A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-02 / 49. szám
\ MAURITIUS-SZIGET Komárom megyei vonatkozása Bélyeggyűjtő, a postatörténet iránt érdeklődő ember lévén nagy figyelemmel olvastam a Hét 38., 39., 40. számában Ozsvald Árpád író, publicista postatörténetről szóló, gazdagon illusztrált cikkeit. E végtelen hosszú témakört a postatörténet szempontjából nagyon célszerűen válogatta össze a szerző, és olvasása nemcsak a filatelistáknak jelentett élményt, hanem a bélyeggyüjtésben nem jártas olvasónak is. A közölt sorozat harmadik részében olvashattunk az 1847-ben kiadott Mauritius-bélyegről, mely a közel másfél évszázad távlatából a világ egyik legdrágább bélyege lett. Ezt bizonyítja az 1968-ban New Yorkban megrendezett aukció is, ahol az egy borítékon található két piros Mauritiusért 380 000 dollárt fizettek. A bélyeg történetét olvasva tollat ragadtam, hogy nem közvetlenül a bélyeggel kapcsolatosan, hanem a Mauritius-sziget korabeli történelmének Komárom megyei vonatkozásairól említést tegyek. Az alig 2 045 négyzetkilométer területű és közel egymillió lakosú Mauritius-sziget magyar vonatkozása ugyanis már kevésbé ismert az olvasók előtt. A sziget csodálatos természeti adottságai, látnivalói mellett az egyik büszkesége — mely egyben világhírnévre emelte — az 1811-ben megalapított postahivatal és az 1847-ben kiadott saját bélyege. Ezt a történelmi eseményt bizonyítja az 1961-ben megjelent négy bélyegből álló sorozat, mely a posta megnyitásának 150. évfordulójára jelent meg. A sziget történelmével kapcsolatban érdekes megemlíteni még az 1978-ban kiadott 20 bélyegből álló sorozatot, mely első bélyegén az 1519-es térkép található a Madagaszkárt és a többi apró szigetet ábrázolva. Majd ezt követik a főbb postatörténeti mozzanatok ábrázolása bélyegen. Pillantsunk vissza a minket érintő korba. Az 1507-ben Pero de Mascarenhas portugál tengerész által felfedezett sziget 1598-tól holland uralom alá került. A hollandok egy évszázados uralmát 1715-től francia megszállás váltotta fel, ez 1810-ig tartott, ekkor kemény harcok után az angolok foglalták el a szigetet. Ez volt az a kor, melynek Komárom megyei vonatkozása is van. 150 évvel ezelőtt (1838(?)-ban) halt meg az a világjáró, utazó, aki a francia uralom utolsó időszakában érkezett a szigetre és annak igazgatásában nagy szerepet játszott. Chaerles Decaen hadvezért, aki a francia seregeket Bajorország leverésével a hohenlindeni csatában győzelemre vitte Napóleon 1802-ben kinevezte Mauritius szigetének kormányzójává. A kormányzót a magyar Besse János Károly hűségesen követte a távoli francia gyarmatra. Így lett, mint kormányzósági titkár és lapszerkesztő, első munkatársa Mauritius teljhatalmú urának, Decaen tábornoknak, aki mellett jelentős szerepet töltött be a sziget igazgatásában. Ki is volt ez a nyugtalan világutazó? Részletes önéletrajzát, melyet 1829- ben adott be a nádornak kaukázusi utazása előtt, az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi, azonban élete főbb mozzanatairól az ismert lexikonokban és életrajzi könyvekben is olvashatunk. 17.65. augusztus 31-én a Komárom megyei Ógyallán született. Nyugtalan természetű ember volt: 1790-ben részt vett a Habsburg-ellenes nemesi megmozdulásokban; 1797-ben kapitányi rangban a nápolyi királyság hadseregébe lépett; IV. Ferdinánd szicíliai király titkos megbízással Bécsbe küldte, majd visszatérte után Palermóban maradt; 1802-től 1810-ig a Mauritius-sziget kormányzósági titkára lett. Itt Besse szerkesztette a Gazette de I'lle de France című hivatalos lapot. A sziget elhagyása után 1824-ig Franciaországban élt, ahol több műve is megjelent. 