A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-02 / 49. szám
MEGBECSÜLT EMBEREK Ünneplőbe öltözött férfiak és nők töltik meg a tornaijai (Šafárikovo) állami gazdaság nagytermét. A jubilálókat — a 25 éve dolgozókat, az ötvenéveseket és a hatvanéveseket, valamint a nyugdíjba menőket — köszönti a vállalat igazgatója. Herényi Béla, aki még egy gyönyörű Vörösmarty-idézettel is biztatja munkatársait, majd a szakszervezet vezetőségével közösen átadják a pénzjutalmat vagy a tárgyi jutalmat — kinek-kinek érdeme szerint — s egy szál szegfűt hozzá, ahogy az ünnephez illik. A dolgozók az alkalomhoz illő ünneplő arccal hallgatják az igazgató köszöntő szavait, majd halk zsongással indul a jóízű beszélgetés fonala. Három szikár férfinak tettem fel a kérdést: — Hogyan telt el élete első hatvan éve ? Váradi Ernő tornaijai lakos így válaszol: — Sokminden belefért. A háború volt az ifjúságom. Háromszor is elvittek leventének, negyedszer is megszöktem, pedig lőttek is rám. A háború után pedig — s elmereng — nem volt semmi, csak a síri csend. — Húszéves korában mi történt Önnel? — Hej, az már jó világ volt. 1948-ban voltam húszéves, már dolgoztam. Jóra fordult a sorsom, mindenem megvolt. — Mi a szakmája? Hol dolgozott? — Mindenféle munkát végeztem, kezdve a földműveléstől a kőműveskedésen keresztül, mígnem itt megragadtam. Ez a huszonegyedik évem a gazdaságban. — Nyugdíjasként is dolgozik? — Amíg bírok, igen. Főleg nyáron, mivel kombájnon járok. Ha majd nem bírom, nem csinálom. — Milyen érzés ünnepeltnek lenni? — Jobban szeretném a 25. születésnapomat ünnepelni, a hatvan év már sok, de mit tehetek, ha egyszer lejárt... De még bírom a munkát! Ez a 12. idény, amikor sem vasárnap, sem szombaton nem állt a silókombájn. Kora tavasztól késő őszig vágom a takarmánynak valót. Most a kukoricát silózzuk. — Miben látja az eltelt évek értelmét? — Abban, hogy most mindenem megvan. Elégedett ember vagyok. Amióta megnősültem, már a negyedik házat építettem fel. Ez az utolsó már emeletes. Most az a divat. Van kocsim is, 1600-as Lada. Már csak a pénz kell hozzá, hogy tankolni tudjam. 1 820 korona nyugdijat kapok. Alkalmanként. amennyit a törvény enged, ezután is dolgozni akarok. Szegedi Barna szárnyai (Stama) ember második beszélgetőtársam. — Sajnos, vagy nem sajnos, hogy a hatvanadik születésnapját ünnepeljük? — Sajnos bizony, ha legalább a felét letehetném ... De jó lenne mégegyszer fiatalnak lenni! — Nehéz volt az élete és rossz visszaemlékezni? — Nehéz bizony, a mai világban könynyebb a fiataloknak. A mi ifjúságunk nem volt sem vidám, sem gondtalan. A front után már jobb volt, de addig? Sem munka, sem kereset... Itt a gazdaságban, már huszonhat éve vagyok. Először hat évig borjúneveidében dolgoztam, majd gyalogmunkás voltam. 1971-ben vesével műtötték, annak előtte tüdöszanatóriumban kezeltek, most nemrég a visszeres lábamat operálták. Szóval beteges vagyok, asztmám is van. Nehéz munkát nem végezhetek. Már régebben leszázalékoltak, azóta őr vagyok. Bakter, ahogy errefelé mondják. Váltott műszakban — éjszakás, nappalos — dolgozom. Ha még kellek, akkor szeretnék 2—3 évet továbbra is dolgozni. Tegnap kaptam meg az első nyugdíjamat. 1 471 koronát. Bizony, ez nem sok. Ebből nem lehetne 1600-as Ladát tankolni. Igaz, nincs is. Nem baj, a fiamnak van autója, mivel egy udvarban lakunk, elvisz ő ahova csak akarom. Csonka Zoltán Harkácson (Gemerská Ves) él. Hozzá az az első kérdésem: — Kíváncsi-e arra, mi van a dobozban? Hogy mit kapott ajándékba ? — Nem. Körülbelül tudom, mi van a dobozban. Mindegy is, valami porcelán vagy üvegtárgy. Ilyesmi. Köszönettel fogadom. Nem az ajándék, hanem az esik nagyon jól, hogy gondolnak rám a munkahelyemen. — Az Ön élete hogyan telt el? — Volt benne jó is, rossz is. Egyszer így, egyszer úgy fordult a kerék. — Készített-e önmagával valamiféle számadást, visszatekintést így a hatvanadik születésnapon ? — Nem. Sohasam hátra, mindig előre szoktam gondolni. Számomra a jövő a fontos. — Ha most előre gondol, akkor mire gondol? — Arra, hogy az egészségem még továbbra is kitartson, hogy bírjam a munkát, hogy tovább is dolgozhassak. — Mi