A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-16 / 51. szám
Karácsony — világszerte a szeretet, a békesség ünnepe; de vajon tudja-e a kedves olvasó, hogy ez ünnep kapcsán a különböző országok lakói más-más tradíciókat, szokásokat őriznek ? A karácsonyi ünneplések a régi Finnországban az aratási ünnepségekhez hasonlítottak, csak egyszerűen a téli időszakra, tehát decemberre „áthelyezve". Ezekre a finn karácsonyi tradíciókra nagy hatással voltak a német szokások, amiknek köszönhetően napjainkban ez az ünnep a legnagyobb ebben a skandináv országban. A karácsonyi asztalról soha sem át, akárcsak a gyertyák és a csillagszórók használatát. A gyertyákat és a kis lámpásokat már csak azért is megkedvelték, mert ebben az időszakban, tehát december elejétől csaknem január végéig Finnországban sötétség uralkodik. A parasztok nagyon fontosnak tartották a gyertyákat, s mivel eleinte „luxuscikknek" számított, azt csak a legszüksé gesebb esetekben égették. Máig élő szokás, hogy karácsony este a közeli hozzátartozók sírjára is gyertyákat helyeznek — ezt a tradíciót az orosz ortodox egyházak szokásaiból vették át. Az ajándékok osztogatása sem volt mindig elterjedve, ezért ez csuhrw hiányozhatott a sok étel és a sör. Mindenütt elterjedt a zabkása fogyasztása, kivéve Közép-kelet-Finnországot — Karéliát —, ahol főleg az édességeket részesítették előnyben. A hal is csupán a tizenkilencedik század elejéig volt elterjedt csemege, ezt a sonka váltotta fel, amit korábban a vikingek is előszeretettel fogyasztottak. A fő teríték Ádám-Éva estén került az asztalra, a karácsonyi ünnepek többi napján hideg ételeket, általában maradékokat tálaltak. Az ünnepi hangulatot a szoba minden zugába igyekeztek bevinni különféle dekorációk segítségével. A padlót szalmával szórták be — ez is az aratási ünnepségekkel való kapcsolatot bizonyította. Mivel a szalma eléggé tűzveszélyes volt, lassan alábbhagyott a népszerűsége. Az 1930-as években újra reneszánszát élte ez a díszítési szokás, s mára is fennmaradt. A karácsony előtti napokban a finn üzletek kirakataiban mindenütt díszeleg egy-egy szalmából készült galamb vagy más állatfigura, melyből a fenyőfára is jut elég. A keresztény családok tagjai nagykarácsony napján templomba mennek, a szertartás után pedig sítalpakkal, szánokkal és csengettyűkkel felszerelve térnek haza. A finnek a karácsonyi fenyőfaállítást más népek szokásaiból vették FINNOQ5ZÄGBAN Ádám-Éva estéjét mindenki otthon, szerettei körében tölti. A város és az ország elcsendesül. . . pán a gazdagabbakra korlátozódott. A karácsony a finneknél többhetes ünnepnek számít. A Pikkujoulutól, azaz kiskarácsony napjától, mely ádvent első vasárnapjától számítódik, egészen karácsony napjáig, tehát december 26-ig tart. Ebben az időszakban mindenki az üzletekben válogat a rengeteg áru, ajándék és dísztárgy között. A hosszas, izgatott készülődés a karácsonyt Finnországban is családi ünnepéllyé varázsolta. Ádám-Éva estén a szépen feldíszített fenyőfa és a roskadásig tálalt asztal köré egybegyűlik a család, de természetesen csak az elmaradhatatlan finn jellegzetesség, a szaunázás után. A lakoma sonkából, májból, zöldségből, tejből, zabkásából, desszertből, kávéból, sörből és vörösborból áll. Az ünnep alkalmából valóságos népvándorlás kezdődik országon belül, rokon-, barát-, ismerőslátogatások váltják egymást, hogy mindenki boldogságot és békességet kívánjon szeretteinek és mindazoknak, akikhez az év más napjaiban nem kopogtat be senki. KOLLER SÁNDOR Fotók: Kiss Róbert 17
