A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-15 / 29. szám
INA MENTEN sei: Vers I. kategória: Schwardy Laura (Kassa — Košice), II. kategória: Csenge! Mónika (Hetény — Chotín), III. kategória: Stefko Eleonóra (Komárom). Próza, I. kategória: Diós László (Csáb), II. kategória: Wladár Ildikó (Zseliz — Želiezovce), III. kategória: Király Erika (Zseliz). GÁL SÁNDOR SZÍNVONALAS FESZTIVÁL Gyermekszínjátszó csoportjaink, bábegyütteseink, gyermek vers- és prózamondóink országos seregszemléje hetekkel ezelőtt befejeződött. Az előadások, a helyszínen eltöltött szép napok emléke azonban még most, a vakáció alatt is minden bizonnyal elevenen él a gyermekek szivében, mert ünnepet jelentett az idei fesztivál: szereplőnek és nézőnek, gyermeknek és felnőttnek. A Duna Menti Tavasz ebben az esztendőben is hangulatos és tartalmas volt. Gyermekfesztiválunk remélhetően végérvényesen kinőtte a korábbi években tapasztalt szervezési és szakmai gyermekbetegségeit. Az idén is találkoztunk, lelkes, ügyszerető pedagógusokkal, akik számára az utolsó óra végét jelző csengetéssel nem ér véget a tanítás, akik tudva-tudják. hogy gyermekeink érzelmi, esztétikai nevelésében, értékrendjük formálásában milyen fontos és pótolhatatlan szerepet játszik a színjátszás a bábozás, egyszersmind mekkora élményt jelen szerepelni, játszani a színpadon. Ezért töltöttek sok-sok órát együtt a próbákon, a színpadon, s nem a kifogásokat, az úgynevezett objektív okokat keresték, hanem a lehetőségeket, önmaguk és a gyermekek számára is megfelelő időt a közös foglalkozásokhoz. Mára már teljesen nyilvánvaló, hogy a lelkesedés szép és fontos tulajdonság, ám önmagában az amatör színjátszásban sem elegendő. Csak akkor ér sokat, ha kellő szakértelemmel is párosul. Erről ugyancsak megbizonyosodhattunk az idei Duna Menti Tavaszon, ahol egyetlen kirívóan gyenge előadást sem láttunk, s ez a rendezők lelkesedését és szakmai tudását egyaránt dicséri. Jelentős előrehaladást tapasztaltunk a rendezők darabválasztásában és dramaturgiai munkájában. A komáromi (Komárno) bábcsoport például teljesen megújult: alsó tagozatos gyerkőcök léptek sok sikert megért elődeik helyébe. Az előadáson azonban nem érződött az újoncok elfogódottsága, s ez egyértelműen Szépe Erzsébet szakértelmét dicséri, aki a gyermekek érzelmi és értelmi világának, bábozó tudásuk jelenlegi szintjének megfelelő darabot választott, s az ismert meséből (A világszép kecskebéka) látványában is szép, ötletes előadást kreált. Ugyancsak az elismerés hangján írhatunk a marcelházai (Marcelová) Prücsök bábcsoport mozgalmas és felszabadult bábozásáról, s Gát Lívia ötletes rendezéséről. A nagyszarvai (Rohovce) Csibészek méltán nyerték el a legjobb bábmozgatás díját. A gyermekek kulturáltan és magabiztosan mozgatták a bábukat: Csépi Zsuzsa rendezése elkerülte a szövegben (Kata és a hét törpe) fel-felbukkanó didakticizmus veszélyeit. A nagykaposi (Veľké Kapušany) Tőzike előadása során a nézők elsősorban a szép díszleteknek és bábuknak tapsoltak, s ezzel Sánta Jánosné hozzáértését, ízlését emelték ki. A štúrovói Nevenincs gyermekeink egyik kedvenc hősét, Kajla Fülöpöt hozta színpadra. A felkészülés — a dramatizálástól a bábukészítésig — roppant nagy erőfeszítést igényelt elsősorban a két rendezőtől, Bernáth Margittól és Góra Ilonától, s ők győzték is energiával, ötletekkel. A játéknak több emlékezetes jelenete, találó ötletekkel tarkított részlete volt, egészében véve azonban kissé hosszadalmasnak tűnt. A rokonszenves rendezőknek is minden bizonnyal annyira megtetszett a történet, hogy nem volt szivük húzni a maga eredeti műfajában kerek egészet alkotó szövegből. Gyermekszínjátszóink az idén sem amolyan kötelező szöveget mondtak fel a színpadon, s nem akarták csak reprodukálni a történeteket. Igyekeztek úgy eljátszani a darabot, ahogy azt ők tartják érdekesnek, jónak. Ilyen jópofa kollektív munkát, megszámlálhatatlanul sok szellemes ötletet láthattunk a marcelházaiak Ludas Mai Matyi előadásában különösen a játék első részében. Soóky László rendező az idén sem kitaposott ösvényt választott. Egyre tudatosabb kísérletező kedve, útkeresése elismerést és még nagyobb