1829-ben újból útnak indult a Kaukázus felé, ahol a magyarok őshazáját kereste. Útjairól több tudósítást küldött haza a Tudományos Gyűjteménybe. Hazatérte után Franciaországban telepedett le, ahol nyelvészetet tanított egy híres kollégiumban. Az egyik levelében irta, hogy tizenhárom nyelven beszélt. A nyugtalan sorsú utazónak nem adatott meg, hogy szülőhazájában haljon meg. A Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona szerint említett halálozásai (1838) időponttal ellentétben Tardy Lajos professzor legújabb kutatásai szerint Besse János Károly 1841- ben halt meg. Ennek bizonyítéka az 1841. június 12-i keltezésű levele Párizsból, Jankovich Miklósnak címezve, mely szerint hazafelé tartott, de „fáradt teste nem érkezett meg Magyarországra, valahol Párizs és Pest között halt meg." Talán nem volt érdektelen Besse János Károly életútjának rövid ismertetése, aki Mauritius szigetén töltött több évet a francia gyarmati uralom utolsó időszakában. Filatelista szempontból is érdekes lehetne leveleinek átböngészése, melyeket külföldi útjairól írt, esetleg újabb és újabb postatörténeti érdekességek felfedezése sem kizárt. így kötődött Mauritius szigetéhez egy Komárom megyei utazó, aki ráadásul meghatározó személyisége lehetett a sziget életének. SZÉNÁSSY ÁRPÁD JOGI TANÁCSOK „Amnesztia" jeligével olvasónk azt írja, hogy a fia három évvel ezelőtt hagyta el a köztársaságot és azóta engedély nélkül külföldön tartózkodik. Nem tudja, hogy ezért elítélték-e vagy serh. Azt kérdezi, hogy most az amnesztia utón hazajöhet-e és nem büntetik-e meg. A köztársaság elnöke október 27-én kelt közkegyelmi rendeletével többek között elengedte a Büntető Törvénykönyv 109. paragrafusának 1. és 2. bekezdésébe ütköző, a köztársaság elhagyásának bűntettéért kirótt feltétlen szabadságvesztés-büntetéseket vagy ezek hátralévő részét. Ez a rendelkezés azokra a személyekre vonatkozik, akiket még az amnesztia kihirdetése előtt ítéltek el. Ez azonban csak a szabadságvesztésre vonatkozik, de nem érinti az esetleg kiszabott mellékbüntetéseket, mint például a pénzbüntetést vagy vagyonelkobzást sem, amelyek továbbra is érvényben maradnak. Az elítéltnek csak a szabadságvesztést nem kell kitöltenie, de az elítélése továbbra is szerepel a bűnügyi nyilvántartóban azzal a megjegyzéssel, hogy amnesztia alá esett. Arra az esetre, amikor valaki ellen már megindították a büntető eljárást, de ez még nem fejeződött be, vagy ha valaki ellen még egyáltalán nem indítottak büntető eljárást — a fenti amnesztia IV. cikkelye vonatkozik. Eszerint a büntető eljárást a 109. § szerinti bűncselekményért nem indítják meg, vagy ha már megindították, akkor beszüntetik úgy, hogy ítélethozatalra s így büntetés kiszabására sem kerül sor, s az érintett személy büntetlen előéletű marad. Ebben az esetben a bűnügyi nyilvántartóban semmiféle bejegyzés nem történik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az amnesztia az V. cikkely értelmében általában nem vonatkozik azokra a személyekre, akiket az amnesztia kihirdetését megelőző tíz évben szándékos bűncselekményért feltétlen szabadságvesztésre jogerősen elítéltek és különösen azokra nem, akik a A Büntető Törvénykönyv 109. paragrafusába ütköző, a köztársaság elhagyásának bűntette esetében a szocialista társadalmunkhoz vagy állami rendünkhöz ellenségesen viszonyultak vagy viszonyulnak. Arról, hogy konkrét esetben valamely elítélt részesül-e az amnesztiában, a Büntető Perrendtartás értelmében az a bíróság hivatott dönteni, amely annak idején az elsőfokú ítéletet hozta. Ha pedig az elítélt már a büntetését tölti ki, akkor az a bíróság dönt, amelynek körzetében a büntetésvégrehajtó intézet van. Amennyiben a büntető eljárás még folyamatban van, akkor ennek beszüntetéséről az eljáró ügyészség vagy bíróság dönt. Ha olvasónk fia esetében nincsenek