A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-15 / 29. szám

KATONA­LÁNYOK Belovai Tünde né­hány hete érettsé­gizett az Ipolysági (Šahy) Magyar Tannyelvű Gimná ziumban. Rokon­szenves, csinos, barna kislány. Beszélgetésünkkor egyebek között ezeket mondta: — Ipolynyéki (Vinica) lány vagyok, évekkel ezelőtt a nővérem is az ipolysági magyar gimnáziumban végzett. Annyi szépet és jót mesélt nekem erről az iskoláról, hogy elhatá­roztam: az alapiskola elvégzése után ideje­lentkezem felvételire. Naponta jártam be autóbusszal. Közben odahaza is bekapcso­lódtam falum kulturális életébe, tevékeny­kedtem a SZISZ falusi szervezetében és a Csemadokban. Tagja voltam a Hont néptánc - együttesnek is, mely sajnos, a közelmúltban feloszlott. Kár, én ugyanis a néptáncot lega­lább annyira kedvelem, mint a diszkót. Egyébként jómagam nem csupán tánc for­májában hódolok a testmozgásnak. Az isko­lában nagyon szerettem a testnevelést, a természetjárást. S ha már a természetet említem, elmondom azt is, hogy nagyon szeretem az állatokat és a növényeket. Per­sze, amikor nem járhatom a természetet, akkor sem unatkozom. Szeretek tévézni, ze­nét hallgatni és nagyon szeretek olvasni. Amikor a pályaválasztásra terelődött a szó, elmosolyodott és megjegyezte: — Talán nem mindennapi pályát válasz­tottam: katonalány leszek. A žilinai katonai középiskola kétéves továbbképző tagozatán fogom folytatni tanulmányaimat. .. — Miért éppen ez a pálya jutott az eszébe? — Iskolánkban már hagyományosan elég szép számban jelentkeznek az abszolvensek a katonai főiskolára. Csak egy példa: isko-Folytatás a 15. oldalról költészet diadala, mely becsapja a józan észt, és az izomszövetek e darabkáját átvál­toztatja a szerelem, a gyöngédség, a szenve­dés, a részvét, a düh, sőt a magasabb rendű emlékezet hordozójává ? A szív, ez az izom­csomó diktálja nekünk a legfontosabb dön­téseket, befolyásolja magatartásunkat, egya­ránt képes jót és rosszat, hőst és bűnözőt, egyszóval óriást és törpét csinálni az ember­ből. És mint az órainga, szüntelen mozgás­iánk igazgatójának. Csömör Bélának a fia, Norbert is a kassai (Košice) repülő-tiszti iskolában tanulta meg a légi irányítással kapcsolatos számítástechnikai tudnivalókat. De ebben az iskolában, ahol egyébként Re­mek is, első űrhajósunk tanult, jelenleg is van két volt iskolatársam. Néhány éve lehetősé­gük van a lányoknak is katonai pályára lépni. Mi vagy rádiósok, vagy hadtáposok leszünk. Bármennyire frázisszerűnek tűnhet: én az egyik leggyönyörűbb hivatásnak tartom a haza védelmének szolgálatát. Csehszlovák hazánk szeretetére, nemzetiségi csoportunk helytállásának szükségességére jól megtaní­tottak bennünket az ipolysági gimnázium­ban. Ezért nem volt nehéz ez a döntés. — Készült rá régebben is? — Igen. Tagja voltam iskolánk női honvé­delmi csapatának, mely különféle honvédel­mi versenyeken vett részt. Évről évre volt ilyen verseny járásunk középiskoláinak hon­védelmi csapatai között, s mi mindig az első, ha nem jött ki a lépés, akkor a második helyen végeztünk. Ezek az apró sikerek is segítettek nekem elhatározásom kialakításá­ban ... De azért valamit még nem árultam el... — Éspedig ? — Nos, mit tagadjam: vonz engem a szép katonai egyenruha is. Láttam már katonalá­nyokat. Szépek voltak, jókedvűek és igen illett nekik a katonai egyenruha. Remélem, nálam is így lesz... / — Nem lesz nehéz a kezdet ? — Lehet, hogy igen. Hiszen, mint mond­ják, minden kezdet