A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-23 / 52. szám
HÉTVÉGE VLAGYIMIR SZVIRIDOV — Úgy látom, itt minden a legnagyobb rendben van. A folyosókon senki sem ácsorog, sehol semmi lógás, semmiféle hosszú cigarettaszünetek. Derék dolog. A fegyelem, akárcsak egy szép nő, figyelmet érdemel — mondta Szolovjov, az ellenőr Muratov elvtársnak, aki udvariasan hallgatta és beleegyezően bólintott , — Jól van — rakta össze az ellenőr a papírokat — még egy kicsit elbeszélgetek a munkatársaival és mára elég is lesz. Hivassa ide, ha lehet Bjelugint — Bjelugin nincs bent. Kiránduláson vesz részt. — A mindenét! És a helyettese ? — Sajnos, ő sincs bent. — Hol van ? — A könyvtárban. Ott készül fel a munka termelékenységének növeléséről szóló előadására. — Hm — jegyezte meg az ellenőr elgondolkozva — és Hvosztov itt van ? — Ő táncpróbán van. Attól függetlenül, hogy ő az osztályvezetőnk, megnyerte a társastáncok járási döntőjét — mondta büszkén Muratov — s mivel hamarosan a városi döntőre kerül sor, ő most Bilaskinával együtt egész napokon át keringőzik. — Mondja, egyáltalán van valaki az osztályukon, aki benn van a munkahelyén ? — Senki. Mindnyájan gyűlésre mentek. — Talán a tervosztályon van'benn valaki — kérdezte reménykedve az ellenőr. — Ön elkésett — mondta Muratov az órá-SZERGEJ GJURICS Szorgalom Az értekezleten most sem említettek. Elisme rően szóltak Dubováról, aki a tehenészetben dolgozik, megdicsérték Hicsek állatgondozót, és bírálták a karbantartó lakatost, aki ittasan jelent meg a munkahelyén, rólam azonban megfeledkeztek. Sem jót. sem rosszat nem mondtak. Mások esetleg örülnének ennek, hiszen a legjobb az arany középút — de én ugyan nem! Én bizony megsértődtem. És másnap későn jelentem meg a munkahelyen. Ha kérdezik, hol maradtam, azt mondom majd, hogy elaludtam — gondoltam magamban. Tegyenek, amit akarnak! Csak hát a vezetők közül senki sem vette észre a késésemet a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsították ez iránt holott én szándékosan olyan feltűnően állítottam be a munkahelyemre, hogy észrevegyék a késésemet. Tehát így vagyunk! Tudomást sem akartok venni rólam? No, várjatok csak! Délben az ebédszünetet jó háromórásra nyújtottam el, és hogy a hatás teljes tegyen, ráadásul még a pohár fenekére is néztem. Azután visszamentem a munkahelyemre, sőt kissé dülöngéltem is, hadd lássák a vezetők — ők azonban rám sem hederítettek. Legalább megjegyzést tettek volna! Hát ez így nem mehet tovább, pajtikáim, gondoltam, majd meglátjátok! Előttem bizony nem fogtok titkolózni, kénytelenek lesztek a sarkotokra állni! jára pillantva — már fél órája tanfolyamon vannak, melynek témája: a munkahelyi kötelességek öntudatos teljesítése. Ők valamennyien heti két alkalommal vesznek részt az ismeretterjesztő társaság iskolázásán. A látogatottság százszázalékos. — Ide hallgasson, Muratov elvtárs — szakította őt félbe az ellenőr. — Ön is megérti talán, hogy ez egyszerűen képtelenség. Munkaidő alatt tartanak gyűléseket összejöveteleket, iskolázásokat. Mi van magukkal, megbolondultak? — Beismerem, hogy ez helytelen. De mit lehet itt tenni? — tárta szét két karját Muratov. — Megszokták. Őszintén szólva, én már egy sor javaslatot tettem ennek a, amint ön is mondja, képtelenségnek a megszüntetésére. Engedje meg, hogy felsoroljam, milyen intézkedésekről tenne szó. Először is a meggyőzés. Már kidolgoztunk egy grafikont, amely szerint naponta lenne iskolázás az efféle jelenségek leleplezésének módozatairól. Azután filmvígjátékokat vetítenénk le, melyek a szatíra eszközeivel ostorozzák a lógást, a bürokráciát, a csalásokat és egyéb emberi gyarlóságokat. Tervezünk továbbá találkozókat híres