támogatást érdemel. Felszabadult játék és éneklés jellemezte a štúrovói csángálók produkcióját. Batta Jolán szakmai tudását dicséri többek között az is, hogy a sokszereplős, előadás egyszer sem tűnt zsúfoltnak, vagy funkciótlannak. Ugyancsak sokan szerepeltek a szepsi (Moldava nad Bodvou) Bódvácska előadásában, amelyben Nagy Ildikó szellemes, többsikú játékot kreált: a gyermekek kí-kiléptek a történetből, kommentárokkal, improvizációkkal és ötletes előjátékkal gazdagították az eredeti mese cselekményét. A nagydaróciak (Veľké Dravce) Szalai Sarolta hozzáértő dramaturgiai munkája és rendezése révén mozgalmas játékot kerekítettek Schwajda György Nincs többé iskola című darabjából. A kassai (Košice) Tinódi Színpad és Péter Mária rendező teljesítményének egyik legszebb elismerését minden bizonnyal a gyermekzsűri különdíja jelenti. A Duna Menti Tavaszon először szereplő nagymegyeri (Čalovo) Csigabiga jól ismert színdarabot (Weöres Sándor: Csalóka Péter) vitt színre. Bodnár Mária pedagógiai szempontból is helyesen választott, mert a történet több típus megformálására, pergő előadás megteremtésére ad lehetőséget. A nagymegyeriek éltek is a lehetőséggel: világos vonalvezetésű, egyszerű és szép díszletekkel jelzett játékot produkáltak. Ebben az esztendőben jelesre vizsgáztak a szervezők is. Hamisítatlan fesztiválhangulat uralkodott Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) és különösen Nagymegyeren, ahol minden résztvevő valóban emlékezetes és élményszámba menő órákat töltött, s szokásos jókedv, móka uralkodott a szálláshelyen, a pozsonyeperjesi (Jahodná) táborban is. Jogos elégedettséggel írhatunk, beszélhetünk az idei Duna Menti Tavasz színvonaláról, ám nagy kár lenne az önelégültség hibájába esni. Tenni- és javítanivaló akad ugyanis bőven. Mert még mindig gyakran panaszkodnak a rendezők, hogy közvetlen feletteseik, vagyis az iskolaigazgatók közül nem mindegyik méltányolja kellően ezt az iskolán kívüli munkát, s joggal várnak el több szakmai segítséget a járási és kerületi népművelési központoktól, s esetenként a bratislavai Népművelési Intézettől is. Tudatosítanunk kell azt is, hogy még ma is csupán némi túlzással beszélhetünk nemzetiségi gyermekszínjátszó mozgalomról, hiszen még mindig elég kevés magyar tanítási nyelvű alapiskolában található bábcsoport vagy gyermekszínjátszó együttes, pedig tehetséges gyermekek ott is vannak, s talán lelkes, tenniakaró pedagógusok is. Biztassuk, hívjuk őket is, teremtsünk kellő feltételeket szakmai fejlődésükhöz, hogy általuk is terebélyesedjék, erősödjék gyermekszínjátszó mozgalmunk és nemzetiségi kultúránk. SZILVÁSSY JÓZSEF Fotó: Gyökeres SZÉLJEGYZET Kvizkérdés: nevezzen meg egy évente öt alkalommal megjelenő napilapot Válasz: A Fürge Irka — kiadja a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ Igen, évente ötször, a Duna Menti Tavasz idején jelenik meg. Tájékoztat a fesztivál eseményeiről, híreket, információkat, véleményeket közöl, helyt ad a fesztivállal kapcsolatos gyakorlati tudnivalóknak, ám legfőbb érdeme az. hogy csehszlovákiai magyar szerzők tollából közöl meséket, verseket... Mi ebben a pláne? — kérdezhetné valaki. Talán csak annyi — ám ha igaz ez nem kevés — hogy úgy tetszik, mintha szerzőink erre az évente öt napig tartó alkalomra tartalékolnák a gyerekeknek szóló írásaik legjavát. Nem biztos, hogy így van, de kétségtelenül így látszik, mert a Fürge Irka terjedelmében és küllemében szerény, mégis barátságos benyomást kettő lapjain az idén is olyan írásokkal találkozhattunk, amilyenek egyéb, gyerekekhez szóló laprovatainkban inkább számítanak ritkaságnak, mintsem mindennaposnak. A magyarázat alighanem az hogy a Fürge Irka szerkesztői valóban szerkesztik is ezt a kiadványt, ami annyit jelent, hogy szóban, levélben, telefonon maguk keresik meg a szerzőket, és anyagokat rendelnek tőlük. A lapszerkesztés hagyományos etikettje szerint járnak el tehát s nem kizárólag felkínált anyaggal dolgoznak, ollóval pedig végképp nem. Egyéb lapjaink gyerekrovataiban nem ez a következetesen betartott gyakorlat. Márpedig ha a fenti következtetés helytálló, akkor a tanulságot levonni csupán gyerekjáték.-c-7
