A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-16 / 51. szám
Hogy ki mit tart szépnek, arról órákig is vitatkozhatnánk. Tény viszont, hogy a Berlinben közös kiállításon bemutatkozó osztrák és NDK-beli szobrászok ugyancsak tág értelemben fogták fel a művészet küldetését. Talán elrettentésnek szánta Gerdy Fasset a Kövér balerina című alkotását. S még egy hír az NDK-ból. Itt tartották a 30. indiántalálkozót. A képen látható fehér foltok tehát nem kukoricakúpok — több tíz évvel ezelőtt láthattunk ilyet bármely határban —, hanem a résztvevők sátrai. A találkozó célja — a jó szórakozáson kívül, az indián kultúra és az indiánok szokásainak jobb megértése, elsajátítása volt. A skalpolást „csak" elméletben gyakorolták. Az előbb kukoricakúpokat emlegettem. Kínában máshogy építik a kukoricakúpot, mint nálunk. Mi a már üres kórót kötöttük előbb kévébe, majd raktuk kúpba. Kínában a kalászból fonnak toronynál is magasabb kúpot, így szárítják-tárolják a termést. KÖNYV Szacsvay Imre: Erdélyi utakon Ritkán adódik alkalom, hogy olyan szép könyvet vehessen kezébe az olvasó, mint Szacsvay Imre: Erdélyi utakon című könyve, melynek első kötete az idén jelent meg a Kossuth Nyomda gondozásában. Ez az első kötet, amely a „Nagyváradtól Hargitáig" címet kapta, közel 250 színes felvételen mutatja be Erdély természeti, történelmi, építészeti és néprajzi szépségét. A kötet előszavában Domokos Pál Péter Széchenyi Istvánt idézi: „Ahol az írott történelem megszűnik, ott kezdődnek a szájhagyományok, ahol ezek végződnek, ott beszélni kezdenek az épületek romjai, ahol ezek is hallgatnak, ott megszólal a föld." Majd már saját gondolataival így folytatja: „Erdély a beszélő kövek földje. Itt gazdagabb a forrás, szebb az erdő, melegebb a tűz, hamarabb kel fel a nap, s a rengeteg erdő balladákat zúg, meséket regél.” A könyv csodálatos képek sorozatával próbálja megismertetni az olvasót ezzel a vidékkel. Nemcsak természeti szépségét mutatja be, hanem megismerhetjük a népviseleteket, népművészeti kincseket, a különböző mesterek — a fazekasok, kosárfonók, fafaragók — munkáját. Dr. Kicsi Sándor kiséröszövegéből sok érdekes dolgot tudhatunk meg a régi templomokról, kopjafákról, fejfákról. Megismerkedhetünk a népi építészettel is, melynek egy részét az Erdélyi Néprajzi Múzeum őrzi. A szabadtéri múzeumot még 1929-ben alapították, s benne mintegy 150 falusi építmény kapott helyet. „Könyvből ismerni meg Erdélyt alig lehetséges. A kirakat- és vásárvilágban vétek lemondani a tősgyökeres életről, a meglátás, megismerés frissességéről. A könyv másodkézből való életet nyújt, holdfény, nem a nap tüze, permetező eső, nem felhők szakadása, szellemidézés minden esetre, de igen gyakran kísértetjárás. Képeskönyvünk kedvcsináló a titokzatos szép föld igazi megismeréséhez." — fejezi be bevezetőjét Domokos Pál Péter. