorolta a kétnyelvűség betartásának, il­letve be nem tartásának kérdését, a magyar nemzetiség szociális összetételének állapo­tát, a nemzetiségi iskolák „elsietett" integrá­cióját, a városba költözött magyar nemzeti­ségű értelmiség erózióját stb. Kifejtette, hogy e kérdések megoldása ma már olyan horderejű, hogy szükség volna a központi szerveknél külön osztályokat létesíteni e problémák vizsgálatára. Vadkerty Katalin a századforduló mező­­gazdaságának helyzetét ismertette. Valahá­­nyuk sajnálatára Turczel Lajos előadása be­tegség miatt elmaradt. Az előadásokat több korreferátum követte, ezek közül átfogó mivoltában kiemelkedett Dobos László Sarló-méltatása. A Sarló hatvanadik évfordulójára rendezett emlékünnepség, illetve országos szeminári­um bebizonyította, hogy a Sarlósok — a DAV-val és a cseh Tvorbával — haladó eszméket képviseltek. GÁL SÁNDOR 7

Next

/
Thumbnails
Contents