A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
H TISZTA FORRÁS loszkvában négy napig tartott az országos ártértekezlet. A szovjet kommunisták tanácsosát világszerte igen nagy érdeklődés övezte, most, miután már a tanácskozás eredménye is meretes, nyugodtan állítható: a moszkvai párttekezlet talán minden várakozást felülmúlt, rtalmilag is, formailag is olyan stílust képvislt, amelyhez az utóbbi évek, sót évtizedek jlitikai életének gyakorlatában nem találni hainlót. Sokan és sok helyen elmondták már azt . hogy miért. Az értekezlet tanulságára és az tekezleten elfogadott dokumentumok mondavalójára még gyakran visszatérünk majd a vőben is. Én az értekezleten elhangzott előadói jszédnek ezúttal csupán arra a gondolatára vatkozom, ahol Mihail Gorbacsov arról beszélt, >gy miért van szükség a politikai rendszer formjára. A marxizmus—leninizmus klasszikusai azt tátják, hogy az állam nem marad fenn őrökké; a ocialista forradalom után elveszti eredeti nkcióját és helyét átveszi a széles tömegek .tivitására épülő népi önigazgatás. Ezzel szem;n az utóbbi évtizedekben azt láttuk, tapaszftuk, hogy az elmélet a gyakorlatban kissé a «zajára fordult. Az állam szerepét helytelenül — a marxizus—leninizmus klasszikusainak a tanításától (érően — értelmező és érvényesítő módszer vén az eltorzított szocialista modell keretében állami szabályozás a társadalmi tevékenység ndkivül széles körét öleli fel. Az aprólékos és izpontí tervezés és ellenőrzés az élet minden rületét átfogja, aminek végül is az a következénye, hogy a szinte mindenre kiterjedő „gyámidás" fékezi az emberek, valamint a társadalmi tömegszervezeteik kezdeményezését és aktiását, gúzsba köti a társadalmat. A helytelen akorlat következtében a szocialista népuramról az emberek tudatában is helytelen, lelyszerűsített és torz kép alakult ki. Olyasmit is ocializmusnak tulajdonítanak, ami lényegét kintve se nem szocialista, se nem szocializus. A tiszta forrástól, a marxizmus—leninizmus isszikusainak a tanításaitól eltérő gyakorlat elyett, hogy a társadalom életét a szocialista reknek megfelelő jogrend alapján építette és ervezte volna, utasításosan — gyakran csupán yéni szempontok szerint — határozta meg a endöket. Az irányító apparátus tulajdonképpen mind a zdasági, mind a politikai élet területén a nép vében beszélt, a valójában azonban csupán ját akaratát érvényesítve diktált. A negatív jelenségeket az említett előadói széd így összegezte: „A társadalmi életben jggé elterjedt és meggyökeresedett az, hogy a svakban demokratikus elveket hangoztattunk, gyakorlatban pedig tekintélyuralom volt, a ónoki emelvényekről a népuralmat hirdették, a tettekben voluntarizmus és szubjektivizmus alkodott, a demokratikus intézményekről szóló ss szavakkal szemben a valóságban lábbal orták a szocialista normákat, hiányzott a kriti- és nyilvánosság. Ezekért a módszerekért lyos árat kellett fizetni: az emberek közömssé váltak, meggyengült a tömegek társadalaktivitása, a dolgozó elidegenedett a társalmi tulajdontól és irányítástól." Az átalakítás, politikai rendszer reformja azért szükséges, gy a szocialista építés során előállt torzuláso: kiküszöböljük és hogy a jövőben a hibák ne nétlődhessenek meg. \ szovjet kommunisták visszatértek a tiszta ráshoz. A marxizmus—leninizmus klasszikunak a tanításaira nemcsak hivatkoznak, hart munkájukat a klasszikusok tanításainak igfelelöen végzik. BALÁZS BÉLA A prágai Kultúrpalotában július 5-én megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 44. ülésszaka. A jelentős nemzetközi eseményen mind a tíz KGST-tagállam, valamint Jugoszlávia és megfigyelői szerepben további hét ország küldöttsége vett részt. A tanácskozáson az elmúlt évi 43. (rendkívüli) ülésszakon elfogadott határozatokkal összefüggésben a szocialista gazdasági integrációval kapcsolatos új feladatokról, valamint az együttműködési mechanizmus korszerűsítéséről tárgyaltak. visszAPiiwró június-JULIUS '88 Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára fogadta a Palesztinái Felszabaditási Szervezet Végrehajtó Bízott-Ülést tartott Bratislavában a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának Elnöksége. Jelentést vitattak meg arról, hogyan járulnak hozzá a Szlovák Nemzeti CSÜTÖRTÖK 30 Front szervei és szervezetei az emberek jogtudatának megszilárdításához és az antiszociális tevékenység elleni harcra való neveléshez. A Kreml Kongresszusi