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, azoknak, akik már jártak Erdélyben, s azoknak is, akiknek még nem volt módjuk eljutni oda. Azoknak, akik olvasni szeretnek, akik szeretik a történelmet, s azoknak is, akik a szép felvételek miatt forgatják majd szívesen. Én mindenesetre örömmel látnám könyvtáramban a könyv mindhárom kötetét. Ugyanis ennyit ígérnek a szerzők. Sz. Manczal Erzsébet Henri Stendhal: Vörös és fekete Puha kötésben, de tetszetős köntösben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában Stendhal: Vörös és fekete című regénye. A könyvet Illés Endre fordításában immár húszadszor adták ki, s az új kiadásból tekintélyes mennyiséget: 3 600 példányt vett át a Madách. A könyvhöz tehát minden olvasó hozzáférhet, annál is inkább, mert a mai emelkedő könyvárak közepette mindössze 40 koronába kerül. Stendhal nemcsak írónak volt különös, hanem embernek is. A vágyakkal teli és az érvényesülésről álmodozó fiatalember eléggé késön fogott az íráshoz. Előbb Napóleon katonájaként megjárta a harctereket, majd a bukás után az olaszországi Milánóban telepedett le. Itt kezdett útleírásokat írni, választott, szeretett városában. 38 éves korában tért vissza Párizsba. A Bourbonok trónvesztése után diplomata lett: Triesztben, majd a pápai államban, Civitavecchiában konzulként szolgálta hazáját. Ezt az utóbbi helységet a forróság mészkőpoklának nevezi, ha barátainak ír, csak évtizedek múlva derül ki, hogy Vecchiában sem hegyek, sem mészkövek nincsenek. Csupán önmagát sajnáltatta. Még a neve sem volt igazi, hiszen eredetileg Beyle-nek hívták. Életében 171 álnevet használt. Szerb Antal többek között így jellemzi irodalomtörténetében: „Póz és megdöbbentő őszinteség kiszámíthatatlan keveréke. Csupa hazugság az egész ember, és olyan lélektani igazságokat tár fel, amelyeket előtte senki nem tudott kimondani. Távol tartja magát műveitől, irtózik a romantikus szubjektivitástól, és vagy ötvenkötetnyi önleírást hagy hátra, amelyek egy ládában porladnak a grenoble-i könyvtárban, amíg 1888-ban egy unatkozó lengyel fel nem fedezi őket; részben mindmáig kiadatlanok." A fordító Illés Endre annak idején kiemelkedő esszét írt Stendhalról, kedvenc írójáról. Ebben megtaláljuk ennek az új, modern fordításnak a történetét is. Elmondja, hogy amikor a két háború között rábízták az egyik nagy könyvkiadó vezetését, nyomban szorgalmazta Stendhal megjelentetését. Miután az ügynökök Stendhal könyvét magyar fordításban elolvasták, nem vállalták a terjesztést. Olyan pontatlan, magyartalan és elavult volt. az a fordítás. Ekkor Illés Endre vállalta a Vörös és fekete átültetését. A magyar olvasótábor szerencséjére.-Dénes-SZÍNHÁZ Mozart és Verdi Lux et requiem a címe a Szlovák Nemzeti Színház idénynyitó balettbemutatójának. A zeneirodalom két óriása Wolfgang Amadeus Mozart és Giuseppe Verdi muzsikájára készített koreográfiát két fiatal szlovákiai balettmüvész Balog Rudolf és Ondrej Šotho, kik már korábbi sikeres produkcióikkal felhívták mind a szakemberek, mind a közönség figyelmét. Mozart tragikusan rövid életpályája még ma is sok feltételezésre ad okot. A koreográfus Balogh Rudolf a tánc erejével igyekszik megvilágítani a zenei lángelme életének egyes fázisait, melyeket Mozart feleségének Constanz-nak alakjában a Múzsa és a végül győzedelmeskedő Halál jelképez. A főszereplők — Libor Vaculik, Nora Gallovičová és Vojtek Miklós — kiművelt mozdulatművészete az ábrázolt alakok jellemző vonásait tárják fel. Balogh koreográfiájának fő érdeme, hogy egységet talált a nagyszerű és megrendítő zene valamint a tánc poézisa között. Bár a hangfelvételről szóló zenei részletek Mozart több alkotását foglalják egységbe, a zenei vezérmotívum a már súlyos beteg Mozart saját gyászmiséje a Requiem, s ez szoros'szimbiózisban van a balettest másik darabjával, Verdi Requiemjével. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon megengedhető-e, hogy egy olyan oratórikus mesterművet, mint a Verdi-mű „kiszolgáltassanak" a balettszínpadnak? Annak ellenére, hogy minden zene szemléltető ábrázolásra csábit. Nos, az alapkérdés Ondrej Šoth számára a megfelelő koreográfiái nyelv megtalálása volt, amelyben a szereplők — a Halál, az Élet, a férfi és a nő — jelképes alakjai HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK meggyőzően jutnak kifejezésre. Ehhez a bravúros tánc- és mozdulatművészet mellett felhasználja a modern balett egyes naturalista elemeit is, hogy még plasztikusabban ábrázolhassa az Élet és a Halál küzdelmét. A legnehezebb lépésekben és figurákban kidolgozott pontos koreográfiához Šoth lelkes együttalkotókat talált Libor Vaculik, Dália Gáliková, Juraj Šiška és az egész balettkar személyében. A nagyszerű zenei tolmácsolás — a Kari Böhm és a Claudio Abbado vezette Bécsi Filharmonikusok és a La Scala zenekara, illetve a világhírű szólisták — még fokozták a hatást. Mona Hafshalová egyszerű, mértéktartó díszleteivel arra törekedett, hogy a tánc kapja a fő hangsúlyt. Delmár Gábor KIÁLLÍTÁS Ma tej Krén átalakulásai Matej Krén harmincéves bratislavai festőművész alkotásai — a fiatalok közös kiállításairól — úgy vésődtek emlékezetembe, mint felnagyított méretű tárgyrészletek vagy testrészek aprólékos, szuperrealista ábrázolásai. Legújabb, önálló fővárosi tárlatán (a Dimitrovec klubbeli kiállító helyiségben) eredeti érdeklődéséből kifolyó, de már némileg eltérő jellegű művekkel mutatkozik be. Átalakulások címszó alatt szitanyomataiban valóban a forma átalakulásainak lehetőségeit vizsgálja. Az aprólékos kézi munkát ezúttal a sokszorosítógépre bízza. Abba „táplálja be" az adatokat: az emberi arc, vagy figura festett mását. Portréi, önarcképei ciklusokba rendezve fokozatosan alakulnak át és ezt a metamorfózist a gép engedelmesen megvalósítja. Az átrendeződés az egészből kiindulva halad a rész felé, vagy az apró, formátlan, pontszerű részecskéktől, szinte a „semmiből" kiindulva az egész felé. Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmje főhőséhez hasonlóan fedezi fel és irányítja Krén is figyelmünket a szem előtt rejtett, jelentéktelennek tűnő elemi részek felé. Célja a mikro- és makrovilág közti összefüggések szorosságának, megbonthatatlanságának hangsúlyozása, az újfajta szemszögek felfedezése és kiaknázása, a mikrostruktúrák ismeretlen szépségének (kép a képben) feltárása, az értékek relativizálása. Konkrét vagy ismert — a művészettörténetből „idézett" — arcokon, • figurákon az egyes részletek (pl. a szem, száj, kar, stb.) deformációival — a fényképezésben használatos technikákhoz hasonlóan — azok élesítésével, elmosódottságával, perspektivikus kicsinyítésével vagy felnagyításával meglepően új tulajdonságokat emel ki, hangsúlyoz. Máskor egyazon fejnek szerkezeti és színvariációival kísérletezik (pl. szitanyomataiban). Krén legújabb művei útkeresésének egyik szakaszát jelentik, ahol — néhány, nálunk ugyancsak a számítógép felhasználásával sikerrel próbálkozó idősebb művészkollégájához, hasonlóan de más felfogásban — a képzőművészeti felfedezések és új médiumok alkalmazása terén újabb lépéseket tesz. Archleb Gály Tamara 9
