A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-02 / 49. szám
CHICHEN papság tudhatta, hogy a föld alatt folyók csörgedeznek. A Szent Kút hatvan méter átmérőjű mészköfal szakadék alján van, húszméteres mélységben. Maga a víz tizenöt méter mély. Chac esöisten jóindulatát emberáldozatokkal akarták biztosítani. A szakadék szélén A Yucatáni Mexikói Szövetségi Állam fővárosát, Méridát, délkeleti irányban elhagyva a láthatáron csakhamar feltűnik a Chichen Itza-i régészeti körzet legkiemelkedőbb építménye, Quetzalcóatl, a Tollas Kígyó (maja nevén Kukulkán) piramisa. Chichen Itza a maják legszentebb kultikus központjai közé tartozott. A maja utak nagyon hasonlítottak a római utakhoz: egyenesek voltak, völgyeken, hegyeken, mocsarakon, sivatagokon, Őserdőkön keresztül vezettek. A maja területen jól megszervezett távolsági utak rendszere működött. Chichen Itzát az itza maja törzs alapította i. sz. az 5. század derekán, 250 évvel később azonban eddig még ismeretlen okból végleg otthagyták a települést. Csak az ezredforduló előtt érkeztek ide a tolték hódítók, élükön a legendás tolték uralkodóval, Quetzalcóatllal. A toltékok új vallási központot létesítettek a régi maja város északi részén. Maga az 54 X 54 méter alapterületű, 23 méter magas Kukulkán-piramis kilenc egymásra épült teraszból áll. Nevét a lépcsők szegélyeinél lévő, kőből faragott, tátott szájú tollas kígyóktól kapta. Építői naptárjuk titkát építették bele a piramisba: hajszálnyi pontossággal a világ négy tája felé irányították, négy oldalán 91 lépcsőfok (összesen tehát 364), a felső talapzattal együtt megfelel az év 365 napjának. Továbbá a piramis mindegyik oldalán 2X9 terasz van; ez a tizennyolc megfelel a maja év 18 hónapjának. Ezenkívül minden teraszon belül van még 52 vízszintes kis terasz, ez pedig egyenlő a legszentebb maja időszakkal, az 52 évvel, amikor a napév és a vallási év egybeesett. A maja csillagászok furfangját dicséri, hogy kétszer évente, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség napján, érdekes fényjátékot lehet megfigyelni: a főlépcső sötét oldalán egy háromszögsorozat keletkezik, ami azt a benyomást váltja ki, hogy egy hullámzó kígyó lefelé halad a lépcsőkön (márciusban), illetve felfelé halad (szeptemberben) rajtuk; a végső, illetve a kiindulópont mindig a lépcsők lábánál lévő óriási kígyófejfaragvány. Ezt a jelenséget Luis Arochi mexikói kutató fedezte fel. A piramis tetején oltár állott, melyről emberáldozatokat mutattak be. Innen dobták le a meredek lépcsőkön a papok a holttesteket, míg a piramis tetején álló főpap magasba emelte az áldozat kivájt szívét. Odalenn a papok gyorsan lenyúzták az áldozat bőrét. Az egyik pap a bőrt felöltötte és rituális tánccal őrjöngésbe hozta az összegyűlt tömeget. A Kukulkán-piramis érdekessége az is, hogy belsejében egy kisebb, 17 méter magas, szintén kilencteraszos piramist — templomot — találtak a régészek. A templomba csak az északi oldalról lehet bejutni. Belső falait jaguárokat, kígyókat és virágokat ábrázoló tolték dombormüvek díszítik. Némileg kellemetlenül hat a vörösre festett jaguártrón; a másik helyiségben áll Chac Mool esöisten szobra. A következő építmény a Jaguártemplom, melynek szép domborművei tolték isteneket, papokat, harcosokat ábrázolnak. További látnivaló a Harcosok temploma. A négy, egymásra épült terasz tetején volt maga a templom. A legfelső teraszon pihen Chac Mool, az esőisten félig ülő, félig fekvő szobra. A templom oszlopait katonákat, isteneket és papokat ábrázoló domborművek fedik. A Harcosok templomát az ún. Ezer Oszlop Csoportja veszi körül. Eredeti rendeltetésük nem tisztázott. A szent körzetben található az eddig Mexikóban feltárt legnagyobb Kolumbusz előtti sportpálya. A maják és a