a munkája ? — Először az állattenyésztésben dolgoztam, de megbetegedtem, szanatóriumba kerültem, utána már csak gyalogmunkás voltam, s vagyok. De most már jól érzem magam, nincs semmi bajom. — Mi újság a faluban, Harkácson ? — Megvagyunk. Én nem is a faluban lakom, hanem tanyán. — Harkács sem egy nagyváros, hát még a tőle is távol eső tanya! Nem érzi hátrányosnak a helyzetét? — Egy cseppet sem! Ott csend van és nyugalom, meg tiszta levegő. A faluban, a boltban minden alapvető cikket megkapunk. — Nyugdíjasként hogyan tervezi az életét? — Éppen ma vagyok hatvanéves, de még nem kérem a nyugdíjazásomat. FISTER MAGDA Az apja halála után kászftett szoborcsoport. melynek Thun Ferenc gróf volt a megrendelője Az ifjú Brokoff püspökszobra A SZEPESSÉGBŐL Akkoriban, I. Lipót császár-király korában, a bécsi udvar meghódított tartományként kezelte az országot. Zsoldos hadak jártak, dúlták tájait. Ám a lengyel—magyar— cseh kereskedelmi út szabad volt, így hát a szepesszombati (Spišská Sobota) kőfaragó, Ján Brokoff, cseh földön próbált szerencsét. Nem volt már ifjú, 37 esztendősen, feleségével, egy fiúval indult útra, de erős hittel bízott saját tehetségében és szorgalmában. Az önbizalma külön említést érdemel, mert hiszen szülővárosában és a környékén akkor már patinás hírneve volt a kőfaragók céhének, melynek ugyan ő csak segédje, nem pedig mestere volt. Arról nem is szólva, hogy a városka kétbajós, gótikus templomának szárnyasoltárát, Lőcsei Pál mester alkotását és a templom szobrait, faragványait, mint elismert remekműveket, hétről hétre maga előtt látta, s azokhoz merte, viszonyította saját képességét. Tehetsége és szorgalma végül is meghozta neki a szerencsét, a kedvező lehetőséget az érvényesüléshez. Chomutovból Prágába hívták, s megbízták: a Károly-híd díszítésére készítse el az első szobrot, Nepomuki Jánosnak, a hidak védszentjének szobrát. Elkészítette, elismerést, gazdag fizetést nyert. Később saját műhelyt is alapított Prágában. Legkisebb fia, Ferdinánd Maximilián Brokoff, aki háromszáz évvel ezelőtt, 1688. szeptember 12-én született, mind tehetségét, mind szorgalmát örökölte. Sőt, szerzett mellé egy harmadik jó tulajdonságot is: merészséget, bátorságot. A kőfaragó mesterséget apja műhelyében tanulta. Amikor apja megtisztelő és nevezetes rendelést kapott, készítse el a Károly-hídon felállítandó női szentek — Borbála, Margit és Erzsébet — szoborcsoportját, ö még alig 18 esztendős volt. A családi műhely dolgozójaként részt vett a munkában, de miként a müvésztörténészek, kutatók bizonyítják: saját mesterjegyét már akkor belevéste a faragott kövekbe. Amikor apja FYágába került, még csak sejlett a társadalmi, gazdasági változások igénye, még csak szóbeszédben emlegették: valaminek történnie kell. Amikor ő, 18 esztendős segédként belevési saját mesterjegyét a faragott kövekbe, már nyilvánvaló: meg kell szüntetni a céhek kiváltságait, szabaddá kell tenni a kereskedelmet, a Moldva innenső felén, az Újvárosban (Nové Mésto) telkeket kell kimérni a polgároknak. Névrokona, Ferdinánd, az újvárosi kapitány a javaslatokkal egyidejűleg a népszámlálások adataira hivatkozik: évtizedek óta alig 40 000 a lakosok száma, nincs népszaporulat. Az új császár-király, I. József pedig erőteljes reformokra készül, mert látja, hogy a törökök fölötti győzelem után megrekedt, megdermedt Prágában is a társadalmi, a kereskedelmi, a művészeti élet. Nos, a szoborművészet terén az ifjú Brokoff ugyancsak jeleskedett. Elment korának legmodernebb és legnagyobb mesteréhez, az erlachi Jozef Fischerhez. Két évig vele, s nála dolgozott, amikor pedig hazajött, sajátosan prágai barokk szobrokat készített. Alkalmat, lehetőséget a Károly-hídon kapott. 1709-ben a kor modern szerzetesrendjének, a cisztercitáknak a megrendelésére készítette el azt. Kajetán, majd a magyarok körében is tisztelt Adalbert- Béla püspök szobrát. A következő évben az újvárosi tanács megrendelésére Borgiai Ferenc szobrát készítette el, majd 1711- ben Ferrarai Vince és Prokopius szobrát állítatták fel vele az óvárosi polgárok annak jéléül, hogy hídvámjogot kaptak. Újszerűek, erőteljesek az akkori társa-12
