A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-12-02 / 49. szám

LIBETENIT

Ezt az igen ritka ásványt a múlt század második évtizedében a Besztercebánya közelében fekvő Lubietová rézbányájában fedezték fel. Johann August Friedrich Breithaupt (1791—1873) kiváló német mineralógus 1823-ban megállapította a pontos vegyi összetételét (Cuj/OH/ PO«) és az ásványtani-kristálytani jellemzőit és a település német nevéről (Libethen) Hbetenitnek nevezte el.

Rombos rendszerű kristályai tömzsi oszlopok vagy piramisok formájában jelennek meg, de gömbös vagy veséded aggregátumokat is képezhetnek. Színe általában sötétzöld vagy zőldesfekete. Keménysége 4, sűrűsége 3,8 g/cm3. A képen bemutatott ásvány lelőhelye Lubietová.

LAC2A TIHAMÉR

Fotó: Josef Hlaváček

TERMÉSRÉZ

A réz (Cu) az ún. nemesfémek közé tartozik, s ezt a rangját mindenekelőtt a kémiai hatásokkal szemben tanúsított ellenállóképességével vívta ki. Csak az oxidáló savak (salétromsav, tömény kénsav) oldják; a levegőben található oxigén és széndioxid hatására vékony oxid- illetve zöld karbonátréteg (ez utóbbi a patina) alakul ki a fém felületén és ez meggátolja, hogy a vegyi folyamat tovább folytatódjék. Nedves közegben azonban a kémiai reakciók mélyrehatóbbak is lehetnek. A réz a természetben elsősorban különböző vegyültek formájában található. Néhányat közülük. — pl. a kaikopiritet. a maiachitot. az azuritot — már bemutattam, ezek a leggyakoribbak közé tartoznak. A réz azonban olykor elemi állapotban is előfordul — ez a termésréz —, s feltehetően így ismerkedett meg vele az ősember is. Persze, az sem kizárt, hogy egy kiadós erdőtűz nyomán a hamuban réztömbök maradtak vissza, amelyek a rézércek redukciója során keletkeztek, s az ember ezeket találta meg. A réz némely előnyös fizikai tulajdonságát is hamar felismerte. A fém könnyen kovácsolható és alakítható; más fémekkel — pl. az ónnal, cinkkel stb. — ötvözeteket képez, amelyekből különböző tárgyak és eszközök készíthetők. Mindez kedveltté tette a rezet, s így aligha meglepő, hogy a régészek bizonyos jól behatárolható időszakokat éppen e fém nyomán rézkorszaknak, illetve bronzkorszaknak neveztek el. A bronz a réz és az ón ötvözete (az óntartalom 6—20%); a sárgaréz a réz mellett 10—60% cinket tartalmaz. Az újezüstnek is nevezett alpakka valójában ezüstöt nem is tartalmaz, hiszen fő alkotórészei a réz (50—70%), a nikkel (13—25%) és a cink

(13-25%). A 60% rezet és 40% nikkelt tartalmazó konstantán érdekes módon rossz elektromos vezetőképességével tűnik ki. jóllehet a tiszta réz igen jól vezeti az elektromos áramot. A tiszta réz olvadáspontja 1 083 °C, forráspontja 2 350 °C. A természetben található elemi réz mindig tartalmaz bizonyos mennyiségű szennyező anyagot is, ezért fizikai tulajdonságainak paraméterei változhatnak. A termésréz keménysége a Mohs-féle skála szerint; 2,5—3; sűrűsége: 8,5—9/cm3 (a tiszta rézé: 8,92 g/cm3). A termésréz ritkán alkot jól kifejlődött kristályokat (egyébként szabályos rendszerben kristályosodik), többnyire meghatározott szögben elágazó dendriteket hoz létre, de gyakoriak a mohás vagy madártoliakra emlékeztető alakzatok is. Olykor táblák vagy lemezkék formájában is előfordul. Kivételes esetekben nagy tömegben is felhalmozódhat termésréz; a világ legdúsabb termésrézlelőhelye a Felső-tó (USA) környékén található, itt nem ritkák a több tonnányi réztömbök sem. A különböző rézérctelepeken mindig képződik kisebb-nagyobb mennyiségű termésréz, hiszen azok a redukciós folyamatok, amelyek a réz kiválását eredményezik viszonylag könnyen végbemehetnek. Néha maga az ember is közreműködhet a termésréz létrejöttében. Bezárt rézbányákban megfigyelték, hogy az ottmaradt vastárgyakon, csavarokon, síneken idővel réz válik ki a vassal érintkezésbe lépő oldatokból.

A jellegzetes vörös színű rézből elektrotechnikai kellékek és berendezések, ötvözetek és ékszerek készülnek.

A felvételen látható termésréz a magyarországi Rudabányáról származik.

m