nehéz. Bár nekem jó az alkalmazkodóképességem, tudom fegyel­mezni magam és vannak elképzeléseim ar­ról, milyen is egy katonai középiskola. Egyébként nem leszek az egyetlen magyar lány Ipolyságról. Két osztálytársam: Deák Renáta és Dobos Szilvia is ugyanott tanulja majd a ;,katonamesterséget": — Köszönöm a beszélgetést és megpró­bálok stílusosan búcsúzni: „A haza védel­mére légy kész!" SÁGI TÓTH TIBOR ban van a testben az emberi élet végső határáig. Nyomasztó költői agyrém lenne ez az egész? De hát miért hiszünk akkor mégis benne? Mit tudunk egyáltalán az emberről? Kimagasló sikereket csak abban értünk el, ami az élet megsemmisítését szolgálja. Igaza van az egyik amerikai írónak: bármit találja­nak is fel a tudósok, előbb-utóbb fegyver lesz belőle. A rák szörnye leselkedik ránk, de vajon beleadjuk-e a vele folytatott küzde­lembe azt az indulatot, azt az elszántságot, azokat az eszközöket, melyekkel felszabadí­tottuk a veszedelmes atomenergiát? Mind­össze fél lépés választ el bennünket a halál­sugár megalkotásától, de az első lépést sem tettük meg afelé, hogy ártalmatlanná tegyük a huszadik század pestisét. Vajon ismerjük-e annyira az emberi szervezetet, amennyire ismernünk kellene? És egyáltalán: mennyire vagyunk tisztában önmagunkkal mi, civilizált vadak, akik fáradhatatlanul munkálkodunk a saját megsemmisítésünkön? „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes” — mondta a testes, légszomjjal küszködő, izzadós dán királyfi, akit sem kortársai, sem a következő nemzedékek nem ismertek igazán. „Herceg, ez közhely" — akarta válaszolni neki a wit­tenbergi diák, de még nem ismerte ezt a szót, és amíg egy másikon gondolkodott, elzúgott mellette az idő. JOGI TANÁCSOK A Büntető Törvénykönyv 251. paragra­fusa értelmében orgazdaság bűntettének elkövetéséért ftéttek el. Ezt a bűntettet azzal követtem el, hogy más személytől olyan tárgyakat vásároltam, amelyekről tudnom kellett volna, hogy bűncselek­mény útján szerezték. A járási bíróság elítélt de föllebbeztem és a kerületi bíró­ság felmentett a vád alól. Ennek ellenére idézést kaptam a járási bíróságtól, amelyben arra szólítanak fel, hogy fizes­sek meg az államnak egy összeget, amely a megvásárolt tárgyak értékének felel meg. Én pedig ezeket a tárgyakat már rég átadtam a közbiztonsági testület illetékeseinek. Nem tudom, indokolt-e a felszólítás. Mit kell ilyen helyzetben tennem ? S az ügyésznek egyáltalán van-e joga Hyen felszólítást adni? G. A. Úszor (Kvetoslavov) A járási ügyész a Polgári Törvénykönyv 457-es törvényének 2. bekezdése alapján emelt vádat. Ezt csak az ügyész teheti meg abbán az esetben, ha az adásvételi szerző­dés jogi szempontból érvénytelen, mivel ez a jogi eljárás megkerüli vagy ellentétben áll a társadalom érdekeivel. A bíróság ennek alapján dönti el, elfogadja-e azzal, hogy tudatosan megsértették vele a törvényt. Ilyen esetben az egész érték vagy csak egy része illeti meg az államot. Az erről való döntés során a bíróság elsősorban az érvénytelen jogi eljárás társadalmi kihatását, a jogi eljá­rás körülményeit, valamint a résztvevők sze­mélyi és vagyoni helyzetét veszi tekintetbe. Sem a pénzbüntetést, sem pedig a javító intézkedésből eredő összeget, sem pedig a kártérítést nem lehet leszámítani abból az összegből, amit a Polgári Törvénykönyv 457-es paragrafusának 2. és 3. bekezdése alapján állapítanak meg. A büntetés jellegé­re való tekintettel a bíróságnak joga van