az említett kizáró okok. akkor minden következmény nélkül hazajöhet, mert elítélése esetén a kiszabott szabadságvesztést nem kell letöltenie, s ha még nem ítélték volna el. akkor ellene a büntető eljárást meg sem indítják, vagy az esetleg már folyamatban lévő büntetőeljárást az amnesztia alapján beszüntetik. „Emigráns" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy mit kell tennie és milyen iratokat kell beszereznie a fivérének, aki évek óta illegálisan külföldön tartózkodik és helyzetét legalizálni szeretné, mert már megszerezte a külföldi állampolgárságot? Olvasónk fivérének a külföldi tartózkodási helye szerint illetékes csehszlovák külképviseleti hatóság (követség) útján kell kérnie a csehszlovák állam kötelékéből való elbocsátását. E célból a követségen meghatalmazást kell aláírnia egy belföldi személy (fivére) számára, amellyel felhatalmazza, hogy a szükséges iratokat itt beszerezze és a kérvénye beérkezte után a belügyminisztériumhoz azt beterjessze. A kérvényhez szükséges iratok a következők : A Szlovák Állarni Takarékpénztár (Slovenská štátna sporiteľňa, Bratislava, Odborárske námestie č. 8) igazolása arról, hogy fivérének nincs tartozása a csehszlovák pénzintézeteknél, a fivére utolsó belföldi lakhelye szerint illetékes járási nemzeti bizottság pénzügyi osztályának igazolása arról, hogy nincs adó- és illetéktartozása, végül a bűnügyi nyilvántartóból (Register trestov) beszerzett igazolás, amelynek kiadását a járási ügyészség útján kell kérni. Az eddig megkövetelt egyéni kegyelmi kérvény, illetve a köztársasági elnök egyéni kegyelme a f. é. október 27-iki közkegyelmi rendelet következtében szükségtelenné vált, mert az utóbbi általánosan minden elítéltre vonatkozik, amint ezt az előző üzenetben ismertettük. Az elbocsátás iránti kérelem elintézéséről olvasónk fivérét a csehszlovák külképviseleti hatóság fogja értesíteni, amely majd felhívja öt az elbocsátásért kirovandó hivatalos közigazgatási illeték megfizetésére is. „Biztosítási díj" jeligével olvasónk, azt írja, hogy balesetbiztosítása volt, amelyre az esedékes biztosítási díjat mindig azzal a postai befizetési lappal fizette meg, amelyet a biztosító küldött neki. Legutóbb nem kapott a biztosítótól sem befizetési lapot, sem felszólítást a fizetésre, így ezt elmulasztotta. Hoszszabb idő elteltével kapott a biztosítótól értesítést arról, hogy a biztosítása — az esedékes díj meg nem fizetése miatt — megszűnt. — Azt kérdezi, hogy helyesen járt-e el a biztosító s mit tehetne, hogy a biztosítása továbbra is fepnálljon. A Polgári Törvénykönyv értelmében minden biztosítása automatikusan megszűnik akkor, ha az esedékes biztosítási dijat a törvényben meghatározott határidőben nem fizetik meg. így a biztosítás megszűnik akkor, ha az első, vagy egyszeri biztosítási díjat az esedékességtől számított három hónap alatt, vagy ha a további biztosítási díjat hat hónap alatt nem fizetik meg. Teljesen mindegy, hogy ez milyen okból történt, szándékosan, vagy véletlenül — figyelmetlenségből. Az esedékességtől számított három illetve hat hónap arra szolgál, hogy a biztosított a biztosítási díjat utólag megfizesse, s így a biztosítást fenntartsa. E határidők elmulasztásával a biztosítás megszűnik s nem újulhat meg akkor sem, ha ezek eltelte után a biztosított a biztosítási dijat utólag megfizeti. Olvasónk tehát csak új biztosítást köthet, de a régit nem újíthatja vagy hosszabbíthatja meg. Természetesen a biztosítónak érdeke és kötelessége lett volna olvasónkat az esedékes biztosítási díj megfizetésére felszólítani, illetve a nemfizetés következményeire figyelmeztetni, de ha ezt nem is tette meg, ez nem változtat azon a tényen és törvényes következményen, hogy a biztosítása megszűnt. Dr. B. G. 19