toltékok itt az úgynevezett „tlacslit" játszották, a kosárlabda és a labdarúgás kombinációját. A pálya nyolcvan méter hosszú és ötven méter széles volt. A hosszabbik irányban mindkét részről nyolc méter magas kőfal közepén, körülbelül öt méter magasságban, két egyméteres lyukas kögyűrü van erősítve. Ezeken a lyukakon keresztül kellett a játékosoknak átütniük a kemény, valószínűleg kaucsuklabdát, éspedig kizárólag térdük, könyökük vagy fejük segítségével, kézzel vagy lábbal tilos volt megérinteni a labdát. Elképzelhető, hogy ez rendkívüli ügyességet és gyakorlottságot követelt. A pályán mindkét részről hat játékos volt és a csapatkapitány. Mivel a pálya a templomok között volt elhelyezve, a játéknak vallási jellege volt: ezen a pályán csak évente egyszer, pontosabban a maja újév napján, július 16-án játszottak a maja papok. Nemrég még az a nézet uralkodott, hogy a vesztes csapat kapitánya fejébe került a mérkőzés. A legújabb kutatások szerint azonban majdnem biztos, hogy a győztes csapat kapitánya hozott áldozatot életével. A maják tudniillik az emberi nem létezését úgy értelmezték, hogy az az istenekkel kötött szerződés folyamatos betartása, tehát az isteneknek az emberek legjobbját, legerősebbjét kell feláldozni. Az önfeláldozás az erősen hívő majáknál a legmagasabb kiváltságnak számított. A kőfalak mentén mintegy másfél méter magas kőterasz van, lenyűgöző dombormüvekkel. A legszembetűnőbb az a jelenet, ahogy az egyik csapat játékosai térdelnek, a másik csapat pedig áll; középen az egyik kapitány magasba tartja a másik kapitány levágott fejét. A lefejezett nyakából kígyók másznak ki, a vérsugarak szimbólumaként. A kígyó jelképezte az új élet születését: a kapitány az áldozatával népe jólétét, jó termést és az emberek egészségét nyerte el az istenektől. A Labdajáték térrel párhuzamosan a T alaprajzú Koponyateraszt találjuk. Az alacsony és hosszú építmény rendeltetéséhez nem fér semmi kétség: tetejére az ellenség, vagy az áldozatok fejét tűzték ki dárdavégen. A két kisebb köterasz falain emberi szíveket marcangoló jaguárok és sasok domborműveit lehet megcsodálni. Minden valószínűség szerint itt a toltékok két legharciasabb csapatteste, a jaguárok és a sasok mutattak be emberáldozatot a harcbamenetel előtt. Kitaposott ösvény vezet a Szent Kúthoz (Cenote Sagrado). Chichen Itza a nevét éppen ennek köszönheti: szó szerinti fordításban annyit jelent, hogy az „izták kútnyílásai". A bóditó hőségben megtett néhányórás séta után jólesik a gumifák és olajfák árnyékában megpihenni és elfogyasztani a jól hűtött Coca-Colát. Az árus, igyekezvén emelni a gyér forgalmat, a kólát Quetzalkólaként árulja. Logikusnak tűnik, hogy a maják, akik Chacot, az esöistent tisztelték föistenként, a kutat szentnek tartották. Csak a állt az áldozati szentély. Itt készültek fel az áldozatok fennkölt feladatuk végrehajtására. És ismét találkozunk a kiváltság fogalmával: elsősorban a nemesek áldozták fel fiatal lányaikat; az isteneknek áldozni külön előjog volt. Hogy az áldozatok ne éljék túl át az eseményt, aromatikus anyagokkal, kábítószerekkel és eddig ismeretlen tartalmú alkohollal készítették fel őket a papok. A lányokat arannyal és drágakövekkel díszített ruhákba öltöztették és így áldozták fel Chac oltárán. Az 1967-ben szervezett tudósexpedíció a kút iszapjában temérdek áldozati tárgyat és emberi csontvázat talált. A Caracolnak (csiga) nevezett impozáns épületnél fejezzük be sétánkat. 50 X 70 méter alapterületen, két egymásra épült teraszra helyezték a 11 méter átmérőjű kupolás tornyot, ahonnan akármennyire is alaposan vizsgálták a maják az eget, a csillagokból mégsem sikerült kiolvasniuk, hogy a spanyol hódítók a16. század elején véget vetnek virágzó birodalmuknak. DUNAI BÉLA 17