megítélni, hogy elfogadja-e az ügyész javas­latát vagy sem, vagy éppen a már kifizetett pénzbüntetésre való tekintettel úgy dönt, hogy a javaslatot csak részben fogadja el, s ezzel csökkenti az ügyész által javasolt ösz­­szeget. A teljesebb tájékoztatás érdekében szük­ségesnek tartom megjegyezni, hogy az ügyész javaslata nem kizárt azokban az ese­tekben, amikor az érvénytelen szerződés egyik résztvevője idegen tárgyakkal rendel­kezett, ahogyan ez az ön esetében van. Tekintettel arra, hogy az állam igénye indo­kolt, biztosítani kell az államnak a pénzilleték befizetését minden esetben. Amint látja, ez az az eset, amikor a törvény tudatos megsértéséről van szó. Ä bíróság köteles megvizsgálni az igény létrejöttének feltételeit és annak nagyságát. A bíróság ezekben az esetekben a büntetőbíróság íté­letéhez kötött. Ennek értelmében az orgaz­daság bűntettét az kőveti el, akinél bizonyít­ható, hogy tudott a megvásárolt áru eredeté­ről. Mivel önt a bíróság felmentette a vád alól, a bíróság szintén kötött ehhez a körülmény­HÉTVÉGE hez és ezért nincs jogalapja a járási ügyész javaslatainak. Ezért, amikor a bíróság bebi­zonyítja, hogy ön nem tudott a megvásárolt áru eredetéről és nem is tudhatott erről, más döntést kell hoznia, vagyis el kell utasítania az ügyész javaslatát. Ami pedig utolsó kérdését illeti: önnek közölni kell azzal a bírósággal, amelyik az ügyész javaslatát vitatja meg, hogy önt fel­mentették a vád alól. Ezzel az is bebizonyo­sodik. hogy jószándékűan jutott hozzá a szóban forgó tárgyakhoz, s kérheti a vád elutasítását. Egy autójavítóban dolgozom, s egye­bek között az is a kötelességem, hogy a javítás után próbaútra vigyem a jármű­vet Az egyik Hyen út alkalmával a tulaj­donos arra kért hogy én vezessek. Kéré­sének eleget tettem. Útközben azonban baleset történt a tulajdonos súlyosan megsérült, s mivel külföldi gépkocsiról volt szó, a kár is jelentős. Az érdekelne, hogy milyen következ­ményekkel járhat számomra ez az eset? R. Gábor Ivánka pri Dunaji Az ön esetében büntetőjogi és polgárjogi következményről lehet szó. Az előbbit illető­en a Büntető Törvénykönyv 223-as vagy 224-es paragrafusa szerint vádolhatják fele­lőtlenségből elkövetett testi sértés miatt. Abban az esetben, ha a 223-as paragrafus értelmében bűnösnek találják önt, akkor 6 hónapig terjedő szabadságvesztésre ítélhe­tik, vagy pedig egyéb javító intézkedést lép­tethetnek érvénybe, esetleg felfüggeszthetik tevékenységében. Ha azonban az egészség­­károsodásra azért került sor, mert megsér­tette a gépjárművezető feladataiból eredő fontos kötelességét, akkor a szabadságvesz­tés időtartama 1 évre növekedhet. Mivel útitársa súlyosan megsérült, a 224-es paragrafus értelmében 2 évre növel­hető a szabadságvesztés ideje. A fontos kötelesség teljesítésének elmulasztása ese­tén a büntetés 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés lehet. A polgárjogi következmény az okozott kár megtérítésével kapcsolatos. Tekintettel arra, hogy a kár munkaidő alatt keletkezett, a kárt az ön .munkaadója köteles megtéríteni a károsultnak. A Munka Törvénykönyvének 172-es pa­ragrafusa értelmében ön felelni fog a mun­kaadójának. Abban az esetben, ha nem szándékosan, hanem figyelmetlenségből okozta a kárt a kártérítés nagysága nem haladhatja meg az ön átlagos havi fizetésé­nek háromszorosát. Ez a korlátozás abban az esetben nem érvényes, ha a kárt ittasan okozta. Dr. FEJŐ 19

Next

/
Thumbnails
Contents