A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-02 / 49. szám
/ NDK-grafikusok tárlata A Csehszlovákiában megrendezett NDK Kulturális Napok keretében a hallei művésztársadalom nagyszabású grafikai kiállítással mutatkozott be a komáromi közönségnek. Dr. Hans-Georg Sehrt főiskolai tanár és műkritikus válogatta a tárlat anyagát. Az alkotások többsége korunk vívódó emberét mutatja be. Ha valaki rendszeresen látogatja a Duna Menti Múzeum kiállításait, figyelemmel kíséri ismertető szövegeit, rendszerint megelégedéssel távozik tárlatairól. Az eltelt húsz esztendő során, amióta a múzeumban rendszeresen rendeznek képzőművészeti kiállításokat, megszoktuk már, hogy itt élénk művészeti élet zajlik. Lényegében minden élő, létező művészeti áramlat, indokolt próbálkozás, sőt az elfogadható divat is helyet kap a múzeum programjában. Az informálódás lehetősége mindig adott. Természetesen nemcsak stílusáramlatokról van szó, hanem világnézeti, szakmai különbségekről is. Az NDK művészeti életének nemzetközi tekintélye az utóbbi évtizedben jelentősen megnövekedett. Őszintén mondhatom, hogy jó felkészültségű, kitűnő grafikusművészekből áll a halleiek gárdája. A város képzőművészeti élete színvonalasan eleget tesz a kor követelményeinek. A halleiek művészetében három nemzedék alkotó törekvései és a műpártoló közönség igényei tükröződnek. S ebből a rendkívül változatos képből a bemutatott válogatás (ha mégoly körültekinthető is) csupán a legjellemzőbb tendenciákat tudja megmutatni. Korunkban a humánum tágabb, sokszínűbb regiszteren képes kifejeződni. Többféle ábrázolási mód, irányzat kerül itt előtérbe. Tehát nem a válság, hanem éppen ellenkezőleg az egészséges fejlődés, a nemes vetélkedés és a differenciálódás jelét mutatja. A kiállításon több rokon szellemű és formai megoldású művet láthattunk. Számos alkotás — pl. Willi Sitte (1921) Szerelmesek, 1987; Lutz Boidorf (1953) Aktok, 1987; Reiner Henze (1952) Noé bárkája, 1987; Reiner Rausch (1939) Tájkép, 1987; Hans-Joachim Triebsch (1955) Boxolj újra, 1987; Uwe Pfeifer (1974) Beszélgetés a halállal, 1986 — igazolja, hogy az alkotás tartalmas rendje és a kiegyensúlyozott formai stílustisztaság biztosíthatja csak a megjelenítés művészi színvonalát. Henri Deparade (1951) Város, 1987 és Rolf Müller (1941) Helyreállítás, 1986 című alkotása is igazolja egy-egy kiemelkedő megoldás, a közösségi élmény, a szocialista valóság ihlető erejének formateremtö jelenlétét. Az agresszió ellen emeli fel szavát Ulricht Tarlatt (1952) Mártírok, 1 987 és Ditmar Petzold (1940) Röpirat, 1987 c. alkotása. A tételes feldolgozás helyett korunk szellemének jellemző vonásait, atmoszférájának modern megjelenítését szorgalmazza Fotis Zaprasis Lutz Balldorf: Aktok, 1987 (1940) Emlékek, 1987 és Bernhard Michel (1939) Tiszta vonzódás, 1986 című alkotása. Hogy ki mit választ ki a környezetéből, szűkre vagy szélesre vonja az ábrázolás horizontját, azt egyéni stílusa, közlésmódja legalább annyira befolyásolja, mint a szavakba foglalható téma. Rüdiger Bartels (1956) Búcsúzás, 1987 és Gyermek a kórházban, 1987 című tusrajzainak emberközpontú megfogalmazása igen megható. Joahom Herint (1931) fametszetei az ember és a ló viszonyát ábrázolják kitűnő anatómiai érzékkel. Az emberábrázolás, az igazmondás, a valóságközlés is markánsabban jut szóhoz a közérdekű témákban, a munkajelenetekben, mint mondjuk a tájképeken. De mert a környezet is beletartozik a ma emberének világába, nem hiányozhattak itt a dekoratívabb vagy akár az elvontabb felfogású grafikai lapok sem. Karl-Heinz Köhler (1937) tájképein a természeti motívumok konstrukcióját keresve öszszefogottan értelmezi a táj természetadta egységét. De az elvonatkoztatás felé hajló próbálkozásokkal is találkozhattunk. Ezek inkább szürrealista módszerekkel figyelmeztetik a nézőt valami nem teljesen ismert veszélyre. Erényük ez esetben is a mértéktartás. A tárlat rendezői az elhelyezéssel is hangsúlyozták a művészek és a müvek rokonságát, s Így a kiállítás egységes képet mutatott. Reméljük, hogy a hallei művészek sikeres bemutatkozása a két ország barátságát is elmélyítette. SZUCHY M. EMIL A szerző felvételei Guillermo Deisler: Színes fametszet, 1986 A hallei kiállítás plakátja Dietmar Petzold: „Röplap", 1987 8