Palotájában záróhatározat elfogadásával ért véget az SZKP 19. országos konferenciája. A négynapos, a politikai rendszer átalakításáról, a párt és a társadalom további demokratizálásáról. a radikális gazdasági re-PÉNTEK 1 form útjairól folytatott élénk vitában hetven küldött szólalt fel és csaknem háromszázan jelentkeztek még a vitába A konferencia Mihail Gorbacsov zárszavával ért veget. Dumagijn Szodnom, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke munkalátogatásra Prágába érkezett. Ugyanezen a na-SZOMBAT 2 pon a Hrzán-palotában megkezdődtek a tárgyalások Ľubomír Štrougal és Szodnom Dumagijn között. A Hormuzi-szoros térségében vasárnap reggel amerikai rakétatalálatot kapott és lezuhant egy irá-VASÁRNAP 3 ni utasszállító repülőgép. Az A 300 típusú gépen 298 ember utazott, köztük több külföldi. Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának el nöke a CSKP KB és a csehszlovák HÉTFŐ 4 kormány meghívására hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke Moszkvában tárgyalt. Grósz KEDD 5 Károly az SZKP KB meghívására hétfőn érkezett a szovjet fővárosba. 29 ságának küldöttségét, amelyet Jasszer Arafat, a végrehajtó bizottság elnöke vezetett. Műdi&t Q/uojŐí Feltételezhetően nem kell bizonyítanom annak a közmondásnak az igazát, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Természetesen a kenyéren kívül sok minden mással, többek között humorral is. Hiánycikk ma a jó humor, ezt bizonyítja Kolozsvári Grandpierre Emil Elmés mulatságok című gyűjteményének nemrég kiadott immár negyedik kiadása is. A gyűjtő szerint az anekdota éppoly rejtelmes, mint a népmese, hol itt, hol amott bukkan föl és nem ismer nyelvi határokat. Humoron sokan elsősorban a viccet értik és ez természetes is. hiszen a komikum leggyakrabban valóban viccekben nyilvánul meg. „A gondolat az isten — a poén csak az ö szolgája" mondta egy interjúban Marton Frigyes, az ismert rendező. Hogy miként és milyen gazdát szolgál, az már a társadalom mindenkori tudatállapotától, közérzetétől függ. Most, amikor oly komolyan napirendre kerül közéletünk demokratizálása, még inkább érezzük a humor hiányát. A humorhoz ugyanis demokrácia, az eseményekben és döntésekben való tevékeny részvétel szükséges. Hosszú évtizedek tapasztalatai bizonyítják, hogy a demokrácia nem ajándék, nem gesztus, amit az emberek egy csoportja emberek egy más csoportjával szemben gyakorolhat. A humor és politika kapcsolata kézenfekvő. Nyilvánvaló, hogy a magát közéletinek, politizálónak valló humornak nem csupán a szólamokat és az elvárásokat, hanem a társadalomban zajló folyamatokat is tükröznie kell. Humorról sokan sokfélét mondtak már — különböző esztétikai kategóriák és világnézeti alapok felől közelítve hozzá. Nevezték fölénynek, a félelem legyőzésének, „éles fegyvernek" és egyebeknek. A nevetségesség, a komikum mindig is foglalkoztatta a gondolkodókat és arra is meglehetősen hamar rájöttek, hogy a nevetés és az ember szabadsága nem független egymástól. Herzen, a nagy orosz forradalmi demokrata már a múlt század hatvanas éveiben A nevetés fegyver című írásában társadalmi-politikai funkciói felől közelit a humorhoz: „Templomban, palotában, a fronton, a kerületi rendőrfőnök előtt senki sem nevet, a jobbágyok a földesúr jelenlétében meg vannak fosztva a nevetés jogától, csak egyenrangúak nevetnek egymás közt. A nevetés nivellál és ezt nem akarják azok. akik félnek bevallani igazi súlyukat... A nevetésben van valami forradalmi. A nevetés az egyik legerősebb fegyver az ellen, ami elavult, de még isten tudja miképpen, de tartja magát; a súlyos rom ellen, amely akadályozza egy új élet kifejlődését és megfélemlíti a gyengébbet." Herzen igaza mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy aki nem szereti és nem érti a humort, annak a komoly dolgok iránt sem lehet fogékonysága. A komikumnak joga a szőkébb értelemben vett közélet fonákságait kinevettetni és ez a joga a szocialista demokratizmus arányában növekedni fog. De a komikumnak ugyanannak a demokratizmusnak az alapján és érdekében egyidejű kötelessége, hogy a társadalom mindennapi életét átszövő fonákságokat a végső — soron ugyancsak politikai normák jegyében szüntelenül pellengérre állítsa. Ezzel töltheti be egyre jobban azt a szerepet, amelyre a szocialista társadalom demokratikus komikuma hivatott. A komikum eleve feltételezi a közélet nyitottságának valamely fokát és formáját. ti 3
