A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-23 / 52. szám
Kl MIT EGYEN? Szilveszteri bolondos ételajánlatunk Postásoknak — levelestészta Kertészeknek — rózsafánk Asztalosoknak — forgácsfánk Kőműveseknek — omlett Kőfaragóknak — márványszelet Ékszerészeknek — aranygaluska Iskolásoknak — túróstáska Osztályismétlőknek — bukta Hölgyeknek — szegfügomba Férfiaknak — kucsmagomba Távfutóknak — nagy özlábgomba Pilótáknak — repülőhal Méhészeknek — darázsfészek Zenészeknek — dobostorta Lovászoknak — mákos patkó Elvált férjeknek — női szeszély ÁRULKODÓ NŐI RETIKÜL 1. Parfümös flakon, régi fényképek, egy régi levél, két rúzs, emléktárgy, hímzett zsebkendő, hangversenyprogram 2. Szemüvegek, kulcstartó, menetrend, jegyzetfüzet. igazolványtartó tok, kis notesz, fésűtokban, varrókészlet, összecsukható ernyő 3. Szanaszét heverő aprópénz, használt villamosjegy, összegyürött zsebkendő, ceruzák szemüveg tok nélkül, régi naptár, kulcs tartó nélkül. 4. A gyerekek fényképei, telefonnotesz, az „elintézendők" listája, receptek, bevásárlólista, bélyegek, zsebkendők, körömolló 5. Napló, rágógumi, keresztrejtvény, kockacukor, színes pénztárca, határidőnapló Számolja össze, melyik csoportban jelölte meg a legtöbb tárgyat. 1. Ön álmodozó, romantikus típus. Cselekedeteit elsősorban érzelmei vezérlik. 2. Ön rendszerető, megbízható ember, akire mindig lehet építeni. 3. Ön éppen annyira kaotius, mint amennyire energikus, tevékeny ember. 4. Ön segítőkész ember, aki mindig elsősorban családja igényeit, kívánságait tartja szem előtt. 5. Ön örökifjú, játékos természet.-J' '' "*Vv V ' Megérkezett a december, sőt a karácsony is, csak a tél nem volt sehol Tanakodtak a gyerekek, vajon hol kószálhat. Tán az iránytűjét veszítette el? Vagy mélyen elaludt és nincs, aki felébressze? Körbeálltak, énekeltek, hátha sikerül idecsalogatni, de hiába fújták sziwel-lélekkel, sőt némelyek tele tüdővel is, hogy „hull a pelyhes fehér hó. jöjj el kedves télapó..nem jött bizony sem ő, sem a fia, de még a rokonai sem. Olyan volt az idő tél közepén, mintha tavasz lett volna. Bánkódtunk is miatta eleget. Hanem egy reggel elém toppant kisunokám, Bence, és azt mondta: — Gyere papa, elmegyünk elébe! — A tél elé? — csodálkoztam, de nem mondtam, hogy ki hallott már ilyet, mert ha egy aprócska Bence hívja az embert, arra nem lehet azt mondani, hogy nem megyek. Mentünk hát meseországba ketten, Bence meg én. Alig léptük át a konyha küszöbét, látjuk ám, hogy nagy baj történt. S nem mással, mint a téllel. Hiába, nagy a forgalom meseországban is. Valaki nem vigyázott az úton, s a zúzmara a térdét zúzta, a tél a hideget taligán tolta, mankón bicegett zimankó, hajadonfőtt szaladgált a szél, s kalapja a telihold, az ég alján libegett. — Látod? — mutatott a balesetre Bence. — Látom — mondtam szomorúan, de hirtelen eszembe jutott, hogy minap éppen elsősegélynyújtást tanítottam az A LEGEK VILÁGÁBÓL A kenyér ősidők óta az ember kedvelt eledele volt. Alakja sokszor változott: <erek, lapos, hengeres formát vett fel, sőt a kezdet kezdetén forró köveken lepényt sütöttek az asszonyok; ma is szívesen fogyasztjuk a lángost. A kenyér a közmondásokba, szólásmondásokba is belekerült: a maaa kenyerét eszi; egy kenyéren vannak; másutt is kenyeret esznek; nem kenyere a sok beszéd stb. Sőt, magát a munkát, az eltartó foglalkozást is jelentette: kenyere a munka; kenyere a toll; kenyeret keres; kenyérkeresö ember. A múlt században még nálunk minden lakosra évente kb. 300 kg kenyér jutott. Ettük hagymával, szalonnával, zsírral, cukorral, lekvárral, levessel, krumplival, tejjel, ettük reggel, délben, este. Már akinek jutott belőle elég. Az utóbbi időben azonban a kenyér eléggé háttérbe szorul. A száz évvel ezelőtti adatokhoz viszonyítva csupán egy ötödét fogyasztjuk. És sokszor kerül a kukába a száraz kenyér vagy a félig átrágott kifli. A világ többi részén azonban ma is tartja vezető helyét. Az éleliskolában. Nyomban nekiláttunk hát. Zúzmara térdét bekötöttük, a zimankót kocsira tettük, szekérre cseréltük a tél taligáját... — Inkább szánkót varázsoljunk alá — súgta Bence, de hamar rájött, hogy nem lenne jó, mert a szánkó alá hó is kéne, s ha szétszórjuk, hátha nem marad nekünk. Bizony nehezen indult el a jármű, mert a rénszarvasok sem szekérhez szoktak. — Azért csak hazaérünk —- mondtam bizakodva, s a tél mellé ültem a bakra. Bence a szél kalapját fogta, szél a tél szekerét tolta, zimankó a kasban szundikált, csak zúzmara nem volt sehol. Jámbor hóemberek mosolyogtak az út mentén, némelyik a söprűjével is intett, miközben azt kiabálta : — Jó ember a hóember! Mi is visszaintettünk. Három lépés nem sok, otthon is termettünk. — Nincsak, havazik! — fogadtak bennünket otthon örvendezve. — Megjött meseországból a tél — mondta Bence, s aztán a fülembe súgta — Eláruljuk, hogy miért késett? — Jobb. ha a mi titkunk marad — tanácsoltam. De majdnem rajtakaptak bennünket mégis, mert Bence kezében ott virított a nagy karimájú kalap. — Dobd ki gyorsan! — nyitottam ki az ablakot. És repült a telihold vissza a helyére, pont a kopasz szél feje tetejére. CSICSAY ALAJOS miszerek közül a kenyérből kétszer többet fogyasztanak, mint gyümölcsből, húsból, rizsből, burgonyából és zöldségből együttvéve. A kenyér a népmesékben is gyakran előfordult. Hallottunk madárlátta kenyérről, hamuban sült pogácsáról és ez az egyszeri szegény legénynek sose hiányzott a tarisznyájából. A kenyér készítése az emberiség egyik legnagyobb felfedezése. Még sokáig szükségünk lesz rá. Éppen ezért becsüljük meg jobban mindennapi kenyerünket. L Š. SÁNDOR KÁROLY Házunkon hóterítő. Nincs ügyesebb terítő, mint a tél. mert csodát művel: egy éjjel lett kész a művel. 21
