A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
••• Bár az egyik esetben csupán néhány napig, de ezen az őszön egyszerre két helyszínen láthatta a közönség Lőrincz Zsuzsa műveit. Dunaszerdahelyen (Dun. Streda), a Csallóközi Múzeumban Horváth Marianna iparművész textiljeinek társaságában, Szlovákia fővárosában pedig a Csemadok Központi Bizottságának — talán kiállítóteremmé is avanzsáló — nagytermében állított ki a fiatal művész. Lőrincz Zsuzsa 1985-ben végzett a Prágai Képzőművészeti Akadémián s azóta is Prágában él. Úgy tetszik, lakóhelyi bejegyzése a jövőben is prágai illetékességet jelöl majd, ami korántsem sejteti, hogy a fiatal művész eredeti gyökérzetétől ezután elszakadna. Ellenkezőleg. Témavilága — bár képei javarészt kamarajellegüek — nem könnyen behatárolható lokális kötődésekre vall, hiszen a csallóközi népmesevilág, vagy akár a ez esetben teljes mértékben a fiatal grafikusművész dícséretét kívánja szolgálni, hiszen egyértelmű, hogy Lőrincz Zsuzsa akkor is a szolidaritás ambíciójával közelit kiválasztott modelljeihez, ha az a modell történeteegy táj vagy akár egy városi utcakép. Erkölcsi alapelve manifesztálódik ily módon a képeiben s ezért táj ugyanúgy megjelenik a műveiben, mint a kladnói kohászok, illetve a dél-csehországi, vagy a csallóközi tájak, emberek. A fiatal grafikusban igen erőteljes és igen karakteres vonások jelzik a jó művészben oly nélkülözhetetlen tudatosságot, ami eredendő ösztönösségével is igen szerencsésen párosul. Képeiben mindenekelőtt az a föltűnő, hogy nem csak a témái, nemcsak a figurái látszanak nehéznek, hanem az is, ahogy azokhoz közelít. Megközelítései szinte már kihívó módon a nehezebbik pozícióból indulnak el, nyilvánvaló, hogy Lőrincz Zsuzsa ezzel nem az egyszerű ábrázolás nehezebbik leckéjét próbálja feladni önmagának, hanem egy olyan viszony megteremtésére törekszik, amely a téma és művész olykor illuzórikusnak mondható teljes azonosulását célozza. Lőrincz Zsuzsa viszont képes testet adni ennek az illúziónak s így történhet meg, így jöhet létre müveiben az egyszeriség varázsa. A teljesítmény nemcsak az esztétika kritériumai szerint lesz ily módon figyelemre méltó, hanem a lélektani állapotokat is képes szimulálni, ami jellemző hitelességet ad művészi szemléletének. A szimulancia kontextusa érezhető: mindig a gyengébb pártján akar állni. Ebből a pozícióból nemhogy művészi értéket teremteni, de egyszerűen ábrázolni is nehéz. Lőrincz Zsuzsa igen etikus módon vállalja ezt a magatartást, s igen szerencsésen képes is ezt megvalósítani. Minden bizonnyal ez lehet a magyarázata annak, hogy müvei — mélyen átérezhetően — nem a poklok kerülgetése közben jönnek létre. Ami pedig e művekben megtestesül, az korántsem csak az élet napos oldala. Mint ahogy a művészetnek sem a naposabbik fele. Grafikái ott készülnek, ahol több az árny, nehezebbek a látási viszonyok, de a kész mű a szépítés szándéka nélkül is többet képes megmutatni, mint amennyi szabad szemmel látszik. KESZELI FERENC Gyökeres György reprodukciói Lőrincz Zsuzsa csallóközi népmese-illusztrációból villantanak fel néhányat. 8