emberekkel, írókkal, tudósokkal, művészekkel. És így egy teljes negyedéven át harcolni fogunk a hiányosságok ellen. Tényleg, Szotovjov elvtárs, ha ezzel kapcsolatban van valami kívánsága, ma délután résztvehet az első iskolázáson. Én magam tartom... Aznap délután már három óra előtt abbahagytam a munkát Gondoltam, ebből nagy zűr lesz — de az égvilágon semmi sem történt... Másnap persze szintén elkéstem, mégsem történt semmi. Senki sem tanúsított érdeklődést Fegyakin személye iránt. Hát ez már tűrhetetlen volt: elnyújtottam az ebédszünetet, korábban megyek el munkahelyemről, reggel késve jövök, néha hétközben is szabadnapot tartok — de sehol semmi! Történt azután, jó néhány hónap múlva, hogy egyszer csak hivatott az igazgató. No, Fegyakin — gondoltam, most aztán megkapod a magadét! Amint beléptem az irodájába, az igazgató már el is kezdte: — Jó napot Fegyakin — üdvözölt és kezet nyújtott. — Foglaljon helyet. Az jutott eszem be, hogy maga már túl régen van ugyanazon a helyen, talán már meg is unta, nemde? Nem volna ideje előlépésre gondolni? — Én nem ellenzem — jegyeztem meg sóhajtva. — Nos, akkor rendben van — felelte örvendezve a főnök, és erősen megszorította a kezemet — Mától fogva csoportvezetőnek nevezem ki. A többit azután majd meglátjuk ... Azóta hetenként csak kétszer járok be a telepre. Bemegyek, elüldögélek elszívok néhány cigarettát — azután máris hazamegyek. Azt beszélik ugyanis, hogy az igazgató helyettest keres. Ezért mindent el akarok követni, hogy felfigyeljen rám... Gellert György fordítása EMBERI SORSOK JÖVŐBELÁTÓK Nem és nem, juszt se hiszek benne. Méghogy ez irányítsa a döntéseimet! Azért naponta többször is megnézem a levélszekrényt, hátha hozott levelet a postás ... Ha igen, végre itt tarthatnám a kezemben a jövőmet. Na azt azért nem! Ebben mégsem hihetek. Úgy tűnik, lassan én is kortünet (netán kórtünet?!) lettem. Odáig még stimmel a dolog, hogy felkerestem az asztrológust, hiszen ö kért segítséget tőlem, mondván, szeretné egy újságíró elé tárni problémáját. Abban sem találok semmi kivetnivalót, hogy bonyolult ügyének rendezése során összebarátkoztunk, és ô felajánlotta: elkészíti a képletemet. A várakozás arra a fránya levélre végtelenül izgalmas ... Végre itt a levél! Nagy meglepetéseket nem tartalmaz. Legtöbb részletét megjósolták már nekem békés beszélgetés és vidámabb poharazgatás közben kártyából, zaccból, tenyérből. De lássuk csak a postán érkezett jövőmet! No és a jellememet. Ha mindez igaz, én rákságom számos jó tulajdonságát egyesítem. Ám hogy én lekötelezőén szeretetreméltó lennék? Kár, hogy ezt eddig olyan kevesen vették észre. Korai házasság, kevés gyermek — eddig rendben. De hogy csak egy házasságom lesz ? Hát ez már eleve nem stimmel. És ha ez nem stimmel, akkor miként higgyem el, hogy hosszantartó, békés öregségem lesz. Vagy azt, hogy több tengeren túli utazás is vár rám?... A legjobb lesz, ha utánanézetek a dolognak egy tenyérjósnál, vagy kártyavetönél... Diszkréten résnyire nyitott előszobaajtó. Mögötte keskeny helyiség. A fal mellett székek, az asztalkán újságok. Az egybegyűltek mintha csak fogorvosra várnának. Senki nem beszélget a szomszédjával, mindenki a maga bajával van elfoglalva. Legföljebb az öltözékből, korból, az arcok ráncaiból találgathatok: ki az, aki házassági válságának megoldását várja a „rendeléstől"; ki az, aki betegségének kimenetelére kíváncsi és ki tanácstalan a párválasztásban ... Hamarosan nyílik az ajtó, és egy jólápolt hölgy dugja ki fejét a résen. Közli, hogy nagyon fáradt, és már csak három érdeklődőt tud fogadni. Micsoda mázli: az egyik én vagyok. A többiek szedelözködnek. talán majd máskor jönnek. Odabenn nagy meglepetés ér. Semmi hókuszpókusz, mintha csak vendégségbe, egy teára jöttem volna a tenyérjóshoz. A hölgy forgatja a'kezemet: — Mindig ilyen hidegek az ujjai ? Vagy csak át van fázva ? Nincs mese, be kell vallanom: ki vagyok, miért jöttem. Kicsit összeszűkül a szeme, én közben attól tartok, hogy azonnal kitessékel. Ö azonban jóindulatúan ráborítja tenyerét a kézfejemre: — Akkor hagyjuk az egészet... — mondja. Most már civilekként társalgunk. Elmondja például, hogy a tenyérjóslást sok-sok gyakorlással lehet csak megtanulni. A tenyérjósnak először a saját tenyerében kell eligazodnia, azután jönnek a közeli ismerősök, a családtagok. A kezdők legföljebb azt nézik, kinek milyen hosszú az életvonala, melyik domb erősebb, milyen határozott a sorsvonal, de azt már ritkán jut eszükbe megvizsgálni, milyen a tenyér, az ujjak formája és aránya. Beszélgetésünk során kiderül, hogy Sági Tóth Tibor fordítása nemkevésbé fontos az emberismeret. Sok minden megtudható a tekintetből, egy-egy rebbenő kézmozdulatból. Nagyon sok a magányos asszony, az özvegyek, az elváltak, az új szerelemben reménykedők. Akik nem találnak érintkezési pontokat a környezetükkel, vagy úgy érzik, kimaradtak a gyerekeik életéből, ráadásul baráti körük sincs. És ami a tenyérjóslás hitelének titkát illeti, hát a legritkább esetben szabad csak konkrét eseményeket jósolni, ehelyett a lehetőségeikre kell felhívni a kliensek figyelmét. Mint kiderül: a tenyérjósnál is alapszabály, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa ... — Attól boldogabb lenne, ha beváltanám, hogy szélhámos vagyok? Ezt ne várja tőlem! — nyelvel a fiatal kártyavető asszony. — Sőt! lassan jómagam is hinni kezdek ... Ezen a ponton kissé zavarba jövök. Én tisztes, fekete macskákkal nyomatékosított boszorkányságot vártam; ehelyett egy olyan kártyavetővel ülök szemben, aki hinni látszik jövőbelátásának tévedhetetlenségében. — Az egész úgy kezdődött, hogy gyereksétáltatás közben megismerkedtem egy fiatalasszonnyal, akivel együtt ábrándoztunk mindenféléről. Egyszer aztán elhozta magával a nagymamáját, aki jósolt nekünk. Érdekelt a dolog, utánanéztem. Először csak a rokonoknak, ismerősöknek jósoltam, de most már környékbeliek is jönnek rendszeresen, Ranzt sose kérek. Általában zsolikártyából jósolok, de egyre jobban ismerem a többi kártya titkát is. Főképpen nők keresnek föl. Többnyire csak akkor térek ki a jóslás elől, ha látom, hogy az illető túlságosan hisz a dologban. Ártani nem akarok senkinek. Bizonyos időszakokban viszont önmagámnak is jóslók. Biztonságot ad nekem, ha „már a kártya is azt mondja" ... Falusi kirakodóvásár. Zsongás, ringlispíl, portékáikat kínáló árusok. A bőrösök, cukorvattások, fazekasok között megtörik a tömeg hullámzása. Kis asztalkán számítógép áll, mellette kézzel írott tábla: Ismerje meg a jövőt. Csak 20 korona! A masina mellett fiatal lányok viháncolnak. Az egyik végül összekotorja a kívánt összeget. Adatait beírják a gépbe, az percek alatt kinyomtatja a jellemrajzot, a lehetőségeket. — En a képeslapokban is megcsinálok minden tesztet — mondja a lány. — Nem mintha bármiben is irányítana ez, vagy egyegy horoszkóp, bár lehet, hogy apró dolgokban befolyásol. Amióta tudom, hogy Hal vagyok, néha rajtakapom magam, hogy ennek megfelelően próbálok viselkedni. Nem kell az egészet komolyan venni. Csak játék. Játék — gondolom. Persze, hogy az. Csakhogy sokan vannak, akik azt hiszik: ez a játék megoldást adhat szorongásaikra. Ez lehet az oka annak, hogy ilyen-olyan összeget is hajlandók fizetni a jövőbelátók „tudományát" honorálva. Az eredmény? Az illetőnek legfeljebb újabb szorongásai lesznek, ha a tenyérből, kártyából, csillagképekből kiolvasott „jövője" baljós eseményeket helyez kilátásba ... (